Sportsikerhez nem kell erőszak

Gyermekvédelmi program kidolgozását kezdte meg a Magyar Úszószövetség felkérésére Herczog Mária. A gyermekbántalmazás elleni küzdelem nemzetközileg is elismert magyar szakértője reméli, más sportágak vezetői is felhasználják majd a gyerekeket, szülőket és a felkészüléskor vagy versenyzésnél a fiatalok környezetében dolgozó valamennyi felnőttet oktató anyagokat és módszereket, hogy senki ne fogadja el a fizikai, lelki vagy szexuális erőszakot. Tudja, hogy ehhez a munkához a kormánytól nem számíthat segítségre.

- Komolyan gondolja, hogy egy tanulmány, vagy egy akármilyen kiváló program képes lesz megállítani a szexuális erőszakot az uszodákban vagy más sportágak öltözőiben?

- Nem tanulmány készül, hanem egy etikai kódex, egy tájékoztató és felkészítő anyag, ami a lelki, fizikai és szexuális bántalmazás minden formájának tilalmáról szól. A gyakorlatban a lelki bántalmazás, a megalázó bánásmód a leggyakoribb, és a leginkább elfogadott, bár csak a szexuális erőszak csapja ki a biztosítékot a közvéleményben. Sokszor olyan megalázó módon bánnak gyerekekkel a sportegyesületek mellett óvodában, iskolában, gyógykezeléskor, és a családban is, ami soha be nem gyógyuló sebeket okoz. A felkérés tehát arról szól, használjuk fel a Kiss László botrányt arra, hogy a nemzetközi sztenderdeknek, gyermekjogi megközelítésnek megfelelően olyan szabályrendszer, felkészítő és figyelemfelhívó anyag készüljön, amelynek a célcsoportja a gyerekek mellett az ő szüleik és mindenki, aki sportegyesületben dolgozik, nemcsak az edző, hanem a takarító, masszőr vagy csapatorvos is. A helyzet az oktatási intézményekben is hasonló, de a versenysportban a gyerekek még erősebben függnek az edzőtől, a szakember pedig könnyen gondolja, hogy bármilyen ösztönző megengedett, hisz naponta kell fokozni a teljesítményt.

- Vannak ehhez a munkához nemzetközi minták?

- Hogyne, a nemzetközi sport világában az utóbbi évtizedekben etikai kódexeket készítettek, többnyire a magyarhoz hasonló - napvilágra került - esetek után, s ezek világosan kimondják, hogy szigorúan tilos a gyermekek bántalmazásának minden formája. Fontos, hogy egy gyerek értse: a világbajnoki címnek nem feltétele, hogy megalázóan beszéljenek vagy bánjanak vele, vagy megüssék.

- Az, hogy az úszás hosszú ideje a legsikeresebb magyar sportág, összefüggésbe hozható azzal, hogy ezen a területen mennyire van jelen az erőszaknak bármelyik formája?

- Nem vagyok sportpszichológus, de ezek a fiatalok annyira motiváltak, hogy a felkészülés összes kínját vállalják, akár a bántalmazást is. Nem véletlen, hogy amikor én tízéves koromban elmentem úszni, nekem nem tetszett ez a tónus, tehát nagyon gyorsan otthagytam az egészet. Ahhoz, hogy valaki ottmaradjon hosszú évekig, kell valami extra motiváció.

- A szülői elvárás?

- Lehet ez, máskor egyszerűen otthon is ehhez a hanghoz van szokva, tehát nem lepi meg, vagy épp azt érzi, hogy a bántalmazó legalább figyel rá, érte haragszik. Sokféle indok van, de ne tekintsük normálisnak, hogy a versenysportba kiválasztottak elfogadják ezeket a játékszabályokat. Nem hiszem, hogy a magyar úszósport kevésbé sikeres lesz, ha ezek a módszerek megváltoznak.

- Tehát készül egy szabálygyűjtemény és készül egy érzékenyítő tréningsorozat?

- Igen. Reméljük, hogy a többi sportszövetség is nyitott lesz ezekre a lehetőségekre. Fontos, hogy a gyerekek, mielőtt elkezdik a sportot, vagy ha már benne vannak, kapjanak tájékoztatást, akár amerikai mintára piktogramokon, rövid, érthető formában, amiből megtanulják, nincs rendben, ha bántják őket, és tudják, kihez fordulhatnak, ha ez megtörténik. Lennie kell olyan fórumnak, személynek, akinek akkor is szólhatnak, ha valami rossz érzésük van, de nem feltétlenül történt erőszak.

- Dániában működik hasonló uszodai segélyvonal.

- Igen, mi is gondolunk ilyenre, másrészt az UNICEF most indít webes felületet, ahol segítséget kínálnak bármilyen sérelem, panasz, kérdés megválaszolására. A szülőknek is tudniuk kell, hogy az is bántalmazás, ha versenyzésre kényszerítik a gyereket, aki ezt nem akarja, nem tudja teljesíteni. Egy sportközpont valamennyi dolgozójának ismernie kell a határokat és fontos, hogy ez ne egyszeri felkészítő alkalom legyen, hanem épüljön be az egyesületek munkájába, minden belépő új dolgozó megkapja ezeket az információkat, amíg felmenő rendszerben magától értetődővé válik, ahogy a tűzvédelmi vagy balesetmegelőzési oktatás.

- A Testnevelési Egyetem nem tartott eddig ilyen képzést?

- Ismereteim szerint nem. Magyarországon az egész gyerekjogi megközelítés még nem elfogadott, annak ellenére, hogy 25 éve törvénybe iktatták nálunk is az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, és minden gyerekekkel foglalkozó felnőttnek tudnia kellene, mi az, amit megtehet és milyen következményekkel kell számolnia a tetteiért.

- Tud ma bárki a sport világában a gyerekek néma jelzéseiből olvasni? Sokszor egy anya vagy apa sem veszi észre, vagy nem akarja tudomásul venni, hogy a párja, élettársa bántalmazza a gyereket.

- Ösztönös érzékenység is van, de biztosan meg kell tanítani a gyereknek, hogy ami vele vagy körülötte történik, az nem az ő szégyene, szabad és kell segítséget kérnie. El kell érni, hogy elterjedjen: a közgondolkodásban sem elfogadott mostantól az erőszak semmilyen formája. Ez egy kultúrateremtő tevékenység, attitűdöket, viselkedést változtathatunk. Ez a szemléletváltás Magyarországon sem lesz nagyon gyors folyamat. Nálunk 70 éve jogszabály tiltja, hogy az iskolában meg lehessen ütni a gyereket, ha megtörténik, a közvélemény túlnyomó része felháborítónak is tartja. Akkor a sportban miért volna elfogadott? Minimálisan elvárható lenne, hogy induljon átfogó kutatás a jelenlegi helyzetről minden sportágban, központi programokat dolgozzanak ki, parlamenti vizsgálóbizottságot hozzanak létre, de hallotta valaki a sportért felelős minisztert vagy a miniszterelnököt megszólalni ebben a kérdésben? Senki, pedig a foci durva sport, ahol a fizikai és lelki bántalmazás biztosan jelen van, és az kiemelten támogatott terület.

FOTÓ: Tóth Gergő

- Pénzkérdés, hogy átfogó vizsgálatok készüljenek Magyarországon ezzel kapcsolatban?

- Pénz is kellene, de alapvetően szemléletváltás. Amikor az UNICEF pár éve csinált egy ilyen nemzetközi vizsgálatot, a magyar eredmények ismertetésekor egy ismert volt úszó a legnagyobb megdöbbenésemre kijelentette, hogy a versenysport nem megy erőszak nélkül. Fel sem merült benne, hogy ez nincs rendben. Pedig egy nemrég készült holland és belga felmérés szerint a gyermekkorban folytatott sportolás során a megkérdezettek 38 százaléka lelki bántalmazást, 11 százaléka fizikai, 14 százaléka pedig szexuális erőszakot szenvedett el. A különféle kisebbségekhez tartozók és versenysportolók ennél még nagyobb arányokról számoltak be.

- Az utóbbi hetekben folyton felbukkant az áldozatok hibáztatása a szexuális erőszakkal kapcsolatban. Ezen hogy lehet változtatni egy olyan társadalomban, ahol egyébként is minden kiszolgáltatott helyzetben lévő emberbe szokás belerúgni, és ezt a hivatalos politika is erősíti, lásd a menekültek elleni hisztériát.

- Ebben az országban annak sincs következménye, ha egy parlamenti képviselő bántalmazza a saját partnerét. Ez ijesztő, de csak növeli bennem a harci kedvet. Persze jobb volna olyan klímában dolgozni, ahol mindenkinek evidens, hogy nem bántunk, nem alázunk, nem erőszakolunk, de ellenszélben is megcsináljuk. Lassan, de lehet eredményeket elérni. A hatvanas években még „zabigyerek” volt, aki házasságon kívül született, de ma már a gyerekek fele házasságon kívül jön világra. A társadalom már rég nem diszkriminálja és nem is különbözteti meg az érintett gyerekeket, csak a kormány teszi meg ezt anyagi értelemben is. Ugyanez a helyzet az áldozathibáztatással. Egy teljesen elavult gondolkodás mentén folyt a vita az utóbbi hetekben arról, hogy mit gondoljunk egy 55 évvel ezelőtti erőszakról.

- Kiss Lászlót is azzal védték többen, hogy amúgy milyen rendes ember, mennyire sikeres szakvezető volt. Ez a furcsán félreértelmezett társadalmi védekező mechanizmus a bírói, meg a rendőrségi gyakorlatban is visszaköszön?

- Abszolút! A napokban egy bántalmazási perben a bíró azt kérdezte az áldozattól, ha ilyen erőszakos a férje, minek szült neki négy gyereket. A jogi egyetemen és sok más segítő szakmában még nem tanítanak pszichológiát, kommunikációt, és érzékenyítő tréningek, szupervízió (a szakmai személyiség fejlesztése – a szerk.), esetmegbeszélés sincs, a szakértők sem számonkérhetők a téves, szakmailag elhibázott véleményért.

- Mindenféle bántalmazásnál nagyon magas a látencia, azoknak az eseteknek az aránya, amelyek soha nem kapnak nyilvánosságot. Mi segítheti a feltárásukat?

- Igen, mindenféle erőszaknál nagyon magas a látencia, csak a fizikai és lelki bántalmazásnál szóba sem kerül az áldozat beleegyezése. Ha valakit betegre pofoznak, nehezen feltételezhető, hogy azt ő akarta, ha porig alázzák, akkor sem. A szexuális erőszaknál van egy fura vágás, mintha evidens lenne, hogy ő maga is akarta. Egészen fiatal gyerekek esetén is gyakran elhangzik védekezésként, hogy a gyerek csábítóan viselkedett, és örült. Van tehát egy skizofrénia ebben a kérdésben, mert a másik oldalon azzal szemben zsigeri indulatok támadnak, aki gyerekekkel szemben követ el szexuális erőszakot, pláne, ha homoszexuális, és válogatott kínzásokat kíván neki a közvélemény. Jó lenne minél kisebb korban megtanítani a gyerekeket, hogy szabad és kell nemet mondani.

- Fontos, hogy egy politikai kurzus hozzáállása mennyiben erősíti vagy gátolja ezeket a folyamatokat. A katolikus egyházon belül a gyerekek ellen elkövetett erőszakról sokáig tabu volt beszélni, de Ferenc pápa fellépése áttörést hozott, tehát igenis lehet befolyásolni az ilyen cselekmények megítélését. Minek kellene ahhoz történnie a magyar politikai és közgondolkodásban, hogy ezeket a gátakat át lehessen lépni?

- Az egyház jó példa, hiszen ezek a pedofil és lelki, fizikai erőszak ügyek sorra elkezdtek kiderülni az elmúlt 15-20 évben, de ne feledjük, sokan támadják Ferenc pápát, mondván, a nyilvánosság és ezeknek a gyermekbántalmazásoknak a kivizsgálása az egyház szétverését szolgálja. Nem véletlen, hogy nálunk az egyházakkal kapcsolatban felszínre került esetekről alig beszélnek, és az ügyek többsége titokban marad.

- A magyar jogszabályok a bántalmazókkal szemben kellő eréllyel lépnek fel?

- A büntetőjog sok mindent szabályoz, mégsem hatékony. Folyik a per a csepeli Burattino iskolában 36 diákot megerőszakoló, magát tornatanárnak kiadó munkatárs ügyében, akinek diplomája se volt és korábban is követett el erőszakot gyermekotthonban. A per folyamán nem védik a gyerekeket a gyermekbarát igazságszolgáltatás előírt normái szerint, kiteszik őket újabb szörnyű élményeknek, következmények nélkül.

- Egy erőszaktevő ma simán átmehet egy másik iskolába gyerekekkel foglalkozni?

- Ma már nem, mert 2015. január 1-jétől az erkölcsi bizonyítványban megjelenik, ha valakit gyermek ellen elkövetett bűncselekmény miatt eltiltottak a foglalkozásától. Nemcsak tanári, nővéri, orvosi vagy nevelői munkát nem végezhetnek, hanem olyan munkakörökben sem dolgozhatnak, amelyben huzamosabb időt töltenek gyermekek között. Elvileg tehát nem lenne szabad.

- A családsegítők és a gyermekvédelmi szolgálatok összevonása milyen irányba mozdította ezeknek az eseteknek a felderítését?

- A gyermekvédelmi törvény alapelve, hogy ott kell megoldani a problémát, ahol keletkezik. A helyi szakember jelzése alapján helybe kellene menni az utazó szolgálatnak, de nincs elég szakember, és nincs pénz a szolgáltatásokra, végeredményben a rendszer bántalmazza a gyerekeket és családokat. Az intézményekben sem mindig tudnak még alapvető segítséget sem nyújtani, nincs gyerekpszichiáter, fejlesztő, pszichológus.

- Az tehát, hogy a szociális ellátások területén egyre hátrább lép az állam, odáig vezet, hogy a gyermekek vagy fiatalok ellen elkövetett testi vagy lelki bántalmazások egyre kisebb arányban derülnek majd ki?

- Az állami politika szintjére lépett Bogár László két évvel ezelőtti szégyenteljes javaslata, hogy a társadalom legalább harmada végképp elveszett, ott kell őket hagyni az út szélén. Miközben nagyon kevés gyerek születik, egyre többen esély nélküliek, eleve leírták őket. Remélhetően a gyermekbántalmazás terén léphetünk előre egy kicsit, tisztelni kell, hogy az úszószövetség változtatni akar. Akik valóban segíthetnének, ma nem tesznek semmit.