Egyre áttekinthetetlenebb a helyzet az osztrák szociáldemokratáknál. Azután, hogy két hete a szabadságpárti Norbert Hofer 35 százalékkal a legtöbb szavazatot szerezte meg az elnökválasztáson, míg az SPÖ által támogatott Rudolf Hundstorfer 11,28 százalékkal csak a negyedik helyen végzett, mivel országosan csak 11,28 százalékot szerzett, ég a ház a pártnál.
Sokakat az töltött el riadalommal, hogy a korábbi szociális ügyekért felelős miniszter még a szociáldemokrata fellegvárnak tartott Bécsben is mindössze 12,54 százalékot kapott, míg a jobboldali radikális Osztrák Szabadságpárt által támogatott Hofer itt is 27,67 százalékot szerzett. Az SPÖ jelöltje egyedül Burgenlandban teljesített elfogadhatóan, itt ugyanis a második helyen végzett, megelőzve a második körbe jutott Alexander Van der Bellent, a Zöldek jelöltjét, valamint a liberális NEOS által támogatott Irmgard Grisst, aki a harmadik helyre futott be. Csakhogy ebben a tartományban valósággal tarolt Hofer: 41,90 százalékot szerzett. Hundstorfer egészen siralmasan szerepelt Tirolban és Vorarlbergben: 6,09, illetve 4,31 százalékot kapott. A szociáldemokraták tehát már nem érdekeltek a május 22-én esedékes második fordulóban, legfeljebb csak abban a tekintetben, hogy Van Der Bellen esetleges támogatásával megakadályozzák a jobboldali radikális Hofer diadalát.
Ezek a valóban riasztó adatok akár lázadást, sőt, radikális irányváltást is előidézhetnek az SPÖ-nél. Egyre nehezebb helyzetbe kerül Werner Faymann kancellár, akinek nehéz lesz túlélnie ezt az időszakot. Május elsején igen kellemetlen pillanatokat kellett átélnie, amikor a városháza előtt sokan kifütyülték és lemondásra szólították fel. Faymann bírálói a gyűlés során "Mondj le!" és "Pártgyűlést azonnal!" táblákat tartottak a magasba. Az SPÖ-n belül sok kritikus előrehozott pártgyűlésen váltaná le a magas rangú, ám nekik nem tetsző tisztségviselőket.
A kancellár egy interjúban azt közölte, komolyan kell venni ugyan a bírálatokat, de „a politikai irányvonalunk helyes”. Azt is kifejtette, esze ágában sincs lemondani, s még hosszú ideig számolni kell vele.
A május elsejei közjáték különösen kellemetlen volt Faymann számára. A munka ünnepén ugyanis rendre „hazai pályán” szónokolhat, a túlnyomórészt baloldali szavazók előtt, ezúttal azonban éppen tőlük kapta a súlyos bírálatokat, az SPÖ hívei kezdenek elfordulni tőle. Egyes lapok például már egyenesen azt írták, hogy „Werner Faymann már történelem”. S valóban szinte hétről hétre meg kell tapasztalnia, hogy saját párttársai körében is mennyire csökkent a tekintélye. Mindent elmond erről az SPÖ vorarlbergi tartományi vezetője, Michael Ritsch véleménye, aki kételyeit fejezte ki annak kapcsán, hogy valóban Fayman lenne-e a legjobb szociáldemokrata kancellárjelölt.
Nem lesz könnyű innen visszakapaszkodni, sőt ez a jelenlegi helyzetben már-már lehetetlennek tűnik. Bécsben sokan abból indulnak ki, hogy már hétfőn, a szociáldemokraták következő elnökségi ülésén fontos, már-már sorsdöntő döntések születhetnek. Az egyik elmélet szerint a novemberben esedékes pártkongresszust már a nyárra előrehozzák. Olyan vélemények is napvilágot látnak, amelyek szerint Faymann már ma kénytelen lesz bedobni a törülközőt. Nem önszántából távozik, hanem miután szembesül azzal, mennyire megingott a belé vetett bizalom. Ez utóbbira azért minimális az esély, nem valószínű, hogy a kancellár egykönnyen megfutamodna, bár az kétségtelen tény: már hónapok óta repkednek olyan nevek, akik esélyesek lehetnének az SPÖ élére, s a Faymann utáni korszak meghatározó személyiségei lehetnének.
A változásban kulcsszerepe lehet Michael Häupl bécsi polgármesternek. A szociáldemokrata politikus a 2015. október 11-én megrendezett bécsi önkormányzati választáson a vártnál nagyobb fölénnyel, kilenc százalékkal utasította maga mögé az Osztrák Szabadságpárt jelöltjét, Heinz-Christian Strache pártelnököt, így az ő nevéhez fűzősök az SPÖ utolsó jelentősebb választási győzelme. Häupl befolyása ezért jelentősen megnőtt a baloldali politikai erőn belül, s a bécsi tartományi szervezet őt kérte fel arra, hogy tárgyaljon a tartományi szervezetekkel a hogyan továbbról. A bécsi SPÖ közleménye szerint a megbeszélések célja, hogy egy sikeres pártot építsenek fel.
Elsősorban nem személyi kérdésekről van szó – véli a Der Spiegel -, hanem arról, milyen irányvonalat kövessen a párt. Arra kell választ adni, hogyan viszonyuljon az SPÖ az Osztrák Szabadságpárthoz. A helyzet nem egyszerű. Jelenleg ugyanis a szociáldemokraták és a néppártiak alkotta nagykoalíció van hatalmon az országban, s elvileg 2018 szeptemberében lenne esedékes a következő parlamenti voksolás. Csakhogy feltételezések szerint a menekültkrízis által előidézett kormányválság miatt már 2016 októberében idő előtti voksolásra kerülhet sor az országban. S bár a nagykoalíció bizonyos torzsalkodásoktól eltekintve rendben működött, nyilvánvaló, hogy az SPÖ-ÖVP szövetségnek az FPÖ előretörése miatt nincs jövője. Igen ám, de mi történik akkor, ha egy esetleges előrehozott választáson az FPÖ hasonló, 35 százalék körüli eredményt ér el, mint amennyit Hofer kapott az elnökválasztás első fordulójában? Ez nyilvánvalóan azt jelentené, hogy a jobboldali radikális politikai erő lényegében megkerülhetetlen tényezővé válik egy esetleges kormányalakításkor.
A szociáldemokraták kicsit hasonló helyzetbe kerültek, mint Németországban a CDU a jobboldali radikális Alternatívával (AfD) kapcsolatban. Ne vegyenek tudomást a pártról, vagy minden egyes populista megnyilvánulására reagáljanak? Az SPÖ két alkalommal is, 2004-ben és 2014-ben is úgy határozott pártkongresszusán, hogy nem hajlandó koalícióra lépni az FPÖ-vel, méghozzá „egyetlen politikai szinten sem”. Ezért is volt nagy a felháborodás, amikor tavaly júniusban Burgenlandban a helyi SPÖ úgy határozott, közösen kormányoz a populistákkal. Első ízben volt példa tartományi szinten ilyen együttműködésre. Akkor az SPÖ 41,9, az FPÖ 15 százalékot kapott, ám ez is duplája volt annak, mint amennyire az előző voksolás alkalmával szert tett. Ez az együttműködés a szociáldemokratákon belül is komoly viták forrása is volt, ami nem is csoda, hiszen a szabadságpártiak egyértelműen idegenellenes kampányt folytattak.
Most azonban, miután minden közvéleménykutatás szerint az FPÖ harminc százalék felett áll, a szociáldemokraták is egyre megosztottabbakká válnak. Cimboráljanak az ördöggel? Vagy kitartsanak azon határozat ellen, amely szerint elutasítják az együttműködést az FPÖ-vel, s ezzel vállalják az esetleges ellenzéki szerepkört? Egyre erősebbek azok a hangok, amelyek szerint felül kellene vizsgálni az FPÖ-vel való együttműködést kizáró határozatot. Erich Foglar, az SPÖ tagja, a szakszervezeti szövetség elnöke szerint „nem szabad kizárni mindenfajta együttműködést az FPÖ-vel”. Mindezt a Profik című hetilapban fejtette ki. Elismerte, hogy az ezzel kapcsolatos vita szakítópróba lesz az SPÖ számára.
Már Werner Faymann kancellár sem annyira biztos abban, hogy ki kell zárni mindenfajta kooperációt a radikálisokkal. A miniszterelnök azonban úgy véli, hogy egy stratégiai csoportnak kell tisztázni ezt a kérdést. Michael Häupl azonban úgy véli, igazából ez csak részletkérdés. Először ugyanis azt kell tisztázni, hogy mennyire elfogadott személyiség Werner Faymann a saját pártján belül.
