Furán indul ugyan, hiszen kulturális csatornának hirdették, de először az olimpiáról ad majd közvetítéseket. Lesz tehát egy kulturális csatornánk, bár ilyenkor érdemes elgondolkodni azon is, hogy mit kell érteni „kultúrán”? Hiszen például van a munkának – igen fontos – kultúrája, nem is beszélve az egészség, vagy az étkezés, és általában a mindennapok kultúrájáról. Érdemes arról is szólni, hogy valójában most sem hiányzik – ebben a tágabb értelemben – a kultúra a képernyőkről, még ha siránkozó értelmiségiek gyakran így is emlegetik. Még a kereskedelmi adókról sem hiányzik teljesen a kultúra, időnként például klasszikus, értékes filmeket is sugároznak, de az étkezés kultúrájáról már ne is beszéljünk, lassan már másról sem szólnak a délutáni, esti, vagy éppen a délelőtti műsorok, mint főzőcskékről, receptekről, vacsora-csatákról.
De a közszolgálatinak becézett állami televízió, a híradózó tematika mellett, fenntart csatornát gyerekeknek szánt műsorokkal és egy külön tematikus csatornát pedig, hogy régi adásokból szerkesszenek, kulturális élményeket sugárzó programokat. (A napokban sugározták például Csokonai Dorottyájának kedves filmes változatot, de láthattunk műsort Ferrari Violettáról, Vukán Györgyről, másnap magyar irodalom képeskönyve szerepelt a műsoron, és így tovább.) A bevezetése előtt a digitalizálást a televíziózás menyországának reklámozó előzetesekből, csupán egy vált valósággá, annyi csatornát lehet nyitni, mint réten a fűszál. A kérdés csak az: minek? Legyen nagy a választék – szól erre a kórus. Csak máris annyi a választék, hogy valójában nehéz választani. Nem is teszik a nézők, akik csupán 5-6 csatornát néznek rendszeresen. A fiatalok még annyit sem. Most, közeledve az M5 indulásához, az az ember érzése, mindez csak arra jó, hogy új zsebekbe kell dugni az állami támogatást. Mintha ez lenne az új csatorna fő funkciója.
