Csütörtökön helyhatósági választást rendeznek Nagy-Britanniában. Mondhatjuk azt, egy korszak véget ér. Leköszön ugyanis Boris Johnson, London polgármestere. Sokan kedvelik szókimondó, humoros stílusáért, s még azt is elnézik neki, hogy a június 23-án esedékes, a Brexitről szóló népszavazáson Nagy-Britanniának az Európai Unióból való kilépését támogatja. Azért meglepő ez részéről, mert a brit főváros első embereként pontosan tudja, mennyi előnye származott Londonnak az Unióból. Az EU pénzügyi központjává vált, ami nem vált volna lehetővé, az Európai Unió nélkül. Azt is tudnia kell, hogy a Brexit nemcsak a londoniakat, a briteket is rendkívül érzékenyen érintené pénzügyi szempontból.
Boris Johnsont azonban nem lehet könnyen kizökkenteni meggyőződéséből. Az is lehet, azért lépett fel a Brexit támogatójaként, mert így borsot törhet pártbéli riválisa, David Cameron miniszterelnök orra alá, aki a rettegett referendum közeledtével egyre többször inti óva honfitársait attól, hogy a kilépésre szavazzanak. A londoni polgármester egy márciusi cikkében Barack Obama ellen is fordult, mert az amerikai elnök egyértelműen amellett foglalt állást, hogy Nagy-Britannia az EU-ban maradjon. A Daily Telegraphban azt írta, hogy miközben az amerikai elnök szuverenitásról és szabadságról beszél, épp ez az a két érték, amivel az EU meglátása szerint összeegyeztethetetlen.
Johnson a Brexit-vitától függetlenül a brit belpolitika sztárfigurája. A ComRes tavaly novemberi felmérése a világ politikusainak népszerűségét vizsgálta a britek körében. A két legelutasítottabb politikus Vlagyimir Putyin orosz elnök mellett Jeremy Corbyn munkáspárti vezér volt, a legkedveltebb viszont Barack Obama és maga Johnson. Az amerikai elnököt 44 százalék kedveli, ezzel messze az első volt, Johnson a második lett 44 százalékkal, ezzel hat százalékkal utasította maga mögé David Cameront.
Johnson már a brit nagypolitikára kacsint, kinőtte Londont, ahol már-már kultikus személyiséggé vált. Ugyanakkor az is igaz, hogy városvezetőként ő sem halmozott kizárólag sikert sikerre. Neki is voltak melléfogásai, ám polgármesteri tisztsége nyolc évének mérlege inkább pozitív, mint negatív. Ez idő alatt elsősorban a város közlekedésének reformjára koncentrált. Bár még elődje, Ken Livingstone ötlete volt az úgynevezett Crossrail projekt, a munkálatokat már Johnson idején kezdték meg. Egy kétvágányú vasútvonalról van szó, amely a világ legdrágább vasúti építkezése. Nem is csoda, hiszen a vonatok a brit főváros alatt száguldanak majd át. A vasútvonalon – várhatóan 2019-től – kanadai gyártású Bombardier vonatok közlekednek majd. Összesen 65 vonatot építenek. A Crossrail-hálózat a nyugat-londoni Maidenhead és Heathrow állomásokat köti össze a keleti városrészben található Shenfielddel és Abbey Wooddal egy, a belváros alatt huszonegy kilométer hosszan megbúvó, kétjáratú alagúton keresztül. A vonatokkal London kötöttpályás utasszállítási kapacitása tíz százalékkal növekszik. Ennek köszönhetően további másfél millió ember juthat majd el az eddiginél rövidebb idő, legfeljebb háromnegyed óra alatt a metropolisz külvárosaiból a legfontosabb üzleti negyedekbe. A Crossrail egyik fontos célja, hogy London továbbra is a világ egyik vezető pénzügyi központja maradhasson.
A leköszönő polgármester kiterjesztette a szintén Livingstone-projektnek nevezhető földfelszíni vasúthálózatot, a 2007 novembere óta üzemelő Overgroundot, amely jelenleg 86 kilométeres pályán, kilenc vonalon 112 állomást szolgál ki. Évente 140 millióan veszik igénybe a szolgáltatást.
Szintén fontos vívmány volt a Night Tube, azaz az éjszakai metró, amelyet élesen bíráltak a szakszervezetek, hiszen éjjeli szolgálatra kötelezik a metróhálózat munkatársait. A 24 órás szolgáltatást péntekenként és szombatonként lehet igénybe venni, négy vonalon. Természetesen különösen a bulizós fiatalok körében népszerű, akik így kora hajnalban hamar elérhetik a város külső kerületeit. Johnson egyébként igyekezett jó viszonyt kialakítani a szakszervezetekkel jobboldali városvezető létére.
Johnson egyik legfontosabb ígérete 2008-ban az volt, hogy leselejtezi az elavult és nem is túl biztonságosnak minősített buszokat, s modern járművekre cseréli le őket. A Siemens motorral ellátott 11 méter hosszúságú és 4,3 méter magas buszokat 2011 óta gyártják, jelenleg 18 vonalon közlekednek. Környezetvédők szerint azonban a járművek túl sok károsanyagot bocsátanak ki.
Amit Johnson legnagyobb erényének tartanak, az a kerékpárhálózat jelentős kiépítése volt. Nagymértékben, 400 millió fontra emelte a biciklisekre szánt büdzsére, kerékpáros-baráttá alakította át a közlekedési csomópontokat, úgynevezett „szupersztrádákat” kezdett építeni számukra. A minta ebben Hollandia volt számára, Amszterdamban és több más hollandiai településen a városfejlesztésnél szintén a kerékpárosok érdekeit tartják szem előtt. Kerékpárokat lehet bérelni a város egyes pontjain, ezeket találóan „Boris bikes”-nek keresztelték el.
Akadtak azonban Johnsonnak kevésbé sikeres vállalkozásai is, ezek közé sorolják az Emirates Air Line nevű libegőt, a Temze felett átívelő drótkötélpályás utasszállító rendszert, amely látványos, s a turisták körében népszerű ugyan, kivált a 2012-es londoni olimpia idején vették sokan igénybe, ám valójában nem érte meg. A kritikusok szerint az egész terv teljesen feleslegessé vált.
Nagy-Britannia más részeihez viszonyítva Londonban nagyobb mértékben csökkent a bűnözés. Néhány hónappal Johnson hivatalba lépése után menesztette is posztjáról a Scotland Yard akkori főparancsnokát, Sir Ian Blairt. Tény, hogy munkáját már előzőleg is bírálatokkal illették, kivált 2005-ben, amikor egy terroristának vélt férfit lőttek agyon a rendőrök.
A lakásügyekkel kapcsolatban már távolról sem tartják ennyire kedvezőnek Johnson mérlegét. A lakások ára, illetve a bérleti díjak jelentősen emelkedtek, s ez a trend folytatódik. Ez még az átlagnál jobban kereső londoniak számára is mind több gondot jelent. Bár építkezések is voltak az eltelt nyolc évben, egy sor ingatlan külföldi befektetők kezébe kerül, akik gyakorta horror áron adnak túl rajtuk.
Johnsonnak nagy szerepe volt abban, hogy nőtt a polgármesteri tisztség tekintélye. Megbízatása során számos alkalommal bírálta a kormányt. Ügyesen építgette karrierjét, hatalmi bázissá alakította ki a polgármesteri hivatalt, s hiteles politikussá is vált. A britek meggyőződése, hogy egyszer sikerrel irányíthatja majd a brit Konzervatív Pártot. Ebben egyébként „segítségére volt” a londoni olimpia is, amelyet valóban kifogástalanul bonyolított le a brit főváros. Johnson nevét ekkor az ország határain kívül is megismerték, illetve elismeréssel emlegették. Mindez azt jelzi, hogy bár a polgármesteri tisztség nem jár komoly politikai hatalommal, némi taktikus PR-tevékenységgel fel lehet építeni egy komoly politikus imázsát.
Johnson előmenetelében a Munkáspárt hibájának is szerepe lehetett. 2012-ben ugyanis azt a volt városvezető Ken Livingstone-t jelölték ismét polgármesternek, aki addigra elvesztette hitelét a londoni választók előtt. Igaz, Johnson így is csak szűk, három százalékos többséggel győzte le őt.
London most búcsúik Johnsontól, s nem kérdés, a városra jó hatással volt az eltelt nyolc év alatt. Az azonban egyelőre kétséges, hogy a brit politikára valóban kedvező hatást gyakorol-e majd.
