A tavalyi büszkeségünk idén folytatódik: a Saul fia tavalyi díja után Nemes Jeles László (immár Oscar-díjas) rendező most maga ül a döntnökök közé ítélni a 21 versenybe hívott játékfilmről. Három évtizede volt utoljára magyar tagja a cannes-i zsűrinek, Szabó István (akkor már ő is Oscar-díjas), legelőször pedig Jancsó Miklóst hívták meg a döntnökök közé fél évszázada (1967-ben). A zsűri elnöki székében idén George Miller ausztrál mester ül, aki negyedik Mad Maxével (A harag útja) tavaly óriási sikert aratott Cannes-ban, versenyen kívül.
Két ifjú művésznek mégis drukkolhatunk, még ha a fő versenyben nincs is magyar nagyjátékfilm. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen diplomázott Tóth Luca 15 perces Superbia című animációját a filmfesztivál legidősebb, több mint fél évszázados párhuzamos programjába, a Kritikusok Hetének rövidfilmversenyébe hívták, ahol szakmai zsűri dönt a díjról. Ugyancsak a MOME-ról érkezik a másik fiatal rendező Cannes-ba. A Cinefondation, a filmes egyetemek legjobbjait felvonultató program válogatásába Andrasev Nadja A nyalintás nesze című animációja kapott meghívást. A film, amelyet Bodor Ádám Megbocsátás című novellája inspirált, az első magyar animáció, amely meghívást kapott ebbe a versenyre. (Némi hazai büszkeség is keveredhet abba, hogy a programba először kapott meghívást a Szarajevóban működő filmakadémia film factory programja, amelyet tudva lévően Tarr Béla hívott életre és vezet.)
A versenyprogramban sok nagy név sorakozik, de Cannes-ban ez már presztízs. Vannak „hazajáró lelkek”, mint például a brit film legendás mestere, Ken Loach, aki I, Daniel Blake (Én, Daniel Blake) című rendezésével 16. alkalommal versenyez a Cote d’Azure-ön. A 80 éves Loach 2006-ban Arany Pálmát kapott a Felkavar a szél című filmjéért, de alighanem egy kisfiú és egy sólyom barátságáról szóló Kes révén ismerik és szeretik világszerte. Most egy ácsmesterről szól a története, aki megsérül, s a társadalmi semmibevétel ellenében az igazáért küzd. A szívünkhöz különösen közel álló (egykori) amerikai fenegyerek, Jim Jarmusch is már kilencedik alkalommal viszi el a filmjét Cannes-ba, a Florida, a paradicsomért mindjárt meg is kapta az Arany Kamerát. Versenyfilmje, a Paterson egy buszsofőrről szóló mese, aki a New Jarsey-beli Patersonban él. Jarmusch kivételezett figyelmet kap idén: éjszakai vetítésen egy másik művét, az Iggy Popról készült Gimme Danger dokufilmjét is bemutatják.
Külön figyelemre méltó: nem csak a párhuzamos programok mindegyikében találunk román filmet, hanem a nagyjátékfilmek versenyében egyszerre mindjárt kettő küzd az Arany Pálmáért. A 4 hónap, 3 hét 2 nap című játékfilmjével 2007-ben Arany Pálmát és óriási nemzetközi presztízst (plusz egy Oscart is) kivívó Cristian Mungiu besöpört már forgatókönyvi díjat (Dombon túl) is Cannes-ban. Az Érettségi című filmjével negyedszer érkezik Cannes-ba. A történet egy apa-lánya viszony zűrjeit mutatja be. (Szeptembertől nálunk is játsszák a mozik.) Honfitársa, Cristi Puiu is ismert név már Cannes-ban, az Un certain regard programban eddig kétszer versenyzett, 2005-ben el is nyerte a szekció díját és a vele járó nemzetközi hírt a Lazarescu úr halála című debütáns munkájával. Most először áll rajthoz a nagyversenyben: Sieranevada című munkája egy halálesetet követő családi történet.
Idén ismét Cannes-ba érkezik új filmjével a kanadaiak fenegyereke, a még mindig csak 27 éves Xavier Dolan. Az eddig itt bemutatott négy filmjéért hat díjat zsebelt be, egy Zsűri Nagydíjat is beleértve. ((2014. Mammy) A versenyben most látható Ez csak a világ vége című filmje egy halálos beteg íróról szól, aki hazamegy, hogy közölje: meg fog halni. Idén ismét versenyben lesz Pedro Amodóvar is, aki négyszer szerepelt eddig Cannes-ban, nyert egy rendezői díjat (1999: Mindent anyámról) is, mostani műve, a Julieta egy anya és lánya kapcsolatáról szól az apa halála után.
A kétszeres Arany Pálma-díjas belga Dardenne-fivérek, Jean-Pierre és Luc most hetedik filmjükkel vannak jelen. (A két arany pálmásuk: Rosetta 1999, A gyermek 2005.) Az ismeretlen lány című új művükben egy orvos kezd nyomozni, vajon miért halt meg váratlanul egy betege. Októberben érkezik a magyar mozikba. Sean Penn sem először érkezik saját rendezéssel, egyszer díjazták színészként (Életem legszebb szerelme), de volt már versenyben rendezőként is Az ígéret megszállottjával (2001). Most a The Last Face (Az utolsó arc) című filmjével versenyez, Charlize Theron és Javier Bardem főszereplésével Afrikában jószolgálatot teljesítő segítők problémákkal teli történetét meséli. Meglepő műfajjal, erotikus vámpír-thrillerrel lesz versenyben a nálunk nagy becsben tartott dán Nicolas Winding Refn, a Neon démon című filmjét már nyáron a magyar nézők is láthatják. Idei versenyző lesz Ázsia már „klasszikus fenegyereke”, a dél-koreai Park Chan-wook is, az ősszel már nálunk is látható A szobalány című filmjével, amelyet egy leszbikus krimiregény ihletett. A rendező a tiltott szerelem megízleléséről szóló történetnek nevezi.
Cannes idei sztár rendezői között van – verseny kívüli – Steven Spielberg a The BFG (A barátságos óriás) című filmjével. A kis Sofi története, akit elrabol egy óriás, nyáron jön a magyar mozikba is. A másik amerikai sztárrendező, Woody Allen filmje nyitja a fesztivált: a ma esti gálán mutatják be a Cafe Societyt, Jessie Eisenberg és Kristen Stewart főszereplésével. Robert de Niro pedig, aki szavai szerint izgatottan várja a cannes-i jelenlétet, ismét ökölvívó-filmben lép színre. Cannes-ban speciális vetítésen mutatják be Jonathan Jakubowitz: Hands of Stone (Sziklaöklök), című filmjét, amelyben de Niro boxedzőt játszik.
Még két magyar vonatkozás: a Cannes Classics programjában lesz látható Zsigmond Vilmos életét és pályáját bemutató Harmadik típusú találkozás Zsigmond Vilmossal című, nyilatkozat- és filmrészletekből összerakott dokufilmet. S a cannes-i vásáron egy mutatós részletet vetítenek le Dragomán György A fehér király című regényéből brit színekben készült filmből is.