Vincenzo Basile Polgar írása Cannes-ból a Népszavának;

Cannes;Cannes-i Filmfesztivál;

2016-05-21 07:46:00

A komoly és a vicces idióták Cannes-ban

Nagy várakozás előzte meg a Fiore (Virág) című olasz filmet. Rendezője Claudio Giovannesi. Két fiatal, Daphne és Josh a fiatalkorúak börtönében ismerkednek meg, ahol mindketten büntetésüket töltik. Szerelem első látásra. De a különböző áthelyezések következtében elszakadnak, és nem tudni, hogyan folytatódik love story-juk. A két szereplő, Daphne Scoccia és Josciua Algeri nem véletlenül viseli saját nevét a filmben.

Nem hivatásos színészek. A lány egy étteremben volt felszolgáló, a fiú viszont valóban két éves büntetését töltötte. A rendezőt most is, akárcsak egy korábbi filmjét, A kékszemű Alit (Ali ha gli occhi azzurri) Pasolini filmjei inspirálták. A Virág egyértelműen amellett teszi le a voksot, hogy a büntetés teljességgel alkalmatlan a társadalomba való szociális és erkölcsi visszailleszkedésre. Ha ráadásul még azt is megakadályozzák, hogy szeressen, és megalázó retorziókkal büntetik ezért, akkor nyilvánvaló az intézményesült szadizmus, amelynek semmi köze a valódi rehabilitációhoz.

Az igazi Daphne szinte átdöfi tekintetével a vásznat. Riadt, irritáló, agresszív, meghatott, könyörgő, gúnyos, olykor fénylő, máskor elsötétülő. Kifejező és árnyalt. A sajtókonferencián bevallotta, milyen nehéz volt számára korábban a kommunikáció másokkal. Cannes-i szereplése azonban arról tanúskodik, hogy a forgatás, akár egy terápia, “helyre tette” őt. A fiatalok a filmen túli kapcsolatukat firtató kérdésekre egyértelmű választ adtak: maradt egy mély és igaz barátság közöttük.

A jövő héten kerül a magyar mozikba Shane Black új akcióvígjátéka, a Rendes fickók (eredeti címe: The Nice Guys). A halálos fegyver forgatókönyvírója, Shane Black harminc év után maga rendezte vígjátékkal jelentkezik. A két főszereplőt a legendás pároshoz, Bud Spencerhez és Terence Hillhez hasonlították, amit az ausztrál gladiátor, Russell Crowe igen hízelgőnek nevezett. Igazi sarmőrként viselkedett a sajtókonferencián is. Egy csinos rádióriporternőnek azzal bókolt: “Önnek tévézni kellene, nem rádiózni.” De egyébként is minden lehetőséget megragadott, hogy eredetiségével vásznon kívül is megnevettesse közönségét. Filmbeli szerepére utalva, mielőtt ivott, a vizespoharat megszaglászta, hátha mégis gin van benne.

A történetet nem érdemes elmesélni, akinek kedvenc műfaja, úgyis megnézi. A lényeg, hogy két véletlenül találkozó hőbörödött nyomozó (Ryan Gosling és Crowe) mindenre képes a jó ügyekért, a jó nőkért és az alkoholért, ha kell, akár minden brutalitást bevetve. Amúgy szürreális elemekben sem szűkölködik a sztori, vannak benne gigantikus méhek, hollywoodi luxusmedencében úszkáló szirének. Az egyik szerepben a bírónőt alakító Kim Basingert látjuk, akinek eltűnt lányát kell előkeríteniük.

A rendező nemes egyszerűséggel csak idiótáknak nevezte két főhősét, akik véletlenül botlanak egymásba és az események forgatagában egyszer csak a legnagyobb szabású alvilági buliba keverednek. Amikor egy újságíró Crowe színészi felkészülését firtatta, ironikusan így válaszolt: “Hogy milyen módszerrel dolgozom? Természetesen Russell Crowe módszerével. Soha nem jártam semmiféle színitanodába és nincsenek színészi eszközeim. Fogalmam sincs, mi fán terem például a Sztanyiszlavszkij módszer. Viszont tizenhat éves korom óta játszom és lassacskán egyre jobb vagyok. Szóval mindenkinek csak azt tanácsolhatom, ha színész szeretne lenni, dolgozzon önmagán.”