Jobbra tolódva

Igazi túlélőművésznek nevezte még a hétvégén a bécsi konzervatív Die Presse Werner Faymannt. A lap ezzel arra utalt, hogy az osztrák kancellár minden bizonnyal túléli pártja, a szociáldemokraták hétfői elnökségi ülését. Minden jel arra vallott, sikerül megállapodni, s Faymann maradhat a párt élén. Végül mégis bejelentette távozását az SPÖ éléről, illetve a kancellári székből, ami az utolsó hírek fényében a meglepetés erejével hat. Faymannak volt annyi önkritikája, hogy belátta: ha marad, még jobban megosztja saját pártját. Az SPÖ minden korábbinál súlyosabb válságba került, amint ezt a néhány héttel ezelőtti osztrák elnökválasztás híven igazolta. A baloldali tömörülés jelöltje csak a negyedik helyen végzett, s az sem jelenthetett megnyugvást az SPÖ-nek, hogy a nagykoalíciós partner Osztrák Néppárt pártfogoltja még ennél is rosszabbul szerepelt, s csak az ötödik helyre futott be.

Ausztriában régi hagyományai vannak a nagykoalíciós együttműködésnek, ám ennek a gyakorlatnak a következő választástól egyszer s mindenkorra vége lehet. A menekültválság alapjaiban forgatta fel az ország belpolitikáját. A menekültellenes ideológiájú Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) szinte pillanatok alatt vált az ország legnépszerűbb politikai formációjává, s egyelőre úgy tűnik, ez a szárnyalása tartós is lesz. A menekültkrízis megoldása ugyanis nem várható egyik napról a másikra.

Ezzel az osztrák pártok is tisztában vannak. S az FPÖ előretörése mutatja azt, milyen nagy veszély leselkedik Európára. Ha ugyanis egy párt konzekvensen populista szólamokat hirdet, az emberek félelmeire épít, s egyfajta hisztériát kelt a menekültekkel szemben, terroristáknak bélyegezve őket, akkor óhatatlanul is jobbra tolódik a politikai közélet, mert a hagyományos, mérsékelt pártok úgy látják, csak akkor van esélyük behozni a hátrányt, ha ők is populistákká válnak. Ezen a folyamaton mehetnek keresztül az osztrák szociáldemokraták, akik soraiban mind több politikus véli úgy, szakítani kellene azzal a gyakorlattal, amely szerint az SPÖ eleve elutasít mindenfajta együttműködést a szabadságpártiakkal. Lássuk be, elég fura formáció lenne a szociáldemokraták és a jobboldali radikálisok együttműködése.

Faymannak legalább volt mersze lemondani, távozása azonban még nem oldja meg sem a szociáldemokraták, sem Ausztria gondjait. Sőt, valójában még csak most kezdődik a neheze, kivált, ha május 22-én az FPÖ jelöltjét, Norbert Hofert választják meg az ország új elnökének, aki ott tör majd borsot a tradicionális pártok orra alá, ahol csak tud.

Michael Häupl bécsi polgármesterre hárul az a nem túl hálás feladat, hogy új lendületet adjon a szociáldemokratáknak. Mindenekelőtt azonban azt kell eldöntenie az SPÖ-nek, enged-e a populista nyomásnak, vagy hű marad a baloldali értékekhez, akár az ellenzéki szerepet is vállalva.

Ne tegyen fel kérdéseket!

Ez ma egy magyar kormánypárti politikus válasza egy újságírónak. Különös, hogy a kormánypárti politikusok miért veszítik el ilyen gyorsan a türelmüket, amikor újságírók kérdéseket tesznek fel nekik. Végtére is az újságírók kérdeznek, ez a foglalkozásuk egyik fontos eleme, hiszen információkhoz szeretnének jutni, a politikusok pedig válaszolnak, mert nekik pedig az lenne a dolguk, hogy információkat juttassanak el a társadalomhoz, aminek egyik legfontosabb eszköze a média. Ámde mégsem ez a helyzet. Újabban a kormányzat a közmédiának nevezett propagandaadókat használja fel arra, hogy a saját magáról szóló értéktelen híreket terjessze újra meg újra.

A felcsúti polgármester gyűlölködő pillantásokat vet a televízió munkatársaira, szóba sem áll velük, sőt, a titkárnője sem áll szóba velük. A házelnök kitiltja az újságírókat a Parlament épületéből, a képviselők mogorva, elutasító szavakat mormolnak és lehetőleg meg sem állnak, ha újságírót látnak a közelben. És ott van Havasi Bertalan, az árnyéktalan miniszterelnöki szóvivő, aki kommünikében érintkezik a sajtóval és alkalmanként a lökdösődéstől sem riad vissza.

Az Index fiatal, elszánt riportere a Parlament folyosóján kormánypárti politikusokat szeretett volna faggatni a Matolcsy által – nyilvánvalóan – eltékozolt százmilliókról. A megkérdezettek semmitmondó válaszokat adtak, mintha fogalmuk sem lenne arról, hogy ez a téma beleégett az ország tudatába, Kósa Lajosnak sem volt, inkább belemerült a telefonjába. Ósdi trükk.

Az ember azt gondolná, hogy ha egy kormánypárt vezetője érzékeli, hogy mi foglalkoztatja a társadalmat, akkor a legkevesebb az, hogy valamilyen – akár hamis – választ talál ki a kérdésre és nem csodálkozik azon, hogy az újságírót vagy a szerkesztőt ez jobban érdekli, mint a felcsúti kisvasút. Csakhogy most azzal állunk szemben, hogy Orbán gyakorlatilag cserbenhagyta a saját embereit, kommunikációs vezetői vagy gyávák vagy tanácstalanok, esetleg a fáradságot sem vették, hogy valamiféle magyarázattal szolgáljanak. Csődöt mondott a Fidesz társadalmi kapcsolati rendszere, már nem tud válaszokat kitalálni, nincs összhang, nincs előre felépített stratégia és nincs szerencsés improvizáció sem. Rogán propagandaminisztériuma nem működik. Mindenki boldoguljon, ahogy tud. Ez olyan belső megosztottságra utal, amire korábban nem volt példa. Régen a Fidesz arról volt híres, hogy képes volt egyben tartani a vezetői rétegét, igyekeztek egy meghatározott vonal mellett állást foglalni. Úgy fest, hogy most kezd széthullani egy modell és széthullik a kommunikáció is. Orbán persze igyekszik egyben tartani a pártot, vagy legalább fenntartani az egység látszatát, de már fogynak az energiái. Egyre több körülötte a súlytalan, puha alak, akik engedelmesen végrehajtják, amiben soha nem hittek. Most éppen így néz ki a helyzet Magyarországon.

Orbánt amúgy az utóbbi időben csak akkor láttam jókedvűnek, amikor felavatta a felcsúti kisvasutat. Végre megtalálta önmagát.

Gyermekpornográfia Mórahalmon - újratöltve

„Kormányhivatal, nyit az ablaka, gyere ide ügyintézni, vár az iroda…”. Meg: „hálával tartozunk szüleink nevében, mert szívesen segítenek családunk ügyében”. Egy éve írtuk meg, miket énekelték betanított mórahalmi óvodások a helyi kormányablak átadásán. Az ünneplőbe öltöztetett gyerekek „verses ügyintézést” is előadtak – a fideszes polgármester, Nógrádi Zoltán legnagyobb gyönyörűségére.

Beleborzongott az ember a csasztusták szép új világába, és bízott benne, hogy ennél lejjebb tényleg nincsen. De! Itt van az újabb dicsőség, egy Guiness-rekord. Idézünk Mórahalom város honlapjáról.

„A hétvégén Mórahalmon vendégeskedett Sarka Kata, aki egy különleges Guinness-rekord kísérlet miatt érkezett Csongrád megyébe. Az Origami bikini modellje is ott volt vasárnap Algyőn, ahol 220 kislány bújt bele a világ legnagyobb bikinialsójába. Még egyszer: 220 fürdőruhás kislány bújt a világ legnagyobb bugyijába!

A Délmagyar azt is megírta, hogy a szervezők elárulták: a 303 XL-es bugyingó a maga 10 méteres szélességével, 20 méteres derékbőségével, 5,6 méteres magasságával akkora, hogy rá lehetne adni a New Yorkban található, 46 méter magas Szabadság-szoborra.

Tavaly írtuk: ez a kormányablakos ízlésficam már nem is politikai pedofília, hanem egyenesen gyermekpornó közpénzből, annak is a legundorítóbb fajtája. Mit tehetnénk mindehhez most hozzá az új hírhez? Talán annyit, hogy a helyi vezetők pszichoszexuális státusát most már tényleg érdemes lenne megvizsgáltatni.

Szerző
Veress Jenő