Előfizetés

Búcsú Kaján Tibortól

Publikálás dátuma
2016.05.17. 17:29
Az ős Kaján - Pápai Gábor karikatúrája
Kilencvenhatodik életévében hétfő délután meghalt Kaján Tibor kétszeres Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész, Pulitzer-emlékdíjas, Prima Primissima-díjas karikaturista. A magyar karikaturisták jelentős részére meghatározó volt a tevékenysége. Nem csak a napi aktualitások, hanem általános emberi, bölcseleti kérdések is foglalkoztatták. Szellemessége hatalmas műveltséggel és humánummal párosult. Görbe tükörben látta és láttatta a világot.
Fotó: Szalmás Péter

Fotó: Szalmás Péter

Eredetileg nem Kaján Tibor volt, hanem Kalász. Gyerekkora óta rajzolt, így természetesen a középiskolában is. Gyakran nevettette meg az osztálytársait a tanáraikról készült karikatúráival. Nem mindig a legjobbkor. Épp az óra előtti imához álltak fel, és a teremben lévő tanárról a rajza a padján maradt. Felálláskor meglátták a mögötte lévő társai, és persze lett nagy röhögés. Meg botrány is, behívatta az igazgató. Akaratán kívül ő lett a névadó, mert azt találta mondani, hogy „ilyen kaján emberekre nincs szükség az iskolában.”

Jól illett hozzá újdonsült neve. Tényleg görbe tükörben, leleményesen és lényeglátóan elferdítve látta és sokakkal láttatta a világot. Pár vonalából gyakran többet lehetett megtudni, mint hosszú értekezésekből. Maró gúnyra is képes volt, ha valakit vagy valamit ki akart figurázni, de mindez lenyűgöző, bölcs humánummal vegyült. És nem ritkán csendes befelé fordulással. Nem volt társaság középpontja típusú, örökké fennen anekdotázó ember. Inkább a befelé fordulóan töprengők, az igencsak elmélyülők közé tartozott. Ezért is rajzolta meg akár régebbi korok nagy gondolkodóinak, íróinak, művészeinek portréit is, sőt, mint sajátos műfajt, megteremtette a nekrológ karikatúrát. Azt, amikor nem piedesztálra emelnek valakit, hanem gyengeségeivel, akár némiképp torz vonásaival együtt ott van előttünk, rendszerint éppen ettől is szerethetően.

A zsidótörvények és a munkaszolgálat miatt több év késéssel kezdhette meg szakirányú tanulmányait. Kétszer is meg kellett szöknie ahhoz, hogy megmentse az életét. Esztergomban 1944-ben szabadították fel munkaszolgálatos egységét az orosz csapatok. Nem tudott Budapestre menni, mert még javában tartott a város ostroma. Valahogy Szegedre keveredett és egy betört ablakú kirakatban naponta megrajzolta a friss híreket. Felfigyelt rá valami hivatalosság és hamarosan állást kapott. Hozzá egy szobát is. Első munkái a május elsejei dekorációk lettek. Majd olvasott két hírt, az egyik rajzos, szatirikus lap indulásáról tudósított, ez lett a Ludas Matyi, ami hosszú időre a szakmai otthonává vált. A másik hír a Képzőművészeti Főiskola felvételijét hirdette, így már két okból sem volt Szegeden maradása. Az más kérdés, hogy a főiskolán a karikatúra annyira lenézett műfajnak számított, hogy a szót sem volt szabad kiejteni. De őt ez a műfaj vonzotta és meglehetősen sokat tett az elismertetéséért. Nem véletlen, hogy Bázelban, a világ legnagyobb karikatúra múzeumában is több munkáját őrzik.

Pályája gerincét a Tükör később Új Tükör című lapnál töltött időszaka adta. Itt ismertem meg, tényleg olyan emberként, akit mindenki szeret, és nagyra tart, de aki ezzel soha, de soha nem él vissza, és végtelen szerénységgel, rendületlenül adja és adja jobbnál jobb rajzait. Tán még fontosabbá vált számára a vizualitás attól, hogy egy gondatlanul eldobott petárda viszonylag hamar nagyot hallóvá tette. Ettől kicsit bezárkózottabb lett, de változatlanul nyitott maradt a világra. Rajzai nem csak napi aktualitásokat, hanem filozofikus, általános létkérdéseket feszegetnek. Sallangmentes egyszerűséggel rajzolt. Mégsem úgy, hogy első pillantásra feltétlenül felfogható volt, miről is akar beszélni. Van tőle több karikatúra kötetem, ezért tapasztaltam, hogy ismét és ismét elő lehet venni ezeket, mint egy-egy regényt, és a szó szoros értelmében új vonásokat lehet észrevenni a munkáiban. El lehet mélyülni bennük. Egymás után nézve őket összefüggéseket lehet felfedezni közöttük. Ő maga nyilatkozta egyszer, „A vonalak csendesek, nincs bennük semmi tolakodó harsányság. Humort nem lehet ordítva mondani. Szeretném munkáimat vonal gondolatoknak nevezni. Karikatúra annyiféle van, ahány nevetés létezik. Én a felismerés mosolyára pályázom.”

Az utóbbi években nem tudott már alkotni, de akik látogatták otthon, elmesélték, hogy változatlanul órák hosszat, igen jókat lehetett vele beszélgetni. Kilencvenöt éves születésnapjára, március elején kis kiállítás nyílt a tiszteletére a Spinozában. Hogy miért nem mondjuk, művészeti súlyának megfelelően, a Magyar Nemzeti Galériában vagy a Műcsarnokban, az valószínűleg messzire vezető kérdés lenne. Sokat mutatott, hogy a magyar karikaturisták színe-java megjelent a megnyitón. És valamilyen formában mindannyian szellemi atyjuknak tekintették. Mesterien képes volt a karikatúra lényegét, azt, hogy remekül tudjon tömöríteni, megjeleníteni. Magát is jó néhányszor megrajzolta, egyszer például két ceruzával a fülén. Ez a két ceruza a szemeivé csúcsosodik ki, mint két messze látó távcső, amivel a világot beható figyelemmel fürkészi. Tényleg roppant messzire látott. Meg nagyon közelre is. A mikro- és a makro világ egyaránt a „vadászterülete” volt, de leginkább az emberek veséjébe nézett bele. Kiismert bennünket hegyiről-tövire, alaposan, ahogy ezt a nagy művészek teszik. Sajnos a Kossuth-díjat „elfelejtették” megtisztelni Kaján Tiborral. De ettől ő még az általában kérészéletű műfajában is abszolút maradandót alkotott.

Álmos Legendája – Szarka Gyula zenéjére megálmodva

Publikálás dátuma
2016.05.17. 16:47
Fotók: arnoldmike.com
Szarka Gyula neve eddig főleg a Ghymes együttessel és a folkzenei stílussal fonódott össze, ezért viszonylag kevesen tudják róla, hogy mennyire sokoldalú személyiség. Legutóbbi zenei projektje a Sopron Balett művészei által színpadra állított, Demcsák Ottó koreográfus által rendezett táncmű, a magyar őstörténetet bemutató Álmos Legendája. Erről a darabról, jó magyar borokról, a Balaton szeretetéről és néhány megvalósításra váró tervről beszélgettünk.

- Hogy került kapcsolatba a soproni Petőfi Színházzal, mint zeneszerző? Önt inkább a népzene világából ismerheti a közönség, ez alakult át később a ma oly divatos világzenévé, ebből hogy lett színház?

- Volt erre már példa korábban is, elég régen, de írtunk már színháznak is zenét, ezek közül legismertebb a Toldi volt 2011-ben, amit a Colosseumban játszottak egy évig az Experidance táncegyüttes közreműködésével. Ebből egy elég sikeres és meghatározó darab született, de ezen kívül több színházi darabban is részt vettem. Legutóbb Pataki András, a soproni színház igazgatója keresett meg két évvel ezelőtt, akkor kezdtünk az Álmos Legendájáról beszélgetni, és azt mondtam, csináljuk meg. Ez egy balett, és mint minden kihívás, ez is érdekelt. Tudták, hogy balett zenét még nem írtam, de mivel manapság úgyis minden formabontó, ez nem is számított igazán. Örömmel vettem a felkérést, megírtam, és egy évvel a bemutató előtt elkezdtük az egészet stúdióban is felvenni, egyeztettünk Demcsák Ottóval a darab koreográfusával is, hogy neki mi az elképzelése. Kaptam egy szinopszist is a történetről, és ennek alapján született meg a végleges mű.

- Mit érdemes tudni magáról a darabról?

- A zene és az egész előadás is 12 tételből áll, ez a 12 zenei kompozíció adja a táncmű keretét, 6-6 tétel hangzik el mindkét felvonás alatt. A darab legfontosabb része Emese álma, amivel a történet indul: Emese megálmodja, hogy megtermékenyíti totemállatunk a turulmadár, így születik meg Álmos, aki fejedelemmé választása után egyesíti a hét ősmagyar törzset és a hét vezért, majd elvezeti népét az újhazába, a Kárpát medencébe.

- Mi az oka annak, hogy mostanában ekkora hangsúlyt kapnak az újragondolt történelmi színművek?

- Azt gondolom, hogy mindenki jól ismeri például a görög mitológiát, de még mi is kevéssé ismerjük a saját mitológiánkat és történelmünket. Talán itt az ideje, hogy ezt is megismerjünk.

- Ha a színháztól kicsit visszakanyarodunk a Ghymes irányába, önök most világzenét játszanak? Így lehetne a legjobban jellemezni?

- Nem tudom… A világzene egy akkora kosár, amibe nagyon sok minden belefér manapság. Igen, nevezhetjük végül is így is. Mi csak Ghymes zenének szoktuk hívni, mivel szerencsére van egy nagyon sajátos hangzásvilágunk. Egyszer úgy fogalmazta meg valaki, hogy ha az első akkordok után felismerhető egy zenekar, akkor az már egy sikeres dolog. Szerintem akkor tud egy zenekar sikeres lenni, ha egy sajátos, autentikus megszólalása van.

- Mit hoz a jövő? Marad a folkzene-világzene vonalon, vagy inkább a színház felé húz a szíve?

- Egyik nem zárja ki a másikat, szerencsére párhuzamosan, egymástól függetlenül is tud működni a kettő. Természetesen a Ghymessel is tovább dolgozunk, de folyamatosan kapok egyéb felkéréseket is.

- Úgy tudom, hogy nagyon szereti a Balatont és a badacsonyi borvidéket, saját pincéje van itt, és szívesen borászkodol.

- Igen, borászkodom, műkedvelő szinten, de nagyon nagy örömmel teszem, jól érzem magam a hordóim között. Sok jó bort megkóstoltam a világból, de oda lyukadtam ki, hogy mégis csak mindenkinek a sajátja a legjobb. Örülök, hogy rátaláltam a badacsonyi borvidékre, nagyon Balaton szerető emberek vagyunk, sokat kirándulunk a környéken. Azt gondolom, hogy joggal lehetünk büszkék mi is a magyar borainkra. Szeretni kell, ami a miénk.

 

 

"Összeroppantunk a nyomás alatt"

Publikálás dátuma
2016.05.17. 11:50
Rich Chernomaz egy korábbi felvételen. FOTÓ: Matthias Kern/Bongarts/Getty Images
Rich Chernomaz szövetségi kapitány szerint a magyar jégkorong-válogatott minden tőle telhetőt megtett az oroszországi világbajnokságon, de - amint emlékeztetett rá - csak a mai fehérorosz-francia mérkőzésen dől el, hogy ez elég-e a bennmaradáshoz.

"Mindenki érzi, és a külföldi szakvezetők is elmondták, hogy a magyar csapat sokat fejlődött az elmúlt időszakban, mérkőzésről mérkőzésre bizonyította, hogy nem véletlenül szerepelt a világbajnokságon. Hogy sikerül-e a bennmaradás? Majd az égiek eldöntik" - mondta Chernomaz.

Szerinte már a torna első felében nagyon jó harmadokat produkált a csapata, 40-50 percen át képes volt tartani a lépést a legjobbakkal - Kanadával vagy Finnországgal - is, ám a franciák elleni mérkőzésen a kelletténél több hiba csúszott a játékba.

"A sorsfordító a fehéroroszok elleni ütközet volt. Ott ráéreztünk, mire van szükség. Hogyan tudunk a komoly védekezésből átfordulni támadásokba, és végre elegendő gólt lőttünk. A németekkel szemben hasonló volt a játék, ám ott a végén összeroppantunk a nyomás alatt. Ha kiesünk, emelt fővel távozunk, ha viszont bennmaradunk, boldogok leszünk" - fogalmazott a kanadai szakvezető, akinek a vb-vel lejárt a megbízatása. 

Az esetleges hosszabbításról még nem tárgyalt a magyar szövetség vezetőivel a tréner. A magyar csapat akkor marad benn a világ 16 legjobb csapatát tömörítő elitben, ha a fehéroroszok nem szereznek pontot a franciák ellen, azaz alapjátékidőben kikapnak. Fehérorosz győzelem vagy hosszabbításos vereség esetén a magyarok jövőre a divízió I/A-ban szerepelnek Ausztria, Kazahsztán, a Koreai Köztársaság, Lengyelország és Ukrajna társaságában. A másodosztály tornájára előzetesen az osztrákok és a dél-koreaiak jelentkeztek. Az elit vb-nek jövőre Párizs és Köln ad otthont.

A válogatott több szempontból történelmet írt a szentpétervári csoportban: 1939 után először tudott meccset nyerni az élvonalban, először győzött a fehérorosz csapat ellen, először ütött gólt az Egyesült Államoknak, és a bennmaradás is páratlan bravúr lenne, ugyanis ilyen magas szinten ez még egyszer sem sikerült. A hétfő esti, németek elleni záró összecsapás után a csapatkapitány, Vas Márton a közösségi oldalán bejelentette, hogy többet nem szerepel a válogatottban. A 36 éves játékos 175-ször játszott a nemzeti csapatban és 111 pontot gyűjtött (48 gól, 63 gólpassz). Pályafutása egyik legemlékezetesebb gólja az volt, amelyet 2008-ban, Szapporóban az ukránoknak ütött emberhátrányban, véglegesen eldöntve ezzel a feljutást. Az már korábban tudott volt, ahogy a 41 esztendős Banham Frank visszavonul, így két népszerű hokis helye üresedik meg a válogatottban.