Titok

Amikor a postatörvényben megjelent a titkosítás, sokan azt mondták, ez csak előszél, mert nemsokára elő fognak kerülni a közpénzből gazdálkodó állami vállalatok is. Igazuk lett. A költségvetési salátatörvényben, eldugva, a 99-ik paragrafusban szerepel az állami vállalatok gazdálkodási adatainak titkossá tétele. Tanulva a postatörvény körüli felháborodásból, az Alkotmánybíróság ide vonatkozó határozatából, az indoklásban már szerepel, hogy a piaci versenyhátrány elkerülése miatt van erre szükség. Egy normális országban ez igaz is lehetne, bár ott nincs is szükség titoktörvényre, mert mindenki biztos abban, hogy az ottani állami vállalatok vezetői a közpénzzel a legnagyobb körültekintéssel bánnak, mindent megtesznek azért, hogy azt gyarapítsák azt a köz javára. Ott nem kutakodnak az ellenzéki pártok a cégek környékén, mert ha esetleg korrupció gyanú merülne fel, a hatalmon lévő párt lépne fel ellene legelőször, mert az érdeke ezt kívánja. Ha nem ezt tenné, esélye sem lenne a következő választáson, vagy azonnal megbukna. De mi nem vagyunk egy normális ország. Az összes állami vállalat vezetői székében Orbán bizalmi embere ül. A felügyelő bizottságokban, az igazgató tanácsokban csak megbízható emberek, vagy családtagjaik székelnek. Az állami vállalatokat nyugodtan nevezhetnénk akár Fidesz Zrt-nek is. Legfontosabb feladatuk az oligarchák pénzzel való tömködése. Jó példa erre a Nemzeti Bank alapítványai körüli botrány. Aki eddig nem hitte el, hogy a közpénzekkel hogyan bánik Orbán rezsimje, most meggyőződhetett róla. Hab a tortán Csepreghy államtitkár magyarázata, mi szerint a pályázatok túlárazása gazdasági kényszer. Jobb indokot is kitalálhattak volna, az Európai Bizottság ezt nem fogja bevenni. Nem lepődnék meg azon sem, ha nemsokára a költségvetési törvényt is titkosítanák. Sok értelme úgy sincs, hisz Orbán bármikor módosíthatja, még országgyűlési jóváhagyás sem kell hozzá.