Magyar animációs filmek Cannes-ban

Félidején túl a cannes-i filmfesztiválról elmondható: remekművek pedig vannak. Jarmusch és Almodovar megérintette a közönség szívét. A két fiatal magyar animációs rendezőnő, Tóth Luca és Andrasev Nadja szeretetteljes fogadtatásban részesült.

Az ikonikus magyar rendezők után az újabb rendező generációból is egyre többen kötnek ki Cannes-ban. Az első filmjével tavaly győztes, majd az Oscar-díjig is eljutó Nemes Jeles László immár a zsűriben foglal helyet, és ugyan nagyjátékfilmmel nem, de két animációval két fiatal rendezőnő képviseli a magyar színeket. Andrasev Nadja a filmes egyetemek legjobbjait felvonultató Cinefondation szekcióban vett részt, Tóth Luca pedig a Kritikusok Hete programjában szerepelt. A nyalintás nesze és a Superbia egyaránt meleg fogadtatásban részesült. Bemutatkozásuk előzménye: Andrasev Nadja alkotását januárban a legjobb animációs filmnek választották a magyar filmkritikusok. Tóth Luca pedig a Kíváncsiság kora című diploma filmjével a nagy presztízsű animációs fesztiválon, Anecy-ben elnyerte a zsűri különdíját. A hazai mozinézők már ismerhetik a Superbiát, hiszen Pálfi György Szabadesés című filmje kísérőjeként vetítették. Alkotója, akárcsak Andrasev, a Moholy Nagy Művészeti Egyetemen végzett, majd Londonban szerezte meg a mesterdiplomát.

A nyalintás nesze főszereplője nagy gonddal ápolja különleges növényeit, miközben nap mint nap figyeli őt a szomszédasszony macskája. Perverz játékuk addig fajul, míg egy nap a macska eltűnik. A következő tavasszal különös vendég érkezik látogatóba...

A film nyitva hagyja a kérdést, vajon egy szerelem kezdetét jelenti-e a férfi alak feltűnése, vagy a nő bezárt életének megváltozását. A rendezőnő sem oszlatta el a kételyeket a feltett kérdésre, szeretné a néző fantáziájára bízni a megoldást. Animációja sikerkarrierje Cannes után Anecyben folytatódik majd, ahová meghívást kapott.

Tóth Luca animációja, a Superbia szerzői rövidfilm a nemek közti előítéletekről. Egyszerűen kifordítja a modern társadalomban elfogadott szerepeket már-már szürreális megfogalmazásban.

Tóth Luca Superbia című filmjével van jelen Cannes-ban

A nagyfilmek versenyére kitekintve először is Jim Jarmusch nevét kell kiemelni az elmúlt napok friss eseményeiből. Paterson (Adam Driver), filmje címadója szerény buszsofőr New Jersey hasonló nevű városkájában. A hanyatlófélben lévő település egykor két nagy költőt is vendégül látott, William Carlos Williams-t és Allen Ginsberget. A naponta megtett útvonalon minden ismétlődik: ugyanazok a kanyarok, ugyanazok az emberek. Csakhogy Patersonnak van egy titka: kis füzetbe rejtett versei. Bűbájos társnője (Golshifteh Farhani) leendő szakács, lakberendező és country énekesnő meg még sok más is. Marvin nevű buldogjuk hétköznapi rutinjuk nem mindig csendes tanúja. A párocska egy hetét követjük nyomon, illetve plusz egy napjukat, amikor úgy tűnik, semmi váratlan nem történik, mégis ezer dolog megesik. Minden, amit észre kell venni és el kell mesélni. Ébredés a szeretett nő mellett, elindulni gyalog a munkába, megpihenni egy folyóparton. Az uzsonnás csomagban egy szendvics, egy mosolygósra festett narancs, kedvenc költője kötete és saját feljegyzéseit tartalmazó füzet. Majd hazatérés vacsorára, kutyasétáltatás és lenyelni egy pofa sört a szokásos pubban.

Jarmusch alkotása igazi gyöngyszem. Szinte provokatív a maga minimalizmusával. Szívből jövő hatalmas taps fogadta, hiszen megérint mindenkit, aki a Stranger in Paradise (Florida, a paradicsom) féle hangulatra fogékony. Kihalófélben lévő mozifajta, élvezzük, míg lehet!

Erősen siker és díjgyanús Pedro Almodovar új filmje, a Julieta. A rendező visszatér kedvenc témájához, amit több évtizedes szakmai tapasztalattal a háta mögött igazán mesterien, kifinomult profizmussal tálal.

Julieta egy súlyos gyász után hirtelen szembetalálja magát imádott egyetlen lányával. A spanyol rendező szokásos színeit hozza története mesélésekor, de ügyesen feloldja az ellentéteket, enyhíti a melodráma hátulütőit. Mindez elősegíti a kanadai Alice Munro jegyezte történet harmonikus kibontakozását. Chavela Vargas dalai, akárcsak máskor, ezúttal is kiváló zenei hangulatot teremtenek a képeknek. A vetítést követő tapsvihar egyenes következménye az érzelmileg magas hőfokú befejezésnek. A sajtókonferencián a rendező érdekes nyilatkozatot tett: “Már többször felajánlották, vegyek részt a Cannes-i fesztivál zsűrijének munkájában. Mindig visszautasítottam a felkérést, mert nem vagyok hajlandó mások munkájáról ítélkezni. Nem vállalom a rizikót, hogy esetleges negatív döntésemmel befolyásoljam bárki pályafutását. Hogy a magam filmjét mégis idehozom, annak egyszerű oka van: a forgalmazók kényszerítenek rá. De nem szeretek versenyezni. Ha díjat kapok, számomra igen zavarba ejtő átvenni, amikor tudom, hogy hasonló kvalitású alkotások nem nyertek. Mindezt úgy mondom, hogy tudomásul veszem és elfogadom a játékszabályokat.”

A filmek sora és a komoly értékelő munka a fesztivál egyik arca, ennek jó része a színfalak mögött zajlik. A nyilvánosság azonban mindig megköveteli a magáét, pontosabban a sztárok jelenlétét, hiszen ez emeli a mustra csillogását. Versenyen kívüli filmje, a Hands of Stone vetítésére megérkezett a rajongói által nagyon várt Robert De Niro is, aki ezúttal bokszedzőt alakít. A ragyogást azonban továbbra is a nők képviselik. A ruhaköltemények felvonultatása és egy-egy megjelenés mindig eseményszámba megy, még akkor is, ha az illető hölgy maga nem filmsztár “csak” sztárfeleség, mint Amal Clooney, aki világos, testhez simuló estélyiben nyűgözte le a bámészkodókat. "A fesztivál királynője" címért joggal versenyez mások mellett Kristen Stewart és Marion Cotillard is .