Megvalósításra váró ígéret
Amikor az Orbán-kormány 2011-ben létrehozta a többmilliárdos adósággal megszüntetett Magyar Mozgókép Közalapítvány utódjának szánt Magyar Nemzeti Filmalapot, és Andy Vajnát a filmipar megújításáért felelős kormánybiztosnak nevezte ki, a filmmogul azt ígérte, újra fényessé teszi a magyar film nevét. Kiemelt tervei között szerepelt, hogy elérje, a magyar filmek újra 300-500 ezres nézőszámokkal büszkélkedhessenek. Ezzel szemben a nevével fémjelzett érában készült közel két tucat nagyjátékfilm közül egyedül a Saul fia közönsége ugrotta meg a kétszázezret. Habár a fáma úgy szól, kezdetben Vajnának nem különösebben tetszett a holokausztdráma korai változata, mégis filmtörténelmi jelentőségű, hogy egyedül a Filmalap támogatta Nemes Jeles László tervét, amelynek finanszírozásától többek között Németország, Franciaország és Izrael is elzárkózott.
A Saul fia egyébként alaposan átszabta a Filmalap korábbi negatív felé tendáló megítélését. Míg korábban arról lehetett hallani, hogy a Szász János rendezte A nagy füzet című, Ágota Kristóf regényéből készült világháborús alkotás promóciójára nem költöttek eleget, s ez is közrejátszott abban, hogy végül az úgynevezett rövid listáról nem került az Oscar-jelölt filmek közé, addig a Saul sikere feledtette ezt. Emberemlékezet óta nem volt olyan filmünk, amelynek marketingjére annyi pénz ment volna el, mint Nemes Jeles László alkotására - igaz, a befektetett összeg megtérült. Miután a film a tavalyi Cannes-i Filmfesztiválról jelentős elismerésekkel távozott, mintegy kilencven nemzetközi fesztiváldíjat zsebelt be, első magyar játékfilmként megkapta a Golden Globe-díjat, végül pedig az Oscar-díjat is. A magyar mozikban tavaly júniusban bemutatott produkció kezdetben sem teljesített rosszul, de az Oscar-hajrá során megerősödött, azóta is vetíti több filmszínház. Eddigi össznézőszáma a közelmúltban haladta meg a negyedmilliót.
Hol vagy, néző?
Az elmúlt években hiába készülnek sorra az igényesebbnél igényesebb és egyre változatosabb műfajú magyar filmek, ha az átlagnézőben továbbra is az van kódolva, magyar filmre nem érdemes jegyet váltani. Madarász Isti filmrendező, akinek Hurok című első nagyjátékfilmje áprilisban került a mozikba, úgy látja, a hazai közönség elutasító attitűdjében a sok negatív tapasztalat játszik szerepet. "Gyerekként nem tartottuk értékesnek a magyar élelmiszeripari termékeket, automatikusan a nyugatról érkező dolgokat szerettük. Most pedig mindenen fel van tüntetve, hogy magyar termék, s ezek nem is rosszak. A filmeknél is el kellene érnünk, hogy menő legyen az, ami magyar" - mondta a Népszavának. Madarász első filmje nem hagyományos film, időkavarós thriller, tehát még az újdonsága miatt is érdekelhette volna a közönséget. Mégis: a film öt héttel a premier után szinte teljesen kikopott a mozikból (már csak négy budapesti moziban vetítik), nézőszáma csak a közelmúltban lépte át a 14 ezret. "Amikor kijöttek az első heti nézőszámok, azt hittem, hiányzik egy számjegy, egy egyes az elejéről vagy egy nulla a végéről. Mindez azért fájó, mert nagyon jó kritikai fogadtatás övezte a filmemet. Arra jutottam, a film minőségétől függetlenül az ilyen típusú filmekre egyszerűen nem mennek el a nézők, de sajnos a magyar ember a magyar filmtermésre szinte egyáltalán nem izgul rá" - állapította meg Madarász. Hozzátette, a rendelkezésükre álló marketing büdzsét maximálisan használták fel, még többet is kihoztak abból, amit az erre kijelölt összegből ki lehetett hozni. "Sok magyar filmhez képest nekünk nem két héttel a premier előtt jött ki plakátunk és előzetesünk, és még a 4-es és 6-os villamosok megállóiban is ki voltak plakátolva a főszereplők. Jól jött volna még ötszáz poszter és tv-szpot, de én láttam a rövid tv-előzetest főműsoridőben is, szóval mindent megtettünk" - summázta. Véleménye szerint a Filmalapnak nagyságrendekkel kellene emelnie a marketing költségvetést: nem dupláznia kellene az erre szánt összeget, hanem ötszöröznie.
Csúfos bukások
A sikerek mellett a Filmalap tevékenységét beárnyékolják oltári nagy bukások is. Ha egy olyan kisebb költségvetésű mű, mint Miklauzic Bence Parkoló című játékfilmje hasal el, még nem akkora blama, mint amikor csúcsdrága filmek vesznek érdektelenségbe. Közel egymilliárd forintból (790 millió állami támogatás) készült Goda Kriszta Veszettek című, aktuálpolitikai kihallásoktól sem mentes drámája, de csak párezer nézőt csalt moziba. Nem Goda az egyetlen, akinek azzal kell szembesülnie, munkája még a gyártási költségek töredékét sem hozza vissza. Gárdos Péter szülei történetét feldolgozó regénye, a Hajnali láz világszenzáció lett, a kötetet huszonhat külföldi könyvkiadó vásárolta meg, de a belőle készült filmet mindössze 1981-en látták a premiert követő első hétvégén. (Ennél gyatrább nézettséget csak Hajdu Szabolcs Délibábja produkált, az alföldi westernt kilencszázan nézték meg a nyitóhéten.)
Szabó István filmrendező, a Mephisto című Oscar-díjas film rendezője arról beszélt lapunknak, ha igazán jó film készül, annak híre előbb-utóbb eljut a nézőhöz. "Az alapprobléma az, hogy éveken át nem volt igazi gazdája a magyar film forgalmazásának, gyakran kis forgalmazók gondozták a magyar alkotásokat, nem fordítottak rá igazán gondot. Úgy hiszem, egy filmet nem csak elkészíteni kell, hanem el is kell juttatni a közönséghez. Ez legalább olyan nehéz, mint elkészíteni a filmet. Személyes tapasztalatból tudom, Franciaországban tizennégy-tizennyolc új film érkezik a mozikba egy héten, de Magyarországon is körülbelül öt új alkotást kezdenek vetíteni. Ilyen feltételek mellett versenyezni egy olyan filmmel, amely nem világsztárokkal, óriási látványparádéval operál, hanem csak megpróbál őszintén beszélni a körülöttünk lévő problémákról, nem könnyű. Ahhoz, hogy igazán labdába tudjunk rúgni, a mostaninál sokkalta komolyabb forgalmazás, reklám lenne szükséges. Nagy hiba, hogy a mai Magyarországon már nem fordítanak annyi gondot a filmforgalmazásra, mint amennyit illene" - mondta. A hetvennyolc éves alkotó megemlítette, kitűnő magyar filmek készültek az elmúlt években, de jó pár látni érdemes filmről, mint például Fekete Ibolya Anyám és más futóbolondok a családból című családtörténete, vagy a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan... című Reisz Gábor elsőfilmes által rendezett, generációs életérzésfilmről az emberek jóformán csak szájhagyomány útján értesülhettek.
A felelősség kérdése
Lapunk az iránt érdeklődött, ha a Filmalapnak határozottan kitűzött célja, hogy a magyar film újra utat találjon a hazai néző felé, miért nem tesz érte többet. A szervezet sajtófőnöke, Papp Csaba azt közölte kérdésünkrel, a filmek forgalmazása és reklámozása nem a Filmalap feladata, a producereknek azonban biztosít arra lehetőséget, hogy pályázzanak marketingtámogatásra. "Többek között a Swing, a Szerdai gyerek, a Hurok és legutóbb Fliegauf Bence alkotása, a Liliom ösvény is részesült marketingtámogatásban. A magyar filmek fogalmazási és népszerűsítési támogatásának megújításán hónapok óta dolgozik a Filmalap hazai és külföldi szakértők bevonásával" - tudatta. Felmerül a kérdés, ha a filmek nézőhöz való eljuttatása marginális szerepet tölt be a MNF működésében, akkor mit tekint a szervezet elsődleges feladatának. "A Filmalap legfőbb célja az egész estés magyar filmalkotások fejlesztésének és gyártásának támogatása. Ezen kívül számos további filmes terület támogatásában is szerepet vállal, többek között a diplomafilmek létrejöttében. Elindult az elsőfilmeseknek lehetőséget nyújtó Inkubátor Program, és hamarosan elkezdődik a filmes szakalkalmazottak utánpótlás-képzésének támogatása" – közölte Papp.
Fennállása óta több filmes bírálta a Filmalap működését azzal indokolva véleményét, hogy sógor-koma elv alapján osztják a támogatásokat, s gyakran az öttagú döntőbizottságban Andy Vajnáé az utolsó szó. Szász János filmrendező a Népszavának azt mondta, voltak konfliktusai a Filmalappal filmkészítés közben, de semmi komoly ellenfeszülés nem volt. Továbbá azt, hogy kié a végső szó a filmalapos döntések ügyében, nem tudja, mert nem szokott ott lenni akkor, amikor döntenek valamiről. Madarász Isti lapunknak arról beszélt, nem ért egyet Tarr Béla állásfoglalásával, aki szerint nem demokratikus a Filmalap működése, mivel az politikai erővel jött létre. Hozzátette:: nem Amerikában élünk, ahol egészen más támogatási lehetőségek vannak. "A filmalapon belüli dolgozók is azt kommunikálják, teljesen mindegy, hogy Vajnának tetszik-e egy film vagy sem, mivel neki is csak egy szavazata van a döntésekért felelős bizottságban. Az utolsó vágás jogáról terjedő rémhírek a legnagyobb baromságok - amikor megmutattuk a filmünket, harmincan elmondták a véleményüket, de azt csinálhattunk, amit akartunk" - jegyezte meg.
Döntés régi barátok javára?
"Andy Vajna nagyon jó szakember. Ez nem diplomatikus, hanem tömör szakmai válasz, mert nagyon sok olyan filmet készített, ami nagy sikert ért el a világban. Kevés olyan hollywoodi producer van, aki olyan sikeres filmeket készített, mint ő" - nyilatkozta a Népszavának Szabó István, aki azt is hozzátette, más országokban is állami támogatással készülnek filmek. "Franciaországban a kulturális minisztérium működteti azt a szervezetet, amely a filmtermeléséért felelős, de a német tartományokban éppúgy állami finanszírozású filmszervezet van, mint Ausztriában. A Filmalap központosítása mégsem jó" - mondta.
Egy neve elhallgatását kérő forrásunk, aki Vajna érdekeltségébe tartozó cégben dolgozik, úgy tudja, a filmproducer gyakran dönt régi barátai mellett, így lehet az, hogy például Sándor Pál vagy Kálomista Gábor neve több állami támogatást nyert filmnél feltűnik. Legutóbb pedig a szintén sikeres hollywoodi magyar, Csupó Gábor animációs nagyágyú kapott milliárdos támogatást a Pappa pia című (!) projektjére. Lapunk ezen érdeklődésére a Filmalap úgy reagált, bárki pályázhat, a támogatott alkotások pedig sokszínűséget tükröznek: szinte minden generáció, stílus és műfaj képviselője nyert már támogatást.
A jövő reménysége
Ha valami, akkor az igazán felbolygatta a filmes közhangulatot, hogy a Filmalap szó szerint elkaszálta Pálfi György rendező Toldi című filmeposzát, amely 2,5 milliárdos keretből valósult volna meg, s a leglátványosabb alkotás lehetett volna. A szervezet másfél évvel ezelőtt vonta vissza a korábban megítélt 900 milliós támogatást az alkotótól, mondván, hogy ilyen irracionálisan magas összeg pénzkidobás lenne, ha azt nézzük, körülbelül hány potenciális nézőhöz jutna el a produkció. A tárgyalásban az sem volt udvarias, hogy Vajna szerette volna, ha a csatajeleneteket kaszkadőr szakember rendezi, holott Pálfit ezen jelenetek rendezése erősen motiválta. Miután Pálfi dél-koreai pénzből leforgatta a Szabadesés című abszurd filmjét, amiért három rangos, köztük a legjobb rendezőnek járó díjat kapott a Karlovy Vary-i filmfesztiválon, egy másik filmjét már támogatták: a Filmalap a közelmúltban ítélt meg 600 milliós gyártási támogatást Az Úr hangja címmel készülő sci-fijére.
Tény, a Filmalap a játékfilmet támogatja, más műfajok sorsa bizonytalanabb. A tévéjátékok fénykora letűnt, a dokumentumfilmes filmalkotók lehetőségei egyre szűkebbek. Arról nem is szólva, régóta megszűnés szélén táncol az egyedüli magyar filmművészeti lap, az ötvenkilenc éves Filmvilág - eddig igazán sem a Filmalap, sem a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) nem karolta fel. Némi reményre adhat okot, hogy az NKA Filmművészeti kollégiuma május 2-án 11 milliós támogatást szavazott meg a lapnak, a Filmalap pedig hirdeti filmjeit a Filmvilág hasábjain.
Elvitathatatlan, hogy a Filmalap-filmek rendszeresen kapnak rangos nemzetközi fesztiváldíjakat, de kívánatos lenne, ha ezzel arányban nőne a hazai nézők, a külföldi moziforgalmazók érdeklődése is. Herendi Gábor Kincsem című gigaprodukciója vagy a tucatnyi nyelvre lefordított Budapest Noir című krimi filmadaptációja talán meghozza a nagy mozisikert.
