Csalódás a kormány száz napja után

Publikálás dátuma
2016.05.03. 07:35
Rendkívül elégedetlenek eddig Tihomir Oreskovic kormányának teljesítményével FORRÁS: YOUTUBE
Letelt a horvát, Tihomir Oreskovic által irányított kormány első száz napja, ám a lakosság rendkívül elégedetlen eddigi teljesítményével. Sőt, majdnem 30 százalék úgy véli, hogy a jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) és a centristának mondott Híd koalíciója az év végét sem éli meg, ezért még 2016-ban előrehozott választásokat kell rendezni.

Elég viharos körülmények között alakult meg tavaly, két nappal karácsony előtt az új horvát koalíció a voksolás harmadik helyén végzett, magát centristának nevező, meglehetősen különös politikai formáció, a Híd, valamint a jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) között. Miközben december 21-én még minden jel arra vallott, hogy az addig kormányzó szociáldemokraták alakítanak kormányt a Híddal, egy nappal később már azt jelentették be, hogy a konzervatív HDZ lép koalícióra Bozo Petrov pártjával.

A koalíciós tárgyalásokat addig is furcsa fordulatok tarkították. Petrov, aki a voksolást követően a mérleg nyelvét képezte, eredetileg nagykoalíció életre hívására szólított fel pártja, a HDZ, valamint a voksoláson szövetségeseivel a legtöbb mandátumot szerzett szociáldemokrata SDP között. Másfél héttel azonban a végső megállapodás előtt Zoran Milanovic szociáldemokrata kormányfő kivonult a tárgyalásokról, mert nem tartotta igazságosnak, hogy miközben szövetsége kapta a legtöbb mandátumot, a Híd akart dönteni a kormányfő személyéről. Néhány nappal később aztán váratlanul Milanovic mégis visszatért a tárgyalásokra, s azzal a javaslattal állt elő, hogy Petrov legyen az új kormányfő.

Pár nappal ezután Tomislav Karamarko, a HDZ elnöke vonult ki a tárgyalásokról, arra hivatkozva, hogy őt „kihagyták a buliból”, s az SDP és a Híd már csak a tárcák elosztásáról tárgyal, na és ő különben sem hajlandó egyezkedni a szociáldemokratákkal.

Máig kérdéses, mi történt három nappal karácsony előtt. Az mindenesetre tény, hogy Karamarko 21-én úgy döntött, visszatér a tárgyalásokra, 22-én este pedig már azt jelentették be, hogy a szociáldemokraták maradnak ki a kabinetből, s a Híd és a HDZ összegyűjtötte 78 képviselő támogatói aláírását, ami már elegendő a kormányalakításhoz a 150 tagú törvényhozásban.

Akkor bejelentették azt is, hogy a pénzügyi szakember, a párton kívüli Tihomir Oreskovic kerül a kormány élére. A vállalkozó alig élt Horvátország területén, ezért a nyelvvel is némiképp meggyűt a baja, éveken át a zágrábi Pliva gyógyszeripari céget vezette.

Ezután a tárcák elosztásáról kezdett tárgyalni a koalíció két pártja, ezek a megbeszélések azonban ónos lassúsággal haladtak. Január 22-én aztán végre felszállhatott a fehér füst: 14 órán keresztül tartó parlamenti vita után a képviselők bizalmat szavaztak Tihomir Oreskovic kormányának, 83-an voksoltak a kabinetre, 61-en pedig ellene, öt tartózkodás mellett. A kabinet 20 miniszterből, két alelnökből tevődött össze.

Oreskovic egyébként impozáns beszámolót tartott a kormány programjáról, hiszen félórás Powerpoint prezentációban ecsetelte, hogyan is képzeli el Horvátország átalakítását. „Sok kihívás áll előttünk, de a csapatom készen áll arra, hogy vállalja a felelősséget az ország sorsáért, fellendítse a gazdaságot, javítsa az életszínvonalat” – emelte ki.

Azóta száz nap telt el, de a társadalmat eddig finoman szólva nem sikerült lenyűgöznie a horvát miniszterelnöknek. A horvát RTL által közölt felmérés szerint ugyanis a megkérdezettek 70 százaléka úgy nyilatkozott, a kabinet eddigi teljesítménye elmarad a várakozásoktól. 23 százalék úgy foglalt állást, nagyjából azt várta, amit eddig a HDZ és a Híd koalíciós kormányától látott. Mindössze hét százalék közölte azt, hogy a kabinet a várakozások felett teljesített.

A legtöbben, 34 százalék, úgy vélekedett, hogy mind a mostani, mind az előző, Zoran Milanovic volt kormányfő által vezetett kormány sikertelen volt, ám a szociáldemokrata-liberális kabinet valamivel azért mégis jobb teljesítményt nyújtott Oreskovicéknál az első száz nap folyamán. Ugyanakkor tény az is, hogy a megkérdezettek még nem vesztették el bizalmukat a kabinetben, mert 36 százalék egyelőre úgy vélekedik, hogy a jelenlegi kabinet sikeresebb lesz az előzőnél, 32,8 százalék látja ezt ezzel ellentétesen. A megkérdezettek 11 százaléka annak a véleményének adott hangot, hogy mindkét kabinet munkáját ugyanolyan sikertelenség jellemzi majd.

Az elemzésben részletesen foglalkoznak a kabinet eddigi ténykedésével. A legtöbben, 23 százaléknyian úgy vélték, hogy a jelenlegi kormánynak még nem volt egyetlen jó húzása sem. A második legnagyobb csoportot azok képviselik, akik szerint a legjobb döntés Stipe Mesic hivatalának megszüntetése volt. Erről a kérdésről ádáz viták zajlottak a parlamentben a kormány és az ellenzék között. Mesic 2000-2010 között ült az elnöki székben. Közvetlenül a néhai, államalapítónak nevezett államfő, Franjo Tudjman után választották meg államfőnek. Nagy népszerűség övezte, s elnökségét követően is jogosult maradt saját hivatalra, szolgálati kocsira, sofőrre. Oreskovic kabinetje ezt arra hivatkozva szüntette meg, hogy „minden elnököt egyenlő elbírálásban akar részesíteni”, illetve azzal, hogy csökkenteni kell az állami kiadásokat. A szociáldemokrata ellenzék ezzel szemben „populista és revansista húzást” emlegetett, mivel az SDP szerint a jobboldali kormány le akar számolni mindennel, ami szociáldemokrata. Ezért a törvényt megtámadta az alkotmánybíróságnál. A kormány egyébként azt állította, hogy a Mesic-féle hivatal, illetve egyéb kiváltságai megszüntetésével 600 ezer kunát (80 200 euró) takarít meg az állam.

Ami a kormány eddigi intézkedéseinek megítélését illeti, 9 százaléknak az nyerte el a tetszését, hogy a kormány folytatja az oktatás megkezdett reformját, 4,7 százalék a jó intézkedések között említette az állami hivatalnokok kiváltságainak megszüntetését.

A kormány jelenlegi legfőbb vezetői közül Oreskovic a legnépszerűbb, aki ötös listán 2,92-es értékelést kapott. Valamivel rosszabb megítélés alá esik a Híd elnöke, Bozo Petrov (2,28). A legrosszabb véleményt a horvátok a jobboldali HDZ elnökéről, Tomislav Karamarkóról alakították ki (2,11). Ami a kormányfő, illetve a tárcavezetők munkáját illeti, e tekintetben is Oreskovic áll az élen 72,9 százalékkal. Zdravko Maric pénzügyminiszter a második 62,6 százalékkal, Predrag Sustar oktatási miniszter pedig a harmadik 53,2 százalékkal. A negyedik helyezett Vlaho Orepic belügyminiszter 50,2 százalékkal. A legrosszabb megítélés alá Karamarko esik 65,4 százalékkal, Dario Nakic egészségügyi miniszter áll mögötte 48 százalékkal, míg a sajátos, erőteljesen jobboldali nézeteiről ismert kulturális miniszter, Zlatko Hasanbegovic a harmadik 46,7 százalékkal.

Ami a kutatás talán legérdekesebb része, hogy a polgárok ltöbbsége úgy látja, a kormány nem tart ki nemhogy mandátumának lejártáig, még az idei év végéig sem. 28,9 százalék még ebben az évben előrehozott választásra számít. Ez három százalékkal több azoknál, akik úgy vélik, hogy a kormány kitart négy éven át, de többször lesz szükség minisztercserékre.

Az Ipsos ügynökség szintén a kormány száz napja eredményeinek megítélését vizsgálta. A megkérdezettek 2,3-as átlaggal illették a kabinet eddigi munkáját, ami rosszabb Zoran Milanovic (2,7) és Jadranka Kosor (3,1) kormányának száz napjánál. A megkérdezetteknek ráadásul több mint a fele 1-es vagy 2-es osztályzattal illette a kabinetet. Arra a kérdésre, támogatja-e az Oreskovic kormány eddigi ténykedését, 35 százalék felelt igennel, 53 százalék nemmel. Száz nap után ez Milanovicék esetében 49-45, Kosorék esetében 49-39 százalék volt. A megkérdezettek fele szerint Oreskovic kabinetje nem reformer, 34 százalék szerint pedig „kisebb mértékben” reformpárti.

A kormány népszerűsége azonban várhatóan tovább zuhan majd. Az N1 televízió közlése szerint ugyanis Oreskovic kormánya bevezeti az ingatlanadót. Ez két fázisban történik. Az egyik 2018 januárjától lép életbe, a másik pedig 2020 januárjától. Ez azonban csak az egyik reform azok közül, amelyeket a kabinet tervez. Az úgynevezett nemzeti programban a nyugdíjreformról is szó van. 2020-tól 67 éves korban, vagy 41 évig tartó munkaviszonyt követően lehet nyugdíjba menni, miközben ennek időpontját az előző kormány még 2038-ban határozta meg. Jelenleg a nők 60, a férfiak 62 éves koruktól részesülnek öregségi járulékban, de 2025-től a nők korhatárát két évvel felemelik, így ez kiegyenlítődik majd. A reformok listáját április végén küldték meg az Európai Bizottságnak, amely véleményezi azokat, s május 15-ig várják a Jean-Claude Juncker által irányított testület véleményét.

A nemzeti program bemutatásakor azt hangoztatták, hogy kritikus helyzetbe került a horvát gazdaság, amely a teljes összeomlás szélére sodródott. Ezért a legfontosabb feladatnak a külső adósság csökkentését tartják. Már egyetlen hónap alatt 200 millió eurós csökkentést kívánnak elérni, mivel májusban két hitelminősítő is értékeli a horvát gazdaságot. A kormány rámutatott, hogy negatív értékelés esetén nőnek a kamatok. Az azonban egyelőre nem világos, miből kívánják lefaragni ezt az összeget. Mindenesetre az állami ingatlanvagyont felügyelő hivatal már megkezdte egyes ingatlanok, illetve földterületek eladását, s azt tervezi, hogy túlad az egyes vállalatokban lévő állami részvényeken. Egyelőre nem tudni, mely cégekről van szó. A külső adósság felét az állami vállalatok „termelik”.

A „jól dolgozók” jutalomban részesülnek. Azokat, akik rosszul végzik a munkájukat, nem rúgják ki, mert addig ez nem lehetséges, amíg nem határoznak meg számukra valamilyen célt – hangoztatta Oreskovic kormányfő.

A reformok az egészségügyet érinthetik a legérzékenyebben. Emelik a kórházi ellátás összegét, csökkentik a kórházi ágyak számát. Ennek mértékét a későbbiekben határozzák majd meg.

A nemzeti programot két hónapig dolgozták ki.

Megosztott társadalom, növekvő intolerancia

A horvát társadalom polarizált, és ez nehezíti a párbeszédet, ami pedig kulcsfontosságú a veszélyeztetett csoportok védelme szempontjából - mondta Nils Muiznieks, az Európa Tanács emberi jogi biztosa múlt héten a Hina horvát hírügynökségnek Zágrábban, miután tárgyalásokat folytatott a kormányképviselőkkel és a civil szervezetekkel. Muiznieks azt tanácsolta a politikai vezetőknek, hogy építsenek toleráns, befogadó társadalmat, valamint erőteljesen ítéljék el az erőszakot, a diszkriminációt és a kirekesztést. Az uniós biztos az EU-tagállamok mindegyikét meglátogatja és ajánlásokat fogalmaz meg kormányaiknak.

A horvát emberi jogi helyzet felmérésénél Muiznieks a médiaszabadság, a migráció és az igazságügy területén vizsgálódott. A polarizáció egy korábban háború sújtotta területen mást jelent, mint egy olyan térségben, amely nem élt át hasonló konfliktusokat a kisebbségekkel és a szomszédos országokkal szemben - mondta a Hinának az uniós biztos az MTI közlése szerint. Ugyanakkor aggodalmát fejezte ki a növekvő etnikai intoleranciáról szóló jelentések, a gyűlöletbeszéd és a gyűlöletből elkövetett bűncselekmények miatt, amelyek a kisebbségek ellen irányulnak, majd kiemelte a szerb, a zsidó és roma közösséget.

A biztos elismerően szólt a horvát kisebbségvédelmi törvényről, de hozzáfűzte, hogy aggasztja a kisebbségek számára juttatott pénzügyi támogatások csökkentése. "Ezt a döntést meg kell változtatni" - hangsúlyozta.

Muiznieks beszélt a társadalmi egyenlőtlenségekről, arról hogy a kormány nehéz gazdasági helyzetben van és reformokat kénytelen bevezetni, mindazonáltal kiemelte: az egyenlőtlenség nehezíti a gazdasági fellendülést, ezért külön figyelmet kell fordítani a veszélyeztetett csoportok - a nők, a gyerekek, az idősek és a kisebbségek - védelmére.

Felhívta a figyelmet, hogy Horvátországban szilárd jogi alapja van az emberi jogok tiszteletben tartásának, mégpedig az ombudsmani hivatalon keresztül.

A médiaszabadság terén két aggasztó dologra mutatott rá, nevezetesen a közszolgálati televízióban és rádióban történő elbocsátásokra és leváltásokra, valamint a non-profit média pénzügyi támogatásának megszüntetésére. Az uniós biztos úgy vélte, hogy a politikai tisztségviselők kijelentései, amelyekkel megpróbálták igazolni az újságírók elleni támadásokat, szintén károsak a demokráciára és a sajtószabadságra nézve.

A migránsok emberi jogainak védelme terén Muiznieks kifejtette, hogy aggodalomra ad okot az törvénytervezet, amely szerint bűncselekmény elkövetésével vádolják azokat, akik segítséget nyújtanak az illegális bevándorlóknak. Felhívta továbbá a figyelmet, hogy új befogadóközpontok létrehozására van szükség, mert a meglévők túlzsúfoltak. Hozzátette: a hatóságoknak fel kell hagyniuk azzal a gyakorlattal, hogy a migránsokkal fizettetik meg ez utóbbiak őrizetbe vételének és kitoloncolásának a költségeit. Sürgette, hogy Horvátországnak ki kell dolgoznia egy hosszú távú politikát a migránsok integrálására a társadalomba, mert az Európai Unió tagjaként az ország vállalta, hogy a kvótarendszer alapján fogad bevándorlókat.

Szerző

Startolt a legmodernebb űrközpont

Publikálás dátuma
2016.05.03. 07:34
Eleinte öt rakétakilövést terveznek az új űrközpontról FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MIKHAIL SVETLOV
A Vlagyimir Putyin elnök jelenlétében, április 28-án hajnalban felbocsátott Szojuz-2.1a típusú hordozórakéta három műholdat állított Föld körüli pályára. Egy nappal korábban másfél perccel a kitűzött időpont előtt az automatikus biztonsági rendszer még leállította a startot, ami felbőszítette az orosz elnököt.

Néhány nap óta Föld körüli pályán kering a „Lomonoszov”, az „Aiszt-2D” és a „SamSat-218” műhold. A szputnyikokat szállító hordozórakéta a „Szojuz-2” modernizált változata: 46,3 méter hosszú, átmérője 10,3 méter, induló tömege 312 tonna. A „Szojuz 2”-t 2014-ben kezdték felhasználni a „Progressz” teherűrhajó pályára állítására, amely a Nemzetközi Űrállomásra vitt utánpótlást. 23 fellövésből 21 volt sikeres.

A most Föld körüli pályára vitt 645 kiló súlyú „Lomonoszov” a Moszkvai Állami Egyetem tudományos programja keretében készült el, többek között amerikai, német és kanadai szakemberek közreműködésével. Legalább 3 évig kell adatokat szolgáltatnia a földi légkör szélsőséges fizikai jelenségeiről, a villámokról, a kozmikus szemétről, a világűrben zajló különböző folyamatokról.

Az 500 kilós „Aiszt-2D” eszközei sok mindent meglátnak a Földön, amire eddig nem volt mód, a Föld felszíne alatt néhány méterre meghúzódó világ sem marad rejtve előttük.

A „SamSat-208” az első diákok közreműködésével készült nanoszputnyik 510 kilométer magasságból küld tájékoztatást a Földre.

Viszontagságos út vezetett Oroszország fő polgári űrrepülőterének a megépítéséig. A csaknem 700 négyzetkilométeres kozmodromot a „Roszkoszmosz” űrkutatási vállalat vezérigazgatója a világ legmodernebb űrközpontjának nevezte. Korai lenne megmondani, hogy valóban az e. Amit az elmúlt években tapasztalhattunk, az megannyi nehézséget, gondot, kudarcot jelzett, ami ahhoz vezetett, hogy sorozatosan késlekedtek az eredeti tervek végrehajtásával és ezért le kellett mondania Putyinnak a 2015-re kitűzött első fellövésről.

A „Vosztocsnyij” (Keleti) űrrepülőtér tervezési munkálataira 2008 és 2010 között került sor, alapkőletételére 2010 augusztusában az akkor még kormányfőként szereplő Putyin jelenlétében. Egy évvel később pedig hozzáláttak az előkészítő munkálatokhoz, majd 2012 elején megkezdődhetett a nagyszabású építkezés. Hogy milyen sikerrel, azt 2013 novemberében közölt cikkünk is tükrözte: kiderült ugyanis, hogy még az orosz vezetők előtt is eltitkolták azokat a súlyos problémákat, amelyekkel az építkezésen szembesültek.

Ez nem kevés aggodalmat okozott Putyinnak, hiszen a „Vosztocsnyij” arra lenne hivatott, hogy pótolja a Szovjetunió felbomlása után a birodalomból kivált kazahsztáni területen rekedt bajkonuri űrrepülőteret. Az orosz vezetés megelégelte, hogy a kazah kormány állandóan igyekszik felsrófolni az űrközpont bérleti árát, és biztonsági szempontokra hivatkozva blokkolni az űrprogramokat. Putyin 2007 novemberében éppen azért döntött az új helyszín mellett, hogy képesek legyenek saját területükről tudományos, gazdasági és kereskedelmi célú műholdak és ember vezette űrhajók felbocsátására. Ez a lehetőség újra és újra kitolódott. Hol a munkaerőhiány, hol a rendszeressé vált lopások, a pénzek elherdálása, a rossz befektetések, a túlköltekezés, a legfontosabb objektumok késedelmes átadása okozott gondokat. A projekt megvalósításában szerepet játszott nyugalmazott tábornok majdnem kétmilliárd rubel kárt okozott egymaga. De 9 milliós csalásra derült fény a munkatársaknak épülő házak építkezésénél is. Putyin menesztette az űrrepülőtér igazgatóját, és megvált egy sor vezetőtől. Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettest bízta meg a rendcsinálással, aki nemcsak fenyegetőzött „a fejek vételével”, de egy ügyészt is magával vitt az építkezésre, hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak: „Az, aki megpróbálja ellopni a köznép kozmodromra szánt pénzét, ülni fog!” Mintha mindez nem lett volna elég a botrányhoz, időről időre sztrájkkal fenyegetőztek, sőt egyszer éhségsztrájkba is kezdtek az építők, mert rendre elmaradt a fizetésük.

A rendcsinálás mégis meghozta az eredményt. Megépült a „Szojuz-2” típusú rakéták starthelye, az 52 méter magas mobil szolgáltató torony, megkezdte munkáját a parancsnoki központ. Kiépült a kozmodrom energiahálózata. Vasútállomásokat és hidakat újítottak fel. 2015 végére befejezték 115 kilométer autóút és 125 kilométer vasútvonal építését, amelyekkel összekötik a repülőteret Ciolkovszkij várossal, ahol 30 ezer ember fog élni.

Mindez nemcsak sok energiát, de sok pénzt is felemésztett. Az építkezés első ütemére 188 milliárd rubelt különített el a kormány. A teljes összeg azonban meghaladja majd a 300 milliárdot.

Ilyen előzmények után kerülhetett sor az első rakétafellövés időpontjának a kijelölésére. A helyszín ideális: a Kínával határos távoli-keleti Amuri területen lévő „Vosztocsnyij” tökéletesen alkalmas térség a kozmikus eszközök pályára állítására és távol esik a sűrűn lakott vidékektől. Az más kérdés, hogy vajon Kína közelsége valamikor nem teszi e kétségessé a helyszín kiválasztásának ésszerűségét…

Az első startot meghiúsította egy kábel hibája, amit Putyin ingerülten vett tudomásul, és fegyelmiket osztogatott, többek között Rogozin miniszterelnök-helyettes és Igor Komarov, a „Roszkoszmosz” űrkutatási vállalat vezérigazgatója sem úszta meg megrovás nélkül. A sikeres start után viszont az elnök gratulált a szervezőknek, igyekezve kisebbíteni az előző napi kudarc jelentőségét.

Mit tartogat a jövő? A következő felbocsátásra jövő évig várni kell, 2018-ig pedig arra, hogy a „Vosztocsnyij” kapacitásait kereskedelmi célokra is igénybe vegyék. Eleinte 5, később 8-10 rakétakilövést terveznek évente. Embert szállító űrhajók felbocsátával 2023-ig itt nem lehet számolni. Akkor szeretnék fellőni az „Angara-A5B” rakétát, amelynek az elnevezése „Föderáció”. 2030-ig készítik elő a terepet a több mint 70 tonna terhet szállító nehézrakéták számára.

Szerző

Netanjahu elutasította a francia javaslatot

Publikálás dátuma
2016.05.03. 07:33
Korábbi felvétel. Fotó: Getty Images
Május 30-ra tervezi egy nemzetközi konferencia összehívását a francia diplomácia, amelyen az évek óta megszakadt izraeli-palesztin béketárgyalások kérdését tűznék napirendre. A jeruzsálemi kabinetnek nem tetszik a francia kezdeményezés, múlt héten a miniszterelnökség formálisan is elutasította azt. A palesztin államiság ügye a napokban egy dalfesztivál kapcsán kavart vihart.

A francia diplomácia tavaly nyáron vetette fel egy nemzetközi konferencia ötletét az izraeli-palesztin viszály rendezésére, a kétállami megoldás elősegítése érdekében. Jeruzsálemnek kezdettől nem tetszett a javaslat, de Mahmúd Abbász palesztin elnök támogatja a francia kezdeményezést. A John Kerry amerikai külügyminiszter közvetítésével és nyomására 2013 őszén újraindult izraeli-palesztin béketárgyalások kilenc hónap után, 2004 nyarán eredmény nélkül szakadtak meg, a békefolyamat újra zsákutcába torkolt. Az ezt követő Erős Szikla hadművelet elnevezésű újabb gázai háború még inkább felszította az ellentéteket, a tavaly ősz óta zajló késes intifáda pedig a konfliktus mélyülésével fenyeget.

Kerry után a francia diplomácia lépett fel kezdeményezően a kérdésben. Laurent Fabius azóta leköszönt külügyminiszter jelentette be a közel-keleti konferencia ötletét és jelezte, Párizs határozattervezetet terjesztett az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé az izraeli–palesztin viszály rendezéséről. E tervezet szerint másfél éves tárgyalássorozat kezdődne, amely után a világszervezet akkor is elismerné Palesztinát önálló államként, az 1967-es határokat területcserékkel alapul véve és Jeruzsálemet mindkét nép fővárosának elfogadva, ha a felek ezúttal sem tudnak megállapodni. Fabius azt is kilátásba helyezte, hogy amennyiben nem történik előrelépés az izraeli-palesztin békefolyamatban, Franciaország egyoldalúan elismeri a palesztin államot.

A Netanjahu-kabinet mindenekelőtt azt kifogásolja, hogy a francia tervezet nem veszi figyelembe Izrael biztonsági érdekeit. Izrael biztonsági okokból utasítja el a visszatérést az 1967 előtti határokhoz, mivel azokat védhetetlennek tartja, ugyanakkor azt sem fogadja el, hogy a konfliktusban nem érintettek szabjanak határidőt a békemegállapodás tető alá hozásához.

A párizsi konferenciát május 30-án rendezik meg. Abban az esetben, ha a francia javaslatot elfogadják a felek, akkor a tárgyalások még ebben az évben újrakezdődnek.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök hivatala április 28-án hivatalos közleményben tudatta, hogy Izrael „fenntartja korábbi álláspontját, miszerint a konfliktus megoldásának legmegfelelőbb eszköze a felek között közvetlen tárgyalások”. Az izraeli kormány álláspontja szerint azonban előfeltételekkel és külső nyomásra nem lehet megállapodást tető alá hozni.

A párizsi nemzetközi konferencián tervek szerint az izraeli-palesztin viszályban közvetítő kvartett (Egyesült Államok, Oroszország, az Európai Unió és az ENSZ), az Arab Liga, az ENSZ Biztonsági Tanácsa, és mintegy húsz állam képviselői lesznek jelen. Sem izraeli, sem palesztin nevek nem szerepelnek a meghívottak listáján, a palesztin hatóságok azonban üdvözölték a kezdeményezést, közölte a Reuters brit hírügynökség.

A békefolyamat megfeneklése több európai fővárosban okoz nyugtalanságot. A nyugat-európai parlamentek sorra kérték fel kormányaikat a palesztin állam egyoldalú elismerésére, mert csak ebben látják a probléma megoldási lehetőségét. A közép-kelet európai új EU-tagállamok még zömében 1988-ban, a szocialista tábor részeként, a Szovjetunió mintájára elismerték Palesztinát, 2014-ben Svédország, a nyugatiak közül elsőként megtette ugyanezt.

Jeruzsálem feltétlen támogatása csökken mindenekelőtt a telepbővítések miatt. Hét végén nagy vihart kavart Izraelben a német Der Spiegel egyik cikke, amely a német-izraeli diplomáciai kapcsolatok romlásáról szól. Eszerint Angela Merkel kancellárt aggasztja az izraeli kormány telepes politikája, úgy értékeli, hogy ez ellehetetleníti az izraeli-palesztin viszály két népnek két államot ígérő békés politikai megoldását. A Der Spiegel szerint magas rangú német tisztviselők már nem kívánnak feltétel nélkül mindenben együttműködni Izraellel, úgy vélik, hogy az izraeli döntéshozók ellehetetlenítik a kétállami megoldást.

“Jeruzsálem politikája nem járul hozzá Izrael zsidó és demokratikus jellegének megőrzéséhez, és ezt az aggodalmunkat Németországnak világosabban kellene az izraeli politikai vezetés tudomására hoznia” – vélekedett egy, a hetilapnak névtelenül nyilatkozó német politikus. Jeruzsálem szerint Németország és Izrael kapcsolatai kiválóak, a cikk mögött valójában egy Angela Merkel elleni belpolitikai támadás húzódhat.

Az Eurovízió betiltotta a palesztin zászlót
A Palesztin Hatóság vezetői tiltakoztak és bocsánatkérést követeltek az Eurovíziós Dalfesztivál szervezőitől, mert tiltólistára helyezték a palesztin zászlót, közölte az izraeli ynet portál cikke alapján az MTI.
Az idei eurovíziós dalfesztiválon a szervezők nem engedélyezik többek között az Iszlám Állam, Koszovó, Észak-Ciprus, a Dnyeszter-mellék, Baszkföld és a Krím félsziget zászlaját, valamint a palesztinok nemzeti lobogóját sem. Vagyis az ENSZ által el nem ismert egyetlen államalakulat zászlaját sem lobogtathatják a fesztiválon.
Száeb Erekát, a Palesztin Hatóság főtárgyalója tiltakozó levélében követelte a döntés azonnali eltörlését és emlékeztetett, hogy idei versenyt rendező Svédország ismerte el elsőként hivatalosan Palesztinát az EU régi tagjai közül.



Szerző