„Mi van veled Európa?” - kérdezte Ferenc pápa múlt pénteken, amikor az aacheni főpolgármester átadta neki a legrangosabb európai kitüntetést, a Károly-díjat. „Mi van veled humanista Európa, az emberi jogok, a demokrácia, a szabadság harcosa, hogy visszautasítod az irgalmasságra szoruló milliók segélykiáltását?” A pápa ahhoz az Európához intézte kérdését, amelyben hónapok óta erősödnek a szélsőjobboldali, rasszista, menekültellenes pártok, mozgalmak. Aztán megfogalmazta vágyát: „Olyan Európáról álmodok, amelyben nem bűn menekültnek lenni.”
Két aktuális esemény időszerűsíti a pápa felhívását. Röviddel ezelőtt tette közé első programját a szélsőjobboldali német AfD (Alternative für Deutschland) nevű párt. Május 22-én pedig Ausztriában tartják az elnökválasztás döntő fordulóját, amelyen az első forduló győztese, a szélsőjobboldali FPÖ jelöltje indul legnagyobb eséllyel.
Az AfD Németország legfiatalabb, három évvel ezelőtt alakult pártja. Csak tartományi parlamentekben képviselteti magát, a berlini Bundestagba nem került be. Legtöbb tagja az egykori NDK-s tartományokban él. Országos támogatottsága 12 százalék körül mozog. A húsz pontba szedett program azt mutatja, hogy Németországban a második világháború óta politikai párt nem lépett porondra ilyen nyíltan neonáci, antidemokratikus programmal. Néhány részlet: Az AfD véget akar vetni annak az egész világon egyedüli emlékezéskultúrának, amellyel németek elismerik és bánják történelmi múltjuk bűneit. A pártprogram szerint ugyanis: „A jelenlegi, nemzetiszocializmusra szűkített történelemszemlélet helyett a figyelmet a német történelem pozitív, identitásképző eseményeire kell összpontosítani. Cél a patrióta nevelés, a német nemzetállam, kultúra, felvirágoztatása”. Vagyis Auschwitz helyett Goethe. Ezt a felfogást tükrözi az a paragrafus is, amely vissza kívánja állítania császári időkből származó, és Hitler által törvénybe iktatott vérrokonsági törvényt (ius sanguinis). Ez előírja, hogy csak az lehet német állampolgár, akinek legalább egyik szülője német.
Az AfD-program szerint a párt társadalompolitikáját a nyugati keresztény kultúra hagyományaira, a felebaráti szeretetre kell építeni. Az egyes paragrafusok azonban nem mindig vannak összhangban ezzel az elvvel, és a párt vezetőinek életvitelével. A program szerint „a társadalom alapja a férjből, feleségből, gyermekből álló család, amelyet a szeretet köt össze”. A törvényt magasra tartott kézzel szavazta meg Frauke Petry pártelnök is, aki tavaly októberben elvált, otthagyta négy gyermekét és összeköltözött élettársával. De nem vall keresztényi felfogásra az a paragrafus sem, amely 12 életévre csökkentené a büntetőjogi felelősségre vonás korhatárát. Egy másik javaslat a testi fogyatékos gyerekek szegregációs oktatását írja elő szemben az „ideológiailag motivált integrációval”.
Ezt a nacionalista felfogást tükrözi az AfD programjának külpolitikai része is. Németország csak úgy maradhat tagja az EU-nak, ha megszüntetik annak politikai jellegét, és kizárólag gazdasági közösséggé alakul. Ebben érvényesíteni kell a nemzeti szuverenitás elvét. Fontos kompetenciákat vissza kell adni a tagállamoknak. Fokozatosan fel kell számolni az eurót, vissza kell térni a német márkához, a DEM-hez. Mindkét kérdésben népszavazás döntsön. A NATO akcióiban német katonák csak akkor vehetnének részt, „ha az a német érdekeket szolgálja”. Az ország védelme érdekében a 18-28 éves férfiak számára vissza kell állítania katonai szolgálatot.
„A német társadalom a keresztény hagyományokra alapul” - olvassuk a programban. Ezért ki kell mondani, hogy „az iszlám nem tartozik Németországhoz”. A pártprogram szerint az AfD betiltaná a burka (az egész testet elfedő fátyol) és a nikáb (csak a szemeket nyitva hagyó fejkendő) viselését a nyilvánosságban. Be kell tiltani a minaretek, mecsetek építését. (Egy felszólaló emlékeztetett rá, hogy Németországban egyszer már betiltották zsinagógák építését, ami egy borzalmas kimenetelű politika szimbóluma volt. A küldöttek kifütyülték a felszólalót és megszavazták a javaslatot.)
A program szerint radikálisan meg kell szigorítani a kormány bevándorlási politikáját. További menekültek előtt drótkerítéssel kell lezárni a schengeni határokat. Ugyancsak többséget kapott a jelenleg érvényben lévő természetvédelmi törvények törlése. Vissza kell állítani a megszüntetett atomerőművek működését, újak építését kell engedélyezni. Csökkenteni kell a mérgező anyagokat kibocsájtó autók magas adóját. (Mindkét javaslatot azzal okolja meg a programmelléklet, hogy a széndioxid hasznos a növénytermelésnek.)
Az idézett program tanulmányozása után valamennyi német parlamenti párt bejelentette, hogy nem tekinti koalícióképesnek az AfD-t. Angela Merkel a maga visszafogott módján közölte: ez nem azt jelenti, hogy ignorálják a pártot, csak azt, hogy vitatkoznak tételeivel, mint teszik azt Orbán és Kaczynski esetében is.
Ez a politikushoz illő merkeli álláspont azonban semmit nem von le abból a veszélyből, amit egy ilyen párt jelenthet Európa demokratikus berendezkedése szempontjából, hiszen a kontinens egyik legnagyobb, gazdaságilag legerősebb országáról van szó. Tegyük hozzá, hogy az egész kontinensen erősödnek az AfD-féle szélsőjobboldali, populista mozgalmak, pártok. Nálunk és Lengyelországban már kormányon vannak. És folytatást jelenthet Ausztria, ahol a május 22-én sorra kerülő elnökválasztások második fordulóján legnagyobb eséllyel a szélsőjobboldali, populista FPÖ jelöltje indul. Ha nyer, ő, Norbert Hofer töltheti be az államelnöki posztot Ausztriában. Hofer fölényesen, 35 százalékkal nyerte meg az első fordulót a zöldek jelöltje, a 21 százalékos Alexander Van der Bellen előtt. Ugyanakkor feltűnő, az országot a függetlenné válás óta felváltva vagy együtt vezető klasszikus nagypártok, a néppárt és szocialisták tragikus veresége. Mindketten 11 és néhány tized százalékos eredménnyel a negyedik és ötödik helyen kötöttek ki. De tegyük hozzá, hogy a szélsőjobboldali jelenség nem rendhagyó a sógoroknál. Az ő őseik is abban a Habsburg-diktatúrában szocializálódtak évszázadokon át, amelyben a mieink. Nekik is kell mindig valaki, aki mutatja az irányt, ígéri, hogy megvédi őket a külső ellenségtől, aki biztosítja őket arról, hogy ti vagytok a legszebbek, legokosabbak. Nevezzék azt a valakit császárnak, Führernek, kormányzónak, vagy nemzetvezetőnek. Az osztrákok múltját az különbözteti meg a miénktől, hogy nekik szerencséjük volt, nekünk nem. Churchill és Sztálin jaltai cédulacserélgetésénél ők a nyugati listára kerültek, mi a keletire. Náluk demokratikus rendszert alakítottak ki a nyugati nagyhatalmak („Felix Austria” - Boldog Ausztria!), nálunk sztálini diktatúrát a Szovjetunió. Ez a szerencse azonban nem változtatott az osztrák generációk nacionalista, jobbra hajló mentalitásán. Demokratikus rendszerük ellenére volt sztárpolitikusuk a szélsőjobboldali Jörg Haider, megválasztották államelnöknek a náci múltú Kurt Waldheimet. A nép pedig dagonyázott abban a múltjáról kialakított propagandapocsolyában, hogy „mi voltunk Hitler első áldozata”. Megfeledkeztek arról, hogy Ausztria Német Birodalomhoz csatolásakor egymillió ember ünnepelte a bécsi Hősök Terén a született osztrák Adolf Hitlert.
A szélsőjobb pártok előretörésére Németországban és Ausztriában persze lehet azzal legyinteni, hogy az egyik 12 százalékos párt, a másik pedig kis, jelentéktelen ország mozgalma. De vegyük észbe: a demokráciaellenes szélsőjobboldali populizmus összeurópai jelenség. Franciaországban a Front National, Nagy-Britanniában az UKIP, Olaszországban a Lega Nord, Dániában a Dán Néppárt, Belgiumban a Vlaams Belang, Hollandiában a Szabadságpárt, Lengyelországban a Jog és igazságosság párt, nálunk a Fidesz és a Jobbik tartoznak ebbe a bandába. És ha a veszélyt lehet fokozni, fő ideológiai és anyagi támogatójuk Vlagyimir Putyin, Orbán Viktor példaképe. Putyint nem érdekli, hogy neonáci pártokat, mozgalmakat támogat. Neki az a fontos, hogy gyengítsék a nyugati szövetséget, az EU-t. És a nevezett szélsőjobboldali pártok (Der Spiegel: „Putyin ötödik hadoszlopa”) beváltják reményét. Legutóbb, Putyin pártjának ifjúsági szervezete, az Ifjú Gárda tartott Jalta Gazdasági Fórum címen nemzetközi konferenciát. Az elnöki emelvényen ott ült a díszvendégként, a francia Nemzeti Front, a német AfD, és az osztrák FPÖ képviselője is. Nevükben mondott üdvözlő beszédet, Frauke Petry, az AfD elnök asszony élettársa, Markus Pretzell. Többek között kijelentette: „a Krím mindig orosz volt és soha többé nem lesz ukrán”. „Az Oroszországhoz fűződő gazdasági kapcsolat a német nép érdeke, ezért azonnal meg kell szüntetni az EU gazdasági szankcióit.” Pártja, az AfD „így veszélyt jelent nem csak az ukrán, hanem a berlini kormány számára is”. Nagy taps. Putyin pedig elégedetten mosolygott. Jó helyre adta az orosz adófizetők rubelmillióit.
