Ha valaki kirándulásra vállalkozik vasárnap, és a legtehetségesebb magyarok lakta falu – nyilván hamarosan város lesz – Felcsút felé veszi az irányt, s ha még az a szerencse is éri, hogy szóba elegyedhet valakivel, aki nem pislog körbe-körbe aggodalmasan, mint aki bújócskát játszik, hanem megérti, hogy a tehetségeket jól fizetik errefelé. Nem mindenkit, de a legeslegtehetségesebbeknek nincs okuk panaszra.
„Ömlik ide a pénz” – mondja egy öregember, s egy fiatalabb így fogalmaz: „Döntik a lóvét!” Senki sem magyarázza, miért, tudjuk a magyarázatát. Adhatnának címeket, mint Debrecenben: Dr. Mészáros Lőrinc, az új típusú sikerember, szorgos mezőgazda, a földművelő verseny sokszoros győztese. Van vágóhídja, le is vitték a sertéshús áfáját, most azért mondanak misét a helybeliek, hogy építsen egy óriási kenyérgyárat, hátha csökken majd a kenyér ára is. A stadionnak nevezett pálya lelátóján születnek a nagy ötletek: hogyan lehet a megyét majd a fél országot Felcsút gyarmatává tenni, hiszen uraságnak fagy a szőlő, -neki durrog az az erdő…”
Az uraságok döntik el, kit és mivel kell kitüntetni. Minél nagyobbat és aljasabbat hazudik valaki, annál nagyobb a bére. Már tervezik a hatalmas nyomda épületét, itt nyomják majd a plakátokat. Az első dr. Lőrinc gazdát ábrázolja, kaszájára dőlve szemléli a lemenőben lévő napot, mögötte, ameddig a szem ellát, a birtoka, ahogy egy szorgos földműveshez illik, szépen megművelve. A másodikon a nagyúr, ostorral kerget egy bevándorlót. Egyetlen elképzelés érvényesül, az viszont tévedhetetlen. Aki mégis kételkedik, az nem magyar, szedheti a sátorfáját. Arról is suttognak, hogy készül az új szinonima-szótár. Ebben az „igazság” megfelelője „Orbán Viktor szava” lesz. Kerényi Imre árusítja, fiataloknak ingyen adják. Külföldre is jut belőle, ráfér az eltávozott magyarokra.
