Előfizetés

Fel Felcsútra, de minek?

Magyarországon 15 erdei kisvasút van, tavaly 800 ezren váltottak jegyet rájuk, tehát a kisvasútra épülő turizmusra komoly igény van – mondta a Orbán Viktor saját vicinálisa első szakaszának sunyi megnyitóján.

Állításának éppen a felcsúti Puskás Akadémiát az alcsúti arborétummal összekötő igazán vicces vonal mond ellent. A kisvasút honlapjából ugyanis kitűnik, hogy május 1. és június 14., illetve szeptember 1. és október 31. között - csupán szombaton, vasárnap és ünnepnapon érhető el. Egyébként meg május 1. és október 31. között üzemel. Zavaros? Az! Két napja még másként volt? Másként!

A kis csühös nem egészen hat kilométeres – egyórás kellemes gyaloglásnyi - pályája 800 millióba fájt, ebből 600-at ez EU polgárai adtak össze.

Számoljunk már, a fenébe! Az EU-pénzért ácsingózó becslésekben napi 2 560-7 080 utazóval számoltak, ami évi majd' egymillió – retúronként, és korosztályonként 600-1000 forintért. Vagyis minden magyar kisvasút összesített teljes évi forgalmánál is jóval többet füllentettek arra a pár sehonnan sehová kilométerre. Számoljon, aki ehhez ért: egy vonat 164 utast szállíthat. Ha a vicces VIP vagont is hozzászámítjuk, úgy 180-at. A szűkre vett napokon hányszor kellene fordulnia, hogy a vállalás teljesüljön?

A matematika nem hozzám tartozik, de a japán Sinkanzen teljesítménye sem lenne elég erre. De hajrá, felcsútiak, mind a 3600-an!

Hogy a hazugság miatt vissza kell majd fizetni a 600 milliót az EU-nak? Ez egyetlen hírportál MNB-s támogatásával egyenlő, ami hol ér fel a mi nagy céljaink igazságához...? Vegyék csak, álljuk!

Rég érzem azt, hogy az egész Felcsút Művek olyan, mint egy régi szocialista nagyüzem. Őrült pénzeket ölnek eladhatatlan termékek gyártásába – legyen az fociakadémia vagy kisvasút –, csak a látszat virágozzon. És áruik nem csupán piacképtelenek, de java részük ahhoz képest is selejt. Ezért szórjuk ma is a nép vagyonát botlábak, és vaskerekek lélegeztetőgépen tartásába. Akkor is, ha mindez már nemcsak nyugaton, de a mi új keletünkön sem kell.

A felcsúti focisták - ahogyan a kisvasút - és támogatói jó esetben is csak tébolyodott vágyak vágyóinak kategóriájában értékelhetők.

És sikerül!

A kormány fáradhatatlan nemzetépítő munkáját nem zavarhatják meg az ármánykodók holmi fölösleges botránykeltéssel! Többek közt ezért is teljesen indokolt a költségvetési törvény 99-es paragrafusa, mely szerint bizonyos állami vállalatok nem kötelesek kiadni szerződéseiket. De a dolognak van egy sokkalta veszélyesebb aspektusa: közismert ugyanis, hogy a gaz multik - Soros György, és egyéb külföldi háttérerők - hathatós támogatásával nyomorba akarják dönteni Mária országát. Szerencsére a Fidesz szokásához híven résen volt, s esélyt sem ad a titkos világkormánynak, hogy lenyúlja azokat a világrengető üzleti titkokat, és technikai innovációkat, amiket például a fejlesztés és a könyvelés területein alkalmazunk. Bizton állíthatjuk, az intézkedéssel teljes mértékben sikerül megvédeni a magyarok javait, és még a szocialisták, vagy Gyurcsány Ferenc sem tudják hátráltatni a sikeres nemzetépítést.

Sajnos a megelőző intézkedés ellenére veszélyben vagyunk, hiszen az MNB-alapítványok esetében nem sikerült megakadályozni, hogy a huhogók beleüssék az orrukat a dolgaikba. Így pedig a valaha volt legjobb jegybankelnök pénzelhelyezési stratégiáit bárki lenyúlhatja, kénye-kedve szerint másolhatja. A kudarcról Kovács Zoltán kormányszóvivő a tőle megszokott egyenes beszéddel számolt be. Őszinte gesztusaiból leszűrhettük az álláspontot: ez most nem sikerült, de megyünk tovább előre!

A Fidesz mindig is szerény párt hírében állt, tőle még az urizálásnál is távolabb áll a dicsekvés, a kérkedés. Így a sikeresen megvívott harcról (mit harcról, atomháborúról!) az átlagember alig-alig tud valamit, mert a mértékadó sajtó tudósításaiban igyekeznek a kormány kisebb, de semmi esetre sem elhanyagolható sikereiről beszámolni. Persze nem felsőbb utasításra, a közmédiánál az ilyesmi csak szolid ujjgyakorlat! Érzékeny területe ez az amúgy európai szinten is kimagaslóan szabad hazai médiának, ám az Orbán-kormány újabb sikereként írható föl, hogy a hírhamisítás és a hazudozás mára csak egy rossz emlék; az ilyesmi leginkább a szocialista kormányok kenyere volt.

Európa legversenyképesebb államát pedig csak őszinteségre lehet alapozni. És sikerül!

A kis Bitay kávézik

Bitay Márton Örs, a fiatal vidékfejlesztési államtitkár egy budapesti luxusszállóban együtt kávézott Mészáros Lőrinccel. Napról-napra előkerülnek Matolcsy különös ügyei és feleségének polgármesteri állása, Vajna vásárlásai és kölcsönei. Aztán jönnek újabb hírek, újabb kérdések, amelyekre nincsenek válaszok.

Nálunk boldogabb országokban az újságszerkesztők csak legyintenek az ilyesféle dolgokra, mert mi sem természetesebb annál, hogy politikusok üzletemberekkel találkozgatnak nyilvános helyen. Nálunk azonban más a helyzet, minden ártatlanul felszolgált kávé mögöttes érzelmeket és szándékokat sejt. Bitay fiatal ember, gyorsan megtanulta, hogyan kell karriert építeni (korábban Fazekas miniszter kabinfőnöke volt, megismerhette a módszereket), hogy aztán ő került-e a felcsúti polgármester és földbirtokos célkeresztjébe, vagy fordítva, az utólag nyilván kideríthetetlen, és mindegy is. Meg aztán nyilván a korábbi kormányok politikusai is szerettek kapcsolatokat ápolni üzletemberekkel, ezt is tudjuk.

Mindenhol összeépül a politika és a gazdasági élet, Csányi is együtt ropogtat szotyit a miniszterelnökkel, manapság egy-egy labdarúgó-mérkőzés összehoz olyan vezetőket is, akiknek korábban eszük ágában sem volt ilyen szórakozással múlatni az idejüket. De hát ezt tette velünk a demokrácia. Mi a baj ezzel? Ezt kérdezi ártatlan tekintettel a miniszterelnök, amikor kockás ingében, mögötte a sejtelmesen mosolygó Havasi Bertalannal felavat egy kisvasutat, gyerekkori álmát. Néhány hónappal ezelőtt Fazekas miniszter zötykölődött egy hegyi vasúton, és ő is mondott néhány szánalmasan erőltetett mondatot az ügy fontosságáról. És tulajdonképpen semmi baj sem lenne ezzel, ha lenne benne valami kis ízlés, valami, ami megfogja az embereket. Biztosra veszem, hogy a finn vagy az ír miniszterelnök hazalátogat a falujába olykor, elintéz a helyieknek ezt-azt, megiszik egy sört a polgármesterrel vagy a helyi képviselővel, megbeszélik a helyi politika ügyeit. Csak hát az nem biztos, hogy a finn vagy az ír miniszterelnök szülőfalujának polgármestere az ország egyik viharos gyorsasággal meggazdagodott vállalkozója, aki flegmán és szemlátomást lekezelően beszél újságírókkal, akik kérdéseket tennének fel neki.

És itt kapcsolódik Bitay, a kis újonc kávézásának története a szotyizáshoz és a kisvasútépítéshez. Kinevelődik egy új nemzedék, amelyik megtanulja, hogy hogyan kell a miniszterelnök környezetéhez simulni, megtanulják, hogy a munkájuk egyik meghatározó eleme fontos telefonszámok gyűjtése, apró szívességeket tenni és elfogadni, együtt vadászgatni, együtt kitalálni demagóg magyarázatokat. Megtanultak beszélni az életpálya-modellről, megtanulták együtt hirdetni a magyar reformok sikereit, együtt legyinteni azokra, akiknek fenntartásaik lennének. Megtanulták, hogy nem fontos a nyilvánosság, nem fontos a tanárok vagy ápolónők gondjait komolyan venni, mert a sztrájkoknak vagy a tiltakozásoknak szerintük nincs igazi, mély hatása társadalomra.

A választásokig még két év van hátra és az hosszú idő. Jönnek még fiatalabb, még ügyesebb politikusok és üzletemberek, a miniszterelnök pedig még jobban megtanulja, hogy hogyan kell gyakorolni a hatalmat. Lenéz a Várból és megállapítja, hogy az országban minden rendben van. És kávézzon mindenki mindenkivel, akinek kedve és ideje van hozzá. Demokráciában élünk.