A francia diplomácia tavaly nyáron vetette fel egy nemzetközi konferencia ötletét az izraeli-palesztin viszály rendezésére, a kétállami megoldás elősegítése érdekében. Jeruzsálemnek kezdettől nem tetszett a javaslat, de Mahmúd Abbász palesztin elnök támogatja a francia kezdeményezést. A John Kerry amerikai külügyminiszter közvetítésével és nyomására 2013 őszén újraindult izraeli-palesztin béketárgyalások kilenc hónap után, 2004 nyarán eredmény nélkül szakadtak meg, a békefolyamat újra zsákutcába torkolt. Az ezt követő Erős Szikla hadművelet elnevezésű újabb gázai háború még inkább felszította az ellentéteket, a tavaly ősz óta zajló késes intifáda pedig a konfliktus mélyülésével fenyeget.
Kerry után a francia diplomácia lépett fel kezdeményezően a kérdésben. Laurent Fabius azóta leköszönt külügyminiszter jelentette be a közel-keleti konferencia ötletét és jelezte, Párizs határozattervezetet terjesztett az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé az izraeli–palesztin viszály rendezéséről. E tervezet szerint másfél éves tárgyalássorozat kezdődne, amely után a világszervezet akkor is elismerné Palesztinát önálló államként, az 1967-es határokat területcserékkel alapul véve és Jeruzsálemet mindkét nép fővárosának elfogadva, ha a felek ezúttal sem tudnak megállapodni. Fabius azt is kilátásba helyezte, hogy amennyiben nem történik előrelépés az izraeli-palesztin békefolyamatban, Franciaország egyoldalúan elismeri a palesztin államot.
A Netanjahu-kabinet mindenekelőtt azt kifogásolja, hogy a francia tervezet nem veszi figyelembe Izrael biztonsági érdekeit. Izrael biztonsági okokból utasítja el a visszatérést az 1967 előtti határokhoz, mivel azokat védhetetlennek tartja, ugyanakkor azt sem fogadja el, hogy a konfliktusban nem érintettek szabjanak határidőt a békemegállapodás tető alá hozásához.
A párizsi konferenciát május 30-án rendezik meg. Abban az esetben, ha a francia javaslatot elfogadják a felek, akkor a tárgyalások még ebben az évben újrakezdődnek.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök hivatala április 28-án hivatalos közleményben tudatta, hogy Izrael „fenntartja korábbi álláspontját, miszerint a konfliktus megoldásának legmegfelelőbb eszköze a felek között közvetlen tárgyalások”. Az izraeli kormány álláspontja szerint azonban előfeltételekkel és külső nyomásra nem lehet megállapodást tető alá hozni.
A párizsi nemzetközi konferencián tervek szerint az izraeli-palesztin viszályban közvetítő kvartett (Egyesült Államok, Oroszország, az Európai Unió és az ENSZ), az Arab Liga, az ENSZ Biztonsági Tanácsa, és mintegy húsz állam képviselői lesznek jelen. Sem izraeli, sem palesztin nevek nem szerepelnek a meghívottak listáján, a palesztin hatóságok azonban üdvözölték a kezdeményezést, közölte a Reuters brit hírügynökség.
A békefolyamat megfeneklése több európai fővárosban okoz nyugtalanságot. A nyugat-európai parlamentek sorra kérték fel kormányaikat a palesztin állam egyoldalú elismerésére, mert csak ebben látják a probléma megoldási lehetőségét. A közép-kelet európai új EU-tagállamok még zömében 1988-ban, a szocialista tábor részeként, a Szovjetunió mintájára elismerték Palesztinát, 2014-ben Svédország, a nyugatiak közül elsőként megtette ugyanezt.
Jeruzsálem feltétlen támogatása csökken mindenekelőtt a telepbővítések miatt. Hét végén nagy vihart kavart Izraelben a német Der Spiegel egyik cikke, amely a német-izraeli diplomáciai kapcsolatok romlásáról szól. Eszerint Angela Merkel kancellárt aggasztja az izraeli kormány telepes politikája, úgy értékeli, hogy ez ellehetetleníti az izraeli-palesztin viszály két népnek két államot ígérő békés politikai megoldását. A Der Spiegel szerint magas rangú német tisztviselők már nem kívánnak feltétel nélkül mindenben együttműködni Izraellel, úgy vélik, hogy az izraeli döntéshozók ellehetetlenítik a kétállami megoldást.
“Jeruzsálem politikája nem járul hozzá Izrael zsidó és demokratikus jellegének megőrzéséhez, és ezt az aggodalmunkat Németországnak világosabban kellene az izraeli politikai vezetés tudomására hoznia” – vélekedett egy, a hetilapnak névtelenül nyilatkozó német politikus. Jeruzsálem szerint Németország és Izrael kapcsolatai kiválóak, a cikk mögött valójában egy Angela Merkel elleni belpolitikai támadás húzódhat.