Jobbra tolódva

Igazi túlélőművésznek nevezte még a hétvégén a bécsi konzervatív Die Presse Werner Faymannt. A lap ezzel arra utalt, hogy az osztrák kancellár minden bizonnyal túléli pártja, a szociáldemokraták hétfői elnökségi ülését. Minden jel arra vallott, sikerül megállapodni, s Faymann maradhat a párt élén. Végül mégis bejelentette távozását az SPÖ éléről, illetve a kancellári székből, ami az utolsó hírek fényében a meglepetés erejével hat. Faymannak volt annyi önkritikája, hogy belátta: ha marad, még jobban megosztja saját pártját. Az SPÖ minden korábbinál súlyosabb válságba került, amint ezt a néhány héttel ezelőtti osztrák elnökválasztás híven igazolta. A baloldali tömörülés jelöltje csak a negyedik helyen végzett, s az sem jelenthetett megnyugvást az SPÖ-nek, hogy a nagykoalíciós partner Osztrák Néppárt pártfogoltja még ennél is rosszabbul szerepelt, s csak az ötödik helyre futott be.

Ausztriában régi hagyományai vannak a nagykoalíciós együttműködésnek, ám ennek a gyakorlatnak a következő választástól egyszer s mindenkorra vége lehet. A menekültválság alapjaiban forgatta fel az ország belpolitikáját. A menekültellenes ideológiájú Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) szinte pillanatok alatt vált az ország legnépszerűbb politikai formációjává, s egyelőre úgy tűnik, ez a szárnyalása tartós is lesz. A menekültkrízis megoldása ugyanis nem várható egyik napról a másikra.

Ezzel az osztrák pártok is tisztában vannak. S az FPÖ előretörése mutatja azt, milyen nagy veszély leselkedik Európára. Ha ugyanis egy párt konzekvensen populista szólamokat hirdet, az emberek félelmeire épít, s egyfajta hisztériát kelt a menekültekkel szemben, terroristáknak bélyegezve őket, akkor óhatatlanul is jobbra tolódik a politikai közélet, mert a hagyományos, mérsékelt pártok úgy látják, csak akkor van esélyük behozni a hátrányt, ha ők is populistákká válnak. Ezen a folyamaton mehetnek keresztül az osztrák szociáldemokraták, akik soraiban mind több politikus véli úgy, szakítani kellene azzal a gyakorlattal, amely szerint az SPÖ eleve elutasít mindenfajta együttműködést a szabadságpártiakkal. Lássuk be, elég fura formáció lenne a szociáldemokraták és a jobboldali radikálisok együttműködése.

Faymannak legalább volt mersze lemondani, távozása azonban még nem oldja meg sem a szociáldemokraták, sem Ausztria gondjait. Sőt, valójában még csak most kezdődik a neheze, kivált, ha május 22-én az FPÖ jelöltjét, Norbert Hofert választják meg az ország új elnökének, aki ott tör majd borsot a tradicionális pártok orra alá, ahol csak tud.

Michael Häupl bécsi polgármesterre hárul az a nem túl hálás feladat, hogy új lendületet adjon a szociáldemokratáknak. Mindenekelőtt azonban azt kell eldöntenie az SPÖ-nek, enged-e a populista nyomásnak, vagy hű marad a baloldali értékekhez, akár az ellenzéki szerepet is vállalva.