A kifutóban lévő jegybanki Növekedési Hitelprogramot (NHP) már idén felváltja az új hitelösztönző, a kis- és középvállalkozások számára hitelező bankoknak jegybanki tőkekedvezményt kínáló Piaci Hitelezési Program (PHP). A PHP egyértelmű indikátora annak, hogy a hazai bankszektornak a végletekig magasztalt és promotált NHP jótékony hatásai ellenére is további serkentő impulzusokra van szüksége az új hitelek kihelyezéséhez. A végnapjait élő NHP-ről Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki kormányinfón azt mondta: a program nélkül nem lett volna Magyarországon olcsó hitelezés. A bankszektor ugyanis szerinte pont, hogy szabotálta a magyar növekedést oly módon, hogy a bankadó miatt tiltakozásképpen nem adott hiteleket.
A Piaci Hitelezési Program elindításával kapcsolatos várakozások tehát újra a felszínre hozták azt a szűnni nem akaró polémiát, amely során egymásra mutogat a magyar gazdaságpolitika és a magyarországi kereskedelmi bankszektor. Míg előbbi szerint a bankok szűkmarkúsága miatt nincs megfelelő kínálat, az utóbbiak azt mondják, a bizonytalan környezet nem kedvez a megfelelő hitelkereslet kialakulásának. Lázár János kijelentése kapcsán mindenesetre érdemes felidézni, hogy a „szabotázs” mellett melyek voltak még azok a tényezők, amelyek a hitelezés fellendülésének gátját képezték.
Bár az új vállalati hitelkihelyezések 2013-as ugrásszerű, 24 százalékos növekedésében kulcsszerepet játszott a növekedési program, 2014-ben ezt visszaesés követte. Ennek fő oka Török Zoltán, a Raiffeisen Bank Budapest vezető közgazdásza szerint az volt, hogy a Magyarországon működő vállalatok hitelezései a magas kamat miatt egyre inkább eltolódtak a magyar bankszektor felől a külső bankrendszerek irányába. Szerepet játszott a hazai kereskedelmi bankok hitelkihelyezésének csökkenésében az is, hogy a vállalatok egyre több esetben nem külső forráshoz folyamodtak hitelért, hanem az anyavállalathoz, a saját tőke jelentőségének növekedése pedig ily módon kiváltotta a külső hitel felvételét. Emellett figyelembe kell venni, hogy a bankok kockázatvállalási hajlandósága még a válság utóhathatásaként jelentősen csökkent. Az a banki hitelezési gyakorlat ugyanis, amely a válságig Magyarországon zajlott, túlságosan megengedő és kockázatvállaló volt. Jelzésértékű, hogy a mai értékek többszörösét jelentő 2008 előtti, mintegy 4000 milliárd forintnyi új vállalati hitelkihelyezés nagy része az évek során nem teljesítővé vált. A keresleti oldalról pedig meg kell jegyezni, hogy az elmúlt években a gazdasági növekedés jelentős részét olyan ágazatok adták, amelyeknek egyszerűen nem volt szükségük banki finanszírozásra (jelesül ilyen volt az autóipar).
Török Zoltán szerint a mostani fejlemények tükrében nem lehet sok mindent elmondani visszamenőlegesen a növekedési program sikerességéről, azonban hatásai világosan szétválaszthatók a Piaci Hitelezési Program várható következményeitől. Az új konstrukció, a PHP más megközelítéssel próbálja orvosolni a vállalati hitelezés problémáját. A program keretein belül most a kis- és középvállalkozások számára jelentősnek mondható, 200 milliárd forintos hitelállomány-növekményt vállaltak be a kereskedelmi bankok, de ha megnézzük a vállalati hitelek teljes, mintegy 6000 milliárd forintos piacát, máris átértékelődhetnek a vele kapcsolatos elvárások. A Növekedési Hitelprogram arról szólt, hogy az MNB szubvenciós jelleggel adott pénzt a kereskedelmi bankoknak, a kereskedelmi bankok pedig egy korlátozott felár mellett továbbították a hitelt a fizetőképesnek ítélt vállalatoknak. Míg ez egy igen kevés piaci elemet tartalmazó koncepció volt, a mostani program megpróbál inkább piacgazdasági szempontokat szem előtt tartani. Ennek megfelelően egyelőre a Magyar Bankszövetség is pozitívan áll a kezdeményezéshez. Az új serkentő intézkedés kedvező bankszektorbeli fogadtatása után a kérdés már csak az, hogy három év múlva ki vádolható majd újfent a növekedés szabotálásával.
