– Manapság divat egy várost egy szlogennel jellemezni. Mégpedig lehetőleg nemzetközi, tehát angol nyelvű szlogennel. Szegednek nincs ilyen, de ha lenne, ön szerint hogyan hangzana?
– Ha a kifejezés közismert lenne, nagyon találónak tartanám a „Sparkling City” kifejezést. Tudja, az angol a szódában, szénsavas italokban mondja a buborékra, hogy „sparkling”. Azaz: pezseg, zsizseg, mozog – és felfelé törekszik.
– A pezsgés érthető – ahol több mint húszezer egyetemista él egy városban, ez nem is lehet másként. A „felfelé törekvést” azonban ki kellene fejteni.
– Azért ne menjünk el a pezsgés mellett se ilyen könnyedén. Ha egy városban – mint nálunk – gyakorlatilag minden ötödik ember középiskolás vagy egyetemi hallgató, a fiatalság és fiatalosság természetesen adott. De Szeged egyúttal fesztiválváros is, a rendezvények, programok városa, ahol valóban művészet lenne unatkozni. Ma már ott tartunk, hogy nem csak a zászlóshajónk, a Szegedi Szabadtéri Játékok országos hírű, hanem sikerült a programokat időben-térben úgy szétteríteni, hogy a város gyakorlatilag tavasztól őszig és ősztől tavaszig egyetlen nagy kulturális-művészeti-szórakoztató-gasztronómiai rendezvénysorozat. „Szeged olyan, mintha csak nagy, szabadtéri rendezvényekre tervezték volna” – ezt mondta egykor Balázs Béla, és milyen igaza volt! Ráadásul ezt nem csak mi látjuk és élvezzük – évről-évre növekszik a turisták, a nálunk eltöltött vendégéjszakák száma, „gyűjtjük” a díjakat, elismeréseket az idegenforgalom, városépítészet terén, de jómagam talán akkor örülök a legjobban, ha az innen elszármazott szegediek ámulnak a változásokon, fejlődésen, és azt mondják, „nahát, Szegedre rá sem lehet ismerni!”.
– Akkor mégiscsak megérkeztünk a másik kulcsszóhoz.
– Igen, amióta polgármester vagyok, a stratégiámat egyetlen szóval lehet leírni: fejlesztés. Nem leragadni, nem megállni, hanem építkezni, beruházni, megújítani, meghaladni. Ehhez választottuk a gazdasági koncepciónkat is: nem elkölteni az egy forintot, hanem szerezni hozzá legalább hármat. Pályázni, plusz forrásokat találni, bevonni, kész terveket tartani a fiókban, ugrásra készen gyorsnak, elsőnek lenni. Ezért lettünk az uniós források felhasználásának sikervárosa. Az utóbbi évek egymilliárd eurónyi beruházása messze több, mint amivel a hasonló nagyvárosok dicsekedhetnek. Egészen pontosan több, mint öt másik nagyvárosé együttvéve.
– Az autópályák, a tömegközlekedés teljes átalakítása, a paneles lakónegyedek csaknem teljes felújítása, a partfalrekonstrukció, a belváros megszépítése – hogy csak néhányat említsünk - olajozottan mentek, de előkészítésük arra az időre tehető, amikor kormány és önkormányzat még – mondjuk úgy – egy irányba húzott. 2010 óta azonban széllel szemben kell vitorlázni.
– Szeged vízi nép, úszunk, evezünk, ha kell, vitorlázunk – de nem akarom elviccelni a választ. A helyzetünk kétségkívül nem lett könnyebb a változással. Az első nagy küzdelem az ELI, a lézerközpont építésével kapcsolatos állóháború volt. Közép-Európa első számú ilyen jellegű kutatóbázisának, a szegedi gazdaság motorjának szánt óriásberuházás előmozdítását az új, fideszes kormány egyszerűen jegelte, félresöpörte, a határidőket húzta-halasztotta és képes lett volna akár meghiúsítani is. Miért is? „Csak” – hogy Selmeczi Gabriellát idézzem. Komoly nemzetközi nyomásra aztán csak visszakozott – és ma már ott tartunk, hogy az épület gyakorlatilag készen van, a beruházók szerint pedig év végéig az első kísérlet is megtörténhet.
– A továbbiakban viszont nem szegedi különlegesség, hanem minden települést egyformán érintett az önkormányzatiság módszeres kiüresítése, leépítése, a kormányzati források, támogatások csökkentése, elvonása – ami főként a tömegközlekedés fenntartásában, illetve a szociális támogatások terén jelentett szinte megoldhatatlan nehézséget.
– A kormány rendkívül álságos stratégiát választott: megvonta a támogatásokat, helyette felajánlotta, hogy gyakorlatilag annyit adót vetünk ki a saját lakosságunkra, amennyit akarunk. Nos, ilyen nem lesz – ehhez határozottan ragaszkodtunk. Szeged most sem vet ki lakossági lakóingatlan-, telek- vagy garázsadót, mint teszi azt a 23 nagyvárosból 18.
– Így azonban lehetetlen pótolni azt a félmilliárdot, amivel kevesebből kell gazdálkodniuk az idén…
– Nem lehetetlen, csak nagyon nehéz. Sokat nyertünk azzal, hogy az előző, fideszes többségű közgyűlés által kinevezett pártkatona cégvezetőket leváltottuk, így megszüntettük cégeink pazarlását és elzártuk a pénzcsapokat. A vállalkozói adóbevétel szerencsére évről-évre megbízhatóan növekszik nálunk, ez is plusz pénz, és amit mindenképpen pótolnunk kellett, azt olyan adó bevezetésével értük el, ami viszonylag keveseket érint: az elvileg gazdasági hasznosítású, de évek óta üresen álló telkekre vetettük ki.
– Akkor rátérhetünk az idei, 2016-os gazdálkodásra, ami megint elsősorban a fejlesztésekről szól.
– Gőzerővel szeretnénk kihasználni az új hétéves uniós fejlesztési ciklust, hogy ebben is Szeged legyen a legsikeresebb magyar város. Készen vannak azok a terveink, amelyekkel az előző ciklushoz hasonlóan most is szép eredményeket szeretnénk elérni. Ebben a szokatlan, könnyítő körülmény, hogy mi is kaptunk – más városokhoz hasonlóan – mintegy 34 milliárd forintnyi összeget, amit azonban nem arra fordítunk, amire akarunk, hanem szigorú szabályok szerint költhetünk el. De megkérdeztük a szegedieket, ezen belül mit szeretnének és hamar kialakult a sorrend: harmadik, déli Tisza híd, fedett uszoda a szegedi oldalon és további városrehabilitációs programok. Ez utóbbi keretében minden városrészben szeretnénk fejlesztéseket megvalósítani. Lesznek átfogó városrészi rehabilitációs programok, folytatjuk legrégebbi lakótelepünk, Tarján felújítását, az Odessza városrészt is szeretnénk megújítani. Még tavaly november végén konzultációs sorozatot kezdtünk, megkérdeztük az érintett városrészek lakóit, milyen változásokat szeretnének. Így alakultak ki a közös terveink: a jövőben megújulnak a járdák, zöld felületek, több lesz a parkoló, logikusabb elrendezés születik majd a lakótelepi belső terek között. A belváros további szépítésének fontos eleme a város egyik szimbóluma, a múzeum előtti szökőkút felújítása: itt is három létező terv, elgondolás közül választhatnak a szegediek. Ez a közvélemény-kutatás éppen most zajlik – izgatottan várjuk az eredményt. Szintén a belváros része, csak az újszegedi oldalon a Liget, amelynek felújítása ugyancsak aktuális. Ha minden a tervek szerint halad, ennek nyomán az eddigi közkedvelt majális helyszín egy több funkciós, sportolásra, szórakozásra, pihenésre alkalmas új, kellemes közösségi térré válik. Amiben már nagyon jól állunk: az a több milliárdos óvoda- és iskolafelújítási programunk, ami elsősorban az intézmények energetikai korszerűsítését jelenti.
– A hídról azonban annyit tudni, hogy csak az a biztos, ami bizonytalan...
– Két kormányhatározat is megerősítette, hogy a déli Tisza-híd építése több operatív program finanszírozásával is bírja a kormány támogatását. Ebben azonban még mindig nincs végleges döntés. Szeged nem építheti meg a hidat a városnak „leosztott” uniós támogatásból. Szükség van arra, hogy az országos operatív programból is forrást biztosítson rá a kormány. Remélem, ha az országvezetés már kétszer kiállt a híd mellett és a miniszterelnök minden választási kampányban megígérte a szegedieknek, akkor megkapjuk a támogatást. Bízom benne, hogy a kormány is tudja, sikeres Magyarország nem lehet sikeres Szeged nélkül.
