Mielőtt elérkezett ehhez az utolsó állomáshoz, végig kellett szenvednie az aggsággal járó minden kint és bajt. Nemsokára életének 98-ik évét érte volna meg. Rendes lakóhelye Visegrádon volt, ahol a legnagyobb elvonultságban élte le napjait.
Ez év elején gyöngélkedni kezdett, ekkor — mert ápolóra volt szüksége — beköltözött testvéröccsének, Görgei István közjegyzőnek a Mária Valéria utca 17. számú házban levő lakására. Ez január első hetében történt.
Görgei ugyanis meghűlt és január másodikán ágynak esett. Korányi Frigyes tanár influenzát állapított meg és már ekkor tisztában voltak vele, hogy csoda lesz, ha az öregember kigázol a bajból.
Az agg tábornok már évek óta nem látott tovább öt lépésnél és a hallása is annyira meggyöngült, hogy a leghangosabb szót is alig hallotta. De ezzel a nehéz látással sem tudott lemondani az olvasásról, a hozzátartozói nagybetűs könyveket hozattak neki Németországból, ezeket forgatta.
Amióta ágyba dőlt, azóta az orvosa mindennap meglátogatta. Január 29-én válságosra fordult az állapota, ekkor az orvostanár már éterinjekciók alkalmazásával tudta hanyatló életerejét meghosszabbítani.
E nap éjszakáján már a halálhíre is elterjedt a fővárosban. Erős szervezete mégis legyőzte a súlyos betegséget. Nemrég azonban ismét súlyos beteg lett. Most aztán bekövetkezett halála. Lapzárta után jelentik, hogy Görgei Arthur éjszaka ¼ 2 órakor meghalt.
Népszava 1916. május 21.
