Orbán sorosgyörgyözött, de nekiment Brüsszelnek is

Publikálás dátuma
2016.05.21. 07:01
A kormányfő mindenütt a nyílt társadalom árnyékát látja FOTÓ: MTI/KOSZTICSÁK SZILÁRD
Több tiszteletet követelt az Egyesült Államok volt és jelenlegi vezetőitől és sorosgyörgyözött egy jót tegnap reggel a Kossuth Rádióban a miniszterelnök. "Úgy kerültünk ebbe a történetbe, mint Pilátus a krédóba", Bill Clinton az amerikai választási kampány részeként bírálta a magyarokat és a lengyeleket, a sértés persze ettől még sértés marad - reagált a volt amerikai elnök keddi szavaira Orbán Viktor. "A száj Clintoné, de a hang Soros Györgyé" - fogalmazott.

Brüsszel meg fog hátrálni - a népszavazást ott sem lehet lesöpörni az asztalról. Meg kell akadályozni, hogy létrehozzák a migránsok állandó elosztási rendszerét - üzente hallgatóinak tegnap, pénteki rádióinterjújában Orbán Viktor. A kormányfő arra figyelmeztetett, ha megengedjük, hogy bevezessék a kötelező kvótát, "10-20 év múlva nem ismerünk rá Budapestre". Akinek van gyereke, számoljon azzal, hogy 15 év múlva meg fogja tőle kérdezni, miért engedte, hogy ilyenné váljon az ország? A kvótareferendum kampányának a részeként a miniszterelnök elmagyarázta, a népszavazás arról szól, hogy milyen Európai Uniót akarunk. Megismételte, a menekültkérdés elsősorban nem emberi jogi, hanem biztonsági kérdés. A migránsáradat befogadása ugyanis lehetetlenné teszi a biztonságos életet. Nem távolodni kell az EU-tól, hanem átalakítani, hogy képes legyen megvédeni a határait, identitását, amit most a migránsáradat veszélyeztet - fogalmazott.

Méltatlanul bánnak Brüsszelben a lengyelekkel, időnként megsértik őket, nem adják meg a kellő tiszteletet. Pedig a lengyelek a saját kezükben tartják a sorsukat, és "akármennyire nagyfiúknak is gondolják magukat Brüsszelben, ezt a csatát a lengyelekkel szemben Brüsszel sosem fogja megnyerni". Miután mindezt elmondta, Orbán elkezdett sorosgyörgyözni. Megismételte, amit már más kormánytagoktól is hallhattunk, hogy a betelepítést a "Demokrata Párt egyik legfontosabb finanszírozója", Soros György szorgalmazza, ráadásul az üzletember muszlimok millióit hívná Európába.

Ez a magyarázata Bill Clinton legutóbbi nyilatkozatának, amely azzal vádolta a lengyel és a magyar társadalmat, hogy putyinista, autoriter rendszerek kialakítását támogatja. "Úgy kerültünk ebbe a történetbe, mint Pilátus a krédóba. Egy amerikai választási kampány logikájából lehet leginkább megérteni, mit miért mondtak. Ettől még a tiszteletlenség tiszteletlenség, a sértés pedig sértés marad" - fejtette ki a kormányfő, aki több tiszteletet vár el az Egyesült Államoktól. Magyarország akadályát jelenti ennek a Soros-féle amerikai tervnek, "nem is fogják azt itt végrehajtani, amíg Magyarországnak nemzeti kormánya van". Nem tagadta, hogy tetszett neki, amit Jaroslaw Kaczynski, a lengyelországi kormányzó Jog és Igazságosság párt elnöke mondott az ügyben, vagyis hogy Bill Clintonnak orvoshoz kell fordulnia. A volt amerikai elnök szavait maga úgy kommentálta: "a száj Clintoné, de a hang Soros Györgyé", az üzletemberhez köthető, vagy Orbán szerint kötődő magyar szervezetekről pedig háttérhatalomként beszélt, amelynek az ellenzéknél nagyobb a befolyása.

A kormányfő mindenütt a nyílt társadalom árnyékát látja FOTÓ: MTI/KOSZTICSÁK SZILÁRD

A kormányfő mindenütt a nyílt társadalom árnyékát látja FOTÓ: MTI/KOSZTICSÁK SZILÁRD

Migránsok nem kellenek a miniszterelnök szerint, mert Európa kisebb létszámmal is élhető és fenntartható, fiatalokra viszont szükség van, de ahhoz, hogy több gyerek szülessen megfelelő családpolitikára van szükség. Orbán ilyet akar, ám, hogy ezt megteremtsék és az eredmény is látsszon, a Fidesznek kell még "egy-két parlamenti ciklus".

A kormány mindent megtesz, hogy elszigetelje Magyarországot Európában és elszigetelje az Egyesült Államoktól is - kommentálta az interjút Tóbiás József az MSZP elnök-frakcióvezetője. Elfogadhatatlan, hogy a kormányfő vagy a kormány bármely tagja demokratákat, a szabadság letéteményeseit, az EU és az Egyesült Államok együttműködését ilyen módon minősítse, ez nem szolgálja Magyarország javát, ellentétes az ország hosszú távú érdekeivel, tette hozzá. A kormánytagok utóbbi napokban tett nyilatkozatai a Liberálisok szerint "paranoid tüneteket" mutatnak, "jól kifejlett üldözési mániára" utal ugyanis, hogy "minden mögött Soros Györgyöt látják".

Szent-Iványi István, az ellenzéki párt külpolitikai szakértője tegnap arról beszélt, az Egyesült Államok a menekültválság kezelése miatt kritizálja legkevésbé Magyarországot, a korábban is érkező negatív megjegyzések sokkal inkább a demokrácia elégtelen teljesítményéről szólnak. A kormány elveszítette józan ítélőképességét és tévképzetek rabjává vált, ami hatalmas veszélyt jelent. A DK szerint Orbán "ismét nekirontott egykori jótevőjének". A miniszterelnök ugyanis, akár például a fideszes Szájer József, Németh Zsolt, illetve Kovács Zoltán kormányszóvivő is a magyar származású amerikai üzletember pénzén képezhette magát. "Orbán - talán orosz érdekektől vezérelve - tudatosan rombolja transzatlanti kapcsolatainkat, veszélybe sodorja ezzel Magyarország biztonságát" - reagált a kormányfő kijelentéseire Ara-Kovács Attila. Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke a Klubrádióban arra figyelmeztetett, a sorosgyörgyözés sokakban akár antiszemita indulatokat kelthet. Török Gábor Facebook-oldalán azt írta: "A magyar kormány kommunikációja most már miniszterelnöki szinten is egy 86 éves öregembertől félti az országot. Nem lehetne ennél jobbat kitalálni?"

"Nem vagyok benne biztos, hogy méltó a válaszra". Ezt már Josh Earnest, a Fehér Ház szóvivője mondta Lázár János csütörtöki szavaira reagálva az AP hírügynökség tudósítása szerint. A Miniszterelnökséget vezető miniszter kijelentette, Barack Obama amerikai elnöknek fontos, hogy Európában minél több muszlim legyen, "Obama zászlóvivője pedig... Soros György".

Miközben a kormány tagjai már naponta ostorozzák az amerikai vezetőket, állítólag valóban rombolva ezzel a transzatlanti kapcsolatokat, Szijjártó Péter a NATO külügyminisztereinek brüsszeli tanácskozásáról azt üzente, az EU és a NATO együttműködésére minden eddigieknél nagyobb szükség van, mivel az európai biztonságot súlyos mértékben rontja a bevándorlási válság.

Összekaptak a fideszes miniszterek
A Magyar Nemzet úgy értesült, hatalmi harcok kezdődhettek a Fideszben a most létrehozandó Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemzőközpont (TIBEK) felügyeletéért. Bár a szervezet Pintér Sándor alá tartozna, a lap úgy tudja, Lázár János is felügyelné az új titkosszolgálatot. A lap szerint a kancelláriaminiszter régi vágya, hogy a titkosszolgálatok teljes vertikumát felügyelhesse, és úgy tudják, a Fideszen belül néhányan kifogásolják, hogy egy ilyen mennyiségű információval rendelkező szervezet Pintér irányítása alá kerüljön. Bár a Belügyminisztérium által elkészített terrorellenes javaslatcsomagot az ellenzék is támogatja, a törvényalkotási bizottság csütörtöki ülésének napirendjéről az utolsó pillanatban mégis lekerült a javaslatcsomag. Gulyás Gergely, a testület fideszes elnöke ezt azzal indokolta, hogy további módosítások várhatók. A Magyar Nemzet úgy tudja, hogy ez is Lázár kérése volt.



Szerző

Sportsikerhez nem kell erőszak

Publikálás dátuma
2016.05.21. 07:00
Felveszi a küzdelmet a társadalmat uraló maradi gondolkodással. FOTÓ: Tóth Gergő
Gyermekvédelmi program kidolgozását kezdte meg a Magyar Úszószövetség felkérésére Herczog Mária. A gyermekbántalmazás elleni küzdelem nemzetközileg is elismert magyar szakértője reméli, más sportágak vezetői is felhasználják majd a gyerekeket, szülőket és a felkészüléskor vagy versenyzésnél a fiatalok környezetében dolgozó valamennyi felnőttet oktató anyagokat és módszereket, hogy senki ne fogadja el a fizikai, lelki vagy szexuális erőszakot. Tudja, hogy ehhez a munkához a kormánytól nem számíthat segítségre.

- Komolyan gondolja, hogy egy tanulmány, vagy egy akármilyen kiváló program képes lesz megállítani a szexuális erőszakot az uszodákban vagy más sportágak öltözőiben?

- Nem tanulmány készül, hanem egy etikai kódex, egy tájékoztató és felkészítő anyag, ami a lelki, fizikai és szexuális bántalmazás minden formájának tilalmáról szól. A gyakorlatban a lelki bántalmazás, a megalázó bánásmód a leggyakoribb, és a leginkább elfogadott, bár csak a szexuális erőszak csapja ki a biztosítékot a közvéleményben. Sokszor olyan megalázó módon bánnak gyerekekkel a sportegyesületek mellett óvodában, iskolában, gyógykezeléskor, és a családban is, ami soha be nem gyógyuló sebeket okoz. A felkérés tehát arról szól, használjuk fel a Kiss László botrányt arra, hogy a nemzetközi sztenderdeknek, gyermekjogi megközelítésnek megfelelően olyan szabályrendszer, felkészítő és figyelemfelhívó anyag készüljön, amelynek a célcsoportja a gyerekek mellett az ő szüleik és mindenki, aki sportegyesületben dolgozik, nemcsak az edző, hanem a takarító, masszőr vagy csapatorvos is. A helyzet az oktatási intézményekben is hasonló, de a versenysportban a gyerekek még erősebben függnek az edzőtől, a szakember pedig könnyen gondolja, hogy bármilyen ösztönző megengedett, hisz naponta kell fokozni a teljesítményt.

- Vannak ehhez a munkához nemzetközi minták?

- Hogyne, a nemzetközi sport világában az utóbbi évtizedekben etikai kódexeket készítettek, többnyire a magyarhoz hasonló - napvilágra került - esetek után, s ezek világosan kimondják, hogy szigorúan tilos a gyermekek bántalmazásának minden formája. Fontos, hogy egy gyerek értse: a világbajnoki címnek nem feltétele, hogy megalázóan beszéljenek vagy bánjanak vele, vagy megüssék.

- Az, hogy az úszás hosszú ideje a legsikeresebb magyar sportág, összefüggésbe hozható azzal, hogy ezen a területen mennyire van jelen az erőszaknak bármelyik formája?

- Nem vagyok sportpszichológus, de ezek a fiatalok annyira motiváltak, hogy a felkészülés összes kínját vállalják, akár a bántalmazást is. Nem véletlen, hogy amikor én tízéves koromban elmentem úszni, nekem nem tetszett ez a tónus, tehát nagyon gyorsan otthagytam az egészet. Ahhoz, hogy valaki ottmaradjon hosszú évekig, kell valami extra motiváció.

- A szülői elvárás?

- Lehet ez, máskor egyszerűen otthon is ehhez a hanghoz van szokva, tehát nem lepi meg, vagy épp azt érzi, hogy a bántalmazó legalább figyel rá, érte haragszik. Sokféle indok van, de ne tekintsük normálisnak, hogy a versenysportba kiválasztottak elfogadják ezeket a játékszabályokat. Nem hiszem, hogy a magyar úszósport kevésbé sikeres lesz, ha ezek a módszerek megváltoznak.

- Tehát készül egy szabálygyűjtemény és készül egy érzékenyítő tréningsorozat?

- Igen. Reméljük, hogy a többi sportszövetség is nyitott lesz ezekre a lehetőségekre. Fontos, hogy a gyerekek, mielőtt elkezdik a sportot, vagy ha már benne vannak, kapjanak tájékoztatást, akár amerikai mintára piktogramokon, rövid, érthető formában, amiből megtanulják, nincs rendben, ha bántják őket, és tudják, kihez fordulhatnak, ha ez megtörténik. Lennie kell olyan fórumnak, személynek, akinek akkor is szólhatnak, ha valami rossz érzésük van, de nem feltétlenül történt erőszak.

- Dániában működik hasonló uszodai segélyvonal.

- Igen, mi is gondolunk ilyenre, másrészt az UNICEF most indít webes felületet, ahol segítséget kínálnak bármilyen sérelem, panasz, kérdés megválaszolására. A szülőknek is tudniuk kell, hogy az is bántalmazás, ha versenyzésre kényszerítik a gyereket, aki ezt nem akarja, nem tudja teljesíteni. Egy sportközpont valamennyi dolgozójának ismernie kell a határokat és fontos, hogy ez ne egyszeri felkészítő alkalom legyen, hanem épüljön be az egyesületek munkájába, minden belépő új dolgozó megkapja ezeket az információkat, amíg felmenő rendszerben magától értetődővé válik, ahogy a tűzvédelmi vagy balesetmegelőzési oktatás.

- A Testnevelési Egyetem nem tartott eddig ilyen képzést?

- Ismereteim szerint nem. Magyarországon az egész gyerekjogi megközelítés még nem elfogadott, annak ellenére, hogy 25 éve törvénybe iktatták nálunk is az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, és minden gyerekekkel foglalkozó felnőttnek tudnia kellene, mi az, amit megtehet és milyen következményekkel kell számolnia a tetteiért.

- Tud ma bárki a sport világában a gyerekek néma jelzéseiből olvasni? Sokszor egy anya vagy apa sem veszi észre, vagy nem akarja tudomásul venni, hogy a párja, élettársa bántalmazza a gyereket.

- Ösztönös érzékenység is van, de biztosan meg kell tanítani a gyereknek, hogy ami vele vagy körülötte történik, az nem az ő szégyene, szabad és kell segítséget kérnie. El kell érni, hogy elterjedjen: a közgondolkodásban sem elfogadott mostantól az erőszak semmilyen formája. Ez egy kultúrateremtő tevékenység, attitűdöket, viselkedést változtathatunk. Ez a szemléletváltás Magyarországon sem lesz nagyon gyors folyamat. Nálunk 70 éve jogszabály tiltja, hogy az iskolában meg lehessen ütni a gyereket, ha megtörténik, a közvélemény túlnyomó része felháborítónak is tartja. Akkor a sportban miért volna elfogadott? Minimálisan elvárható lenne, hogy induljon átfogó kutatás a jelenlegi helyzetről minden sportágban, központi programokat dolgozzanak ki, parlamenti vizsgálóbizottságot hozzanak létre, de hallotta valaki a sportért felelős minisztert vagy a miniszterelnököt megszólalni ebben a kérdésben? Senki, pedig a foci durva sport, ahol a fizikai és lelki bántalmazás biztosan jelen van, és az kiemelten támogatott terület.

FOTÓ: Tóth Gergő

FOTÓ: Tóth Gergő

- Pénzkérdés, hogy átfogó vizsgálatok készüljenek Magyarországon ezzel kapcsolatban?

- Pénz is kellene, de alapvetően szemléletváltás. Amikor az UNICEF pár éve csinált egy ilyen nemzetközi vizsgálatot, a magyar eredmények ismertetésekor egy ismert volt úszó a legnagyobb megdöbbenésemre kijelentette, hogy a versenysport nem megy erőszak nélkül. Fel sem merült benne, hogy ez nincs rendben. Pedig egy nemrég készült holland és belga felmérés szerint a gyermekkorban folytatott sportolás során a megkérdezettek 38 százaléka lelki bántalmazást, 11 százaléka fizikai, 14 százaléka pedig szexuális erőszakot szenvedett el. A különféle kisebbségekhez tartozók és versenysportolók ennél még nagyobb arányokról számoltak be.

- Az utóbbi hetekben folyton felbukkant az áldozatok hibáztatása a szexuális erőszakkal kapcsolatban. Ezen hogy lehet változtatni egy olyan társadalomban, ahol egyébként is minden kiszolgáltatott helyzetben lévő emberbe szokás belerúgni, és ezt a hivatalos politika is erősíti, lásd a menekültek elleni hisztériát.

- Ebben az országban annak sincs következménye, ha egy parlamenti képviselő bántalmazza a saját partnerét. Ez ijesztő, de csak növeli bennem a harci kedvet. Persze jobb volna olyan klímában dolgozni, ahol mindenkinek evidens, hogy nem bántunk, nem alázunk, nem erőszakolunk, de ellenszélben is megcsináljuk. Lassan, de lehet eredményeket elérni. A hatvanas években még „zabigyerek” volt, aki házasságon kívül született, de ma már a gyerekek fele házasságon kívül jön világra. A társadalom már rég nem diszkriminálja és nem is különbözteti meg az érintett gyerekeket, csak a kormány teszi meg ezt anyagi értelemben is. Ugyanez a helyzet az áldozathibáztatással. Egy teljesen elavult gondolkodás mentén folyt a vita az utóbbi hetekben arról, hogy mit gondoljunk egy 55 évvel ezelőtti erőszakról.

- Kiss Lászlót is azzal védték többen, hogy amúgy milyen rendes ember, mennyire sikeres szakvezető volt. Ez a furcsán félreértelmezett társadalmi védekező mechanizmus a bírói, meg a rendőrségi gyakorlatban is visszaköszön?

- Abszolút! A napokban egy bántalmazási perben a bíró azt kérdezte az áldozattól, ha ilyen erőszakos a férje, minek szült neki négy gyereket. A jogi egyetemen és sok más segítő szakmában még nem tanítanak pszichológiát, kommunikációt, és érzékenyítő tréningek, szupervízió (a szakmai személyiség fejlesztése – a szerk.), esetmegbeszélés sincs, a szakértők sem számonkérhetők a téves, szakmailag elhibázott véleményért.

- Mindenféle bántalmazásnál nagyon magas a látencia, azoknak az eseteknek az aránya, amelyek soha nem kapnak nyilvánosságot. Mi segítheti a feltárásukat?

- Igen, mindenféle erőszaknál nagyon magas a látencia, csak a fizikai és lelki bántalmazásnál szóba sem kerül az áldozat beleegyezése. Ha valakit betegre pofoznak, nehezen feltételezhető, hogy azt ő akarta, ha porig alázzák, akkor sem. A szexuális erőszaknál van egy fura vágás, mintha evidens lenne, hogy ő maga is akarta. Egészen fiatal gyerekek esetén is gyakran elhangzik védekezésként, hogy a gyerek csábítóan viselkedett, és örült. Van tehát egy skizofrénia ebben a kérdésben, mert a másik oldalon azzal szemben zsigeri indulatok támadnak, aki gyerekekkel szemben követ el szexuális erőszakot, pláne, ha homoszexuális, és válogatott kínzásokat kíván neki a közvélemény. Jó lenne minél kisebb korban megtanítani a gyerekeket, hogy szabad és kell nemet mondani.

- Fontos, hogy egy politikai kurzus hozzáállása mennyiben erősíti vagy gátolja ezeket a folyamatokat. A katolikus egyházon belül a gyerekek ellen elkövetett erőszakról sokáig tabu volt beszélni, de Ferenc pápa fellépése áttörést hozott, tehát igenis lehet befolyásolni az ilyen cselekmények megítélését. Minek kellene ahhoz történnie a magyar politikai és közgondolkodásban, hogy ezeket a gátakat át lehessen lépni?

- Az egyház jó példa, hiszen ezek a pedofil és lelki, fizikai erőszak ügyek sorra elkezdtek kiderülni az elmúlt 15-20 évben, de ne feledjük, sokan támadják Ferenc pápát, mondván, a nyilvánosság és ezeknek a gyermekbántalmazásoknak a kivizsgálása az egyház szétverését szolgálja. Nem véletlen, hogy nálunk az egyházakkal kapcsolatban felszínre került esetekről alig beszélnek, és az ügyek többsége titokban marad.

- A magyar jogszabályok a bántalmazókkal szemben kellő eréllyel lépnek fel?

- A büntetőjog sok mindent szabályoz, mégsem hatékony. Folyik a per a csepeli Burattino iskolában 36 diákot megerőszakoló, magát tornatanárnak kiadó munkatárs ügyében, akinek diplomája se volt és korábban is követett el erőszakot gyermekotthonban. A per folyamán nem védik a gyerekeket a gyermekbarát igazságszolgáltatás előírt normái szerint, kiteszik őket újabb szörnyű élményeknek, következmények nélkül.

- Egy erőszaktevő ma simán átmehet egy másik iskolába gyerekekkel foglalkozni?

- Ma már nem, mert 2015. január 1-jétől az erkölcsi bizonyítványban megjelenik, ha valakit gyermek ellen elkövetett bűncselekmény miatt eltiltottak a foglalkozásától. Nemcsak tanári, nővéri, orvosi vagy nevelői munkát nem végezhetnek, hanem olyan munkakörökben sem dolgozhatnak, amelyben huzamosabb időt töltenek gyermekek között. Elvileg tehát nem lenne szabad.

- A családsegítők és a gyermekvédelmi szolgálatok összevonása milyen irányba mozdította ezeknek az eseteknek a felderítését?

- A gyermekvédelmi törvény alapelve, hogy ott kell megoldani a problémát, ahol keletkezik. A helyi szakember jelzése alapján helybe kellene menni az utazó szolgálatnak, de nincs elég szakember, és nincs pénz a szolgáltatásokra, végeredményben a rendszer bántalmazza a gyerekeket és családokat. Az intézményekben sem mindig tudnak még alapvető segítséget sem nyújtani, nincs gyerekpszichiáter, fejlesztő, pszichológus.

- Az tehát, hogy a szociális ellátások területén egyre hátrább lép az állam, odáig vezet, hogy a gyermekek vagy fiatalok ellen elkövetett testi vagy lelki bántalmazások egyre kisebb arányban derülnek majd ki?

- Az állami politika szintjére lépett Bogár László két évvel ezelőtti szégyenteljes javaslata, hogy a társadalom legalább harmada végképp elveszett, ott kell őket hagyni az út szélén. Miközben nagyon kevés gyerek születik, egyre többen esély nélküliek, eleve leírták őket. Remélhetően a gyermekbántalmazás terén léphetünk előre egy kicsit, tisztelni kell, hogy az úszószövetség változtatni akar. Akik valóban segíthetnének, ma nem tesznek semmit.

Sportsikerhez nem kell erőszak

Publikálás dátuma
2016.05.21. 07:00
Felveszi a küzdelmet a társadalmat uraló maradi gondolkodással. FOTÓ: Tóth Gergő
Gyermekvédelmi program kidolgozását kezdte meg a Magyar Úszószövetség felkérésére Herczog Mária. A gyermekbántalmazás elleni küzdelem nemzetközileg is elismert magyar szakértője reméli, más sportágak vezetői is felhasználják majd a gyerekeket, szülőket és a felkészüléskor vagy versenyzésnél a fiatalok környezetében dolgozó valamennyi felnőttet oktató anyagokat és módszereket, hogy senki ne fogadja el a fizikai, lelki vagy szexuális erőszakot. Tudja, hogy ehhez a munkához a kormánytól nem számíthat segítségre.

- Komolyan gondolja, hogy egy tanulmány, vagy egy akármilyen kiváló program képes lesz megállítani a szexuális erőszakot az uszodákban vagy más sportágak öltözőiben?

- Nem tanulmány készül, hanem egy etikai kódex, egy tájékoztató és felkészítő anyag, ami a lelki, fizikai és szexuális bántalmazás minden formájának tilalmáról szól. A gyakorlatban a lelki bántalmazás, a megalázó bánásmód a leggyakoribb, és a leginkább elfogadott, bár csak a szexuális erőszak csapja ki a biztosítékot a közvéleményben. Sokszor olyan megalázó módon bánnak gyerekekkel a sportegyesületek mellett óvodában, iskolában, gyógykezeléskor, és a családban is, ami soha be nem gyógyuló sebeket okoz. A felkérés tehát arról szól, használjuk fel a Kiss László botrányt arra, hogy a nemzetközi sztenderdeknek, gyermekjogi megközelítésnek megfelelően olyan szabályrendszer, felkészítő és figyelemfelhívó anyag készüljön, amelynek a célcsoportja a gyerekek mellett az ő szüleik és mindenki, aki sportegyesületben dolgozik, nemcsak az edző, hanem a takarító, masszőr vagy csapatorvos is. A helyzet az oktatási intézményekben is hasonló, de a versenysportban a gyerekek még erősebben függnek az edzőtől, a szakember pedig könnyen gondolja, hogy bármilyen ösztönző megengedett, hisz naponta kell fokozni a teljesítményt.

- Vannak ehhez a munkához nemzetközi minták?

- Hogyne, a nemzetközi sport világában az utóbbi évtizedekben etikai kódexeket készítettek, többnyire a magyarhoz hasonló - napvilágra került - esetek után, s ezek világosan kimondják, hogy szigorúan tilos a gyermekek bántalmazásának minden formája. Fontos, hogy egy gyerek értse: a világbajnoki címnek nem feltétele, hogy megalázóan beszéljenek vagy bánjanak vele, vagy megüssék.

- Az, hogy az úszás hosszú ideje a legsikeresebb magyar sportág, összefüggésbe hozható azzal, hogy ezen a területen mennyire van jelen az erőszaknak bármelyik formája?

- Nem vagyok sportpszichológus, de ezek a fiatalok annyira motiváltak, hogy a felkészülés összes kínját vállalják, akár a bántalmazást is. Nem véletlen, hogy amikor én tízéves koromban elmentem úszni, nekem nem tetszett ez a tónus, tehát nagyon gyorsan otthagytam az egészet. Ahhoz, hogy valaki ottmaradjon hosszú évekig, kell valami extra motiváció.

- A szülői elvárás?

- Lehet ez, máskor egyszerűen otthon is ehhez a hanghoz van szokva, tehát nem lepi meg, vagy épp azt érzi, hogy a bántalmazó legalább figyel rá, érte haragszik. Sokféle indok van, de ne tekintsük normálisnak, hogy a versenysportba kiválasztottak elfogadják ezeket a játékszabályokat. Nem hiszem, hogy a magyar úszósport kevésbé sikeres lesz, ha ezek a módszerek megváltoznak.

- Tehát készül egy szabálygyűjtemény és készül egy érzékenyítő tréningsorozat?

- Igen. Reméljük, hogy a többi sportszövetség is nyitott lesz ezekre a lehetőségekre. Fontos, hogy a gyerekek, mielőtt elkezdik a sportot, vagy ha már benne vannak, kapjanak tájékoztatást, akár amerikai mintára piktogramokon, rövid, érthető formában, amiből megtanulják, nincs rendben, ha bántják őket, és tudják, kihez fordulhatnak, ha ez megtörténik. Lennie kell olyan fórumnak, személynek, akinek akkor is szólhatnak, ha valami rossz érzésük van, de nem feltétlenül történt erőszak.

- Dániában működik hasonló uszodai segélyvonal.

- Igen, mi is gondolunk ilyenre, másrészt az UNICEF most indít webes felületet, ahol segítséget kínálnak bármilyen sérelem, panasz, kérdés megválaszolására. A szülőknek is tudniuk kell, hogy az is bántalmazás, ha versenyzésre kényszerítik a gyereket, aki ezt nem akarja, nem tudja teljesíteni. Egy sportközpont valamennyi dolgozójának ismernie kell a határokat és fontos, hogy ez ne egyszeri felkészítő alkalom legyen, hanem épüljön be az egyesületek munkájába, minden belépő új dolgozó megkapja ezeket az információkat, amíg felmenő rendszerben magától értetődővé válik, ahogy a tűzvédelmi vagy balesetmegelőzési oktatás.

- A Testnevelési Egyetem nem tartott eddig ilyen képzést?

- Ismereteim szerint nem. Magyarországon az egész gyerekjogi megközelítés még nem elfogadott, annak ellenére, hogy 25 éve törvénybe iktatták nálunk is az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, és minden gyerekekkel foglalkozó felnőttnek tudnia kellene, mi az, amit megtehet és milyen következményekkel kell számolnia a tetteiért.

- Tud ma bárki a sport világában a gyerekek néma jelzéseiből olvasni? Sokszor egy anya vagy apa sem veszi észre, vagy nem akarja tudomásul venni, hogy a párja, élettársa bántalmazza a gyereket.

- Ösztönös érzékenység is van, de biztosan meg kell tanítani a gyereknek, hogy ami vele vagy körülötte történik, az nem az ő szégyene, szabad és kell segítséget kérnie. El kell érni, hogy elterjedjen: a közgondolkodásban sem elfogadott mostantól az erőszak semmilyen formája. Ez egy kultúrateremtő tevékenység, attitűdöket, viselkedést változtathatunk. Ez a szemléletváltás Magyarországon sem lesz nagyon gyors folyamat. Nálunk 70 éve jogszabály tiltja, hogy az iskolában meg lehessen ütni a gyereket, ha megtörténik, a közvélemény túlnyomó része felháborítónak is tartja. Akkor a sportban miért volna elfogadott? Minimálisan elvárható lenne, hogy induljon átfogó kutatás a jelenlegi helyzetről minden sportágban, központi programokat dolgozzanak ki, parlamenti vizsgálóbizottságot hozzanak létre, de hallotta valaki a sportért felelős minisztert vagy a miniszterelnököt megszólalni ebben a kérdésben? Senki, pedig a foci durva sport, ahol a fizikai és lelki bántalmazás biztosan jelen van, és az kiemelten támogatott terület.

FOTÓ: Tóth Gergő

FOTÓ: Tóth Gergő

- Pénzkérdés, hogy átfogó vizsgálatok készüljenek Magyarországon ezzel kapcsolatban?

- Pénz is kellene, de alapvetően szemléletváltás. Amikor az UNICEF pár éve csinált egy ilyen nemzetközi vizsgálatot, a magyar eredmények ismertetésekor egy ismert volt úszó a legnagyobb megdöbbenésemre kijelentette, hogy a versenysport nem megy erőszak nélkül. Fel sem merült benne, hogy ez nincs rendben. Pedig egy nemrég készült holland és belga felmérés szerint a gyermekkorban folytatott sportolás során a megkérdezettek 38 százaléka lelki bántalmazást, 11 százaléka fizikai, 14 százaléka pedig szexuális erőszakot szenvedett el. A különféle kisebbségekhez tartozók és versenysportolók ennél még nagyobb arányokról számoltak be.

- Az utóbbi hetekben folyton felbukkant az áldozatok hibáztatása a szexuális erőszakkal kapcsolatban. Ezen hogy lehet változtatni egy olyan társadalomban, ahol egyébként is minden kiszolgáltatott helyzetben lévő emberbe szokás belerúgni, és ezt a hivatalos politika is erősíti, lásd a menekültek elleni hisztériát.

- Ebben az országban annak sincs következménye, ha egy parlamenti képviselő bántalmazza a saját partnerét. Ez ijesztő, de csak növeli bennem a harci kedvet. Persze jobb volna olyan klímában dolgozni, ahol mindenkinek evidens, hogy nem bántunk, nem alázunk, nem erőszakolunk, de ellenszélben is megcsináljuk. Lassan, de lehet eredményeket elérni. A hatvanas években még „zabigyerek” volt, aki házasságon kívül született, de ma már a gyerekek fele házasságon kívül jön világra. A társadalom már rég nem diszkriminálja és nem is különbözteti meg az érintett gyerekeket, csak a kormány teszi meg ezt anyagi értelemben is. Ugyanez a helyzet az áldozathibáztatással. Egy teljesen elavult gondolkodás mentén folyt a vita az utóbbi hetekben arról, hogy mit gondoljunk egy 55 évvel ezelőtti erőszakról.

- Kiss Lászlót is azzal védték többen, hogy amúgy milyen rendes ember, mennyire sikeres szakvezető volt. Ez a furcsán félreértelmezett társadalmi védekező mechanizmus a bírói, meg a rendőrségi gyakorlatban is visszaköszön?

- Abszolút! A napokban egy bántalmazási perben a bíró azt kérdezte az áldozattól, ha ilyen erőszakos a férje, minek szült neki négy gyereket. A jogi egyetemen és sok más segítő szakmában még nem tanítanak pszichológiát, kommunikációt, és érzékenyítő tréningek, szupervízió (a szakmai személyiség fejlesztése – a szerk.), esetmegbeszélés sincs, a szakértők sem számonkérhetők a téves, szakmailag elhibázott véleményért.

- Mindenféle bántalmazásnál nagyon magas a látencia, azoknak az eseteknek az aránya, amelyek soha nem kapnak nyilvánosságot. Mi segítheti a feltárásukat?

- Igen, mindenféle erőszaknál nagyon magas a látencia, csak a fizikai és lelki bántalmazásnál szóba sem kerül az áldozat beleegyezése. Ha valakit betegre pofoznak, nehezen feltételezhető, hogy azt ő akarta, ha porig alázzák, akkor sem. A szexuális erőszaknál van egy fura vágás, mintha evidens lenne, hogy ő maga is akarta. Egészen fiatal gyerekek esetén is gyakran elhangzik védekezésként, hogy a gyerek csábítóan viselkedett, és örült. Van tehát egy skizofrénia ebben a kérdésben, mert a másik oldalon azzal szemben zsigeri indulatok támadnak, aki gyerekekkel szemben követ el szexuális erőszakot, pláne, ha homoszexuális, és válogatott kínzásokat kíván neki a közvélemény. Jó lenne minél kisebb korban megtanítani a gyerekeket, hogy szabad és kell nemet mondani.

- Fontos, hogy egy politikai kurzus hozzáállása mennyiben erősíti vagy gátolja ezeket a folyamatokat. A katolikus egyházon belül a gyerekek ellen elkövetett erőszakról sokáig tabu volt beszélni, de Ferenc pápa fellépése áttörést hozott, tehát igenis lehet befolyásolni az ilyen cselekmények megítélését. Minek kellene ahhoz történnie a magyar politikai és közgondolkodásban, hogy ezeket a gátakat át lehessen lépni?

- Az egyház jó példa, hiszen ezek a pedofil és lelki, fizikai erőszak ügyek sorra elkezdtek kiderülni az elmúlt 15-20 évben, de ne feledjük, sokan támadják Ferenc pápát, mondván, a nyilvánosság és ezeknek a gyermekbántalmazásoknak a kivizsgálása az egyház szétverését szolgálja. Nem véletlen, hogy nálunk az egyházakkal kapcsolatban felszínre került esetekről alig beszélnek, és az ügyek többsége titokban marad.

- A magyar jogszabályok a bántalmazókkal szemben kellő eréllyel lépnek fel?

- A büntetőjog sok mindent szabályoz, mégsem hatékony. Folyik a per a csepeli Burattino iskolában 36 diákot megerőszakoló, magát tornatanárnak kiadó munkatárs ügyében, akinek diplomája se volt és korábban is követett el erőszakot gyermekotthonban. A per folyamán nem védik a gyerekeket a gyermekbarát igazságszolgáltatás előírt normái szerint, kiteszik őket újabb szörnyű élményeknek, következmények nélkül.

- Egy erőszaktevő ma simán átmehet egy másik iskolába gyerekekkel foglalkozni?

- Ma már nem, mert 2015. január 1-jétől az erkölcsi bizonyítványban megjelenik, ha valakit gyermek ellen elkövetett bűncselekmény miatt eltiltottak a foglalkozásától. Nemcsak tanári, nővéri, orvosi vagy nevelői munkát nem végezhetnek, hanem olyan munkakörökben sem dolgozhatnak, amelyben huzamosabb időt töltenek gyermekek között. Elvileg tehát nem lenne szabad.

- A családsegítők és a gyermekvédelmi szolgálatok összevonása milyen irányba mozdította ezeknek az eseteknek a felderítését?

- A gyermekvédelmi törvény alapelve, hogy ott kell megoldani a problémát, ahol keletkezik. A helyi szakember jelzése alapján helybe kellene menni az utazó szolgálatnak, de nincs elég szakember, és nincs pénz a szolgáltatásokra, végeredményben a rendszer bántalmazza a gyerekeket és családokat. Az intézményekben sem mindig tudnak még alapvető segítséget sem nyújtani, nincs gyerekpszichiáter, fejlesztő, pszichológus.

- Az tehát, hogy a szociális ellátások területén egyre hátrább lép az állam, odáig vezet, hogy a gyermekek vagy fiatalok ellen elkövetett testi vagy lelki bántalmazások egyre kisebb arányban derülnek majd ki?

- Az állami politika szintjére lépett Bogár László két évvel ezelőtti szégyenteljes javaslata, hogy a társadalom legalább harmada végképp elveszett, ott kell őket hagyni az út szélén. Miközben nagyon kevés gyerek születik, egyre többen esély nélküliek, eleve leírták őket. Remélhetően a gyermekbántalmazás terén léphetünk előre egy kicsit, tisztelni kell, hogy az úszószövetség változtatni akar. Akik valóban segíthetnének, ma nem tesznek semmit.