Soros György, a „liberális ördög”

A magyar kormányzat sokadszor "leplezi le" Soros György magyar származású, amerikai milliárdost, mint aki háttérhatalma vezéri székéből több mint befolyásolja, egyenesen irányítja a világot, és persze hevesen támadja Orbán Viktor politikáját. De hogyan és miért lett a hajdani radikálisan liberális Fidesz támogatójából "liberális ördög"?

„A száj (Bill) Clintoné, de a hang Soros Györgyé”. Orbán Viktor e múlt pénteki kommentárja a volt amerikai elnök szavaihoz (Magyarország putyinizálódó állam, amely felhagy a demokráciával) alighanem beíródik a dakota közmondások mellé. Illusztrációja lesz ennek a hatalomnak. Annak a paranoiába torkolló frusztrációnak, amely csak ürügyül használja a magyar származású amerikai milliárdost. Sokkal inkább azt mutatja, mennyire kényelmetlenül érzi magát a kormányfő a nyugati liberális parlamentarizmus Európai Uniójában, amelynek beszántásán a visegrádi csoport áthangolásával oly lelkesen dolgozik.

Átváltozások

A miniszterelnök elfelejtette megemlíteni Soros kezét. Figyelmeztetik is rá sokan. Minthogy Pozsgay Imrétől tudjuk, a hála nem politikai kategória, ezért oktalanság volna a pártelnök-kormányfő és a radikálisan liberális ős-Fideszből még itt lézengő néhány politikus szemére vetni, hogy abba a kézbe harap, amely valamikor életre táplálta. Az üzletember már párttá alakulása előtt 4,7 millió forintot adott a szerveződő Fidesznek. Azért pénzelte a nyíló szemű ifjakat, hogy felkészüljenek arra a rendszerváltásra, amelyre ők maguk legfeljebb ha titokban mertek gondolni. A pártállam a ’80-as évek közepén-végén az utolsókat rúgta, de senki sem tudhatta, milyen hevesek lesznek ezek a rángások. A milliárdos nem csak a másként gondolkodók képzésével törődött, hanem személyes anyagi függetlenségükkel is, amivel lehetővé tette szellemi szabadságukat.

Orbán Viktor 1988 áprilisától a Soros Alapítvány Közép-Európa Kutatócsoportjának munkatársa volt (mint 1989-ben a HVG-nek mondta, havi tízezer forintért, ami akkor több volt a foglalkoztatottak átlag havi bruttójánál). 1989 szeptemberétől az alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ben az angol liberális filozófiát tanulmányozta. Ilyen ösztöndíjjal tanult Oxfordban 1986-87-ben Szájer József, a Fidesz mai EP-képviselője is. Ugyancsak így hallgatott politikaelméletet 1988-89-ben az oxfordi St. Antony's College-ban Németh Zsolt volt külügyi államtitkár, ma a parlament külügyi bizottságának elnöke. Schmidt Mária, Orbán korábbi főtanácsadója, a Terror Háza Múzeum mai főigazgatója három évig a magyar zsidóság XX. századi történelmét tanulmányozta 1985-ben. Kövér László mai házelnök 1987-1988-ban a közép-európai társadalmi mozgalmakat kutathatta. Deutsch Tamás (ma EP-képviselő) a Magyarországon és Angliában működő, a Fidesz és az SZDSZ tehetségei számára szervezett hat hónapos menedzseriskola hallgatója volt 1989-ben. Kovács Zoltán jelenlegi kormányszóvivő pedig 1994 és 1995 között Soros-ösztöndíjjal Oxfordban, a The Queen's College-ban tanult. És itt volt-van az amerikai pénzember magyarországi projektje, a nyitott társadalom gondolatát terjesztő, a Nyugat-kompatibilis vezetőréteg kinevelésére megalapított Közép-európai Egyetem, a CEU.

Nem lehet mondani, hogy egy ideig a Fidesz nem tartotta mindezt számon. 1992-ben, amikor az akkori jobboldal már lelkesen csepülte az üzletembert, a következőkkel állt ki: „Megdöbbenéssel figyeljük a Soros Alapítványt és Soros György személyét ért nemtelen támadásokat. A fiatal nemzedék és a szakkollégiumi mozgalom támogatásával aktívan járult hozzá egy szabadabb és nyitottabb szellemi légkör kialakulásához Magyarországon. Látva a felsőoktatás szorult helyzetét, úgy gondoljuk, hogy az újabb nemzedékeknek is szükségük lesz arra az önzetlen támogatásra, amelyet a Soros Alapítvány remélhetőleg a jövőben is nyújtani fog. Tiltakozunk az Alapítvány politikai csatározásokba történő bevonása ellen.” A lényeget fogalmazták meg.

A világmegváltó machinátor

Nem Soros fordult nagyot azóta, hanem Orbán, s nyomában az általa megrostált új-Fidesz. Ezért rajta gyorsabban túljutunk, mint a fiatal demokraták átváltozásán. Soros Schwartz Györgynek született 1930-ban, budapesti zsidó családban. Ami csak azért fontos, mert amikor a kormányfő ma a Soros irányította milliárdos háttérhatalmakról, a magyarországi civil szervezeteknek az ellenzék erejét meghaladó politikai befolyásáról harsog, akkor magára húzza a gyanút: valójában nemzetközi zsidó összeesküvésre gondol, ami a nyugati politikai kultúrában megbocsáthatatlan. Főként, ha ez a paranoiát divattá érlelik a kormányzatban, és Soros hálózatához sorolják például Ronald S. Laudert, a Zsidó Világszövetség elnökét vagy a volt SZDSZ pártpolitikusait, liberális szellemi körét is. De, vissza Soroshoz, aki 17 éves volt, amikor Londonba távozott. Leérettségizett, diplomát szerzett. 1956-ban az Egyesült Államokba költözött, ahol befektetési alapok kezeléséből és pénzügyi spekulációkból gazdagodott meg. A Forbes magazin azt írja, a világ 23. leggazdagabb embere, vagyonát 24,9 milliárd dollárra becsülik. 1979 és 2015 között becslések szerint 11 milliárd dollárt költött jótékony célokra, köztük a kelet-európai rendszerváltások támogatására.

Mielőtt még azt vetné valaki a szemünkre, hogy Sorosból bálványt faragunk, jegyezzük meg: az üzletembert a pénzügyi spekuláció és a liberális, nyílt társadalmak gondolatának politika-filozófiai munkássággal (féltucatnyi könyve magyarul is hozzáférhető) megalapozott támogatásának kettőssége jellemzi. Tőzsdei trükkök és világmegváltás. Amint egy volt munkatársa mondja: nem következik egyikből a másik, a gazdasági és az emberjogi kérdéseket nem lehet összekapcsolni. Pedig lehet és kell is. Sokan élesen bírálják is a guru machinációit. Ő döntötte be 1990-ben az angol fontot, okkal vagy sem, felelőssé teszik a dél-kelet-ázsiai térség országait sújtó 1997-1998-as válságért, itthon pedig a kormánypártokban máig szilárd a teória, hogy 2010-ben nagy amerikai befektetőbankok esküdtek össze vele Magyarország elleni pénzügyi támadásra. Soros szerint mindez békésen megfér egyetlen koponyában a nyílt társadalom eszményével, ami megreformálja a globális kapitalizmust.

Csavarodott világ

A liberális Orbánnak nem volt semmi baja a „háttérhatalom fejének” pénzével, később, jobboldaliként még a liberális filantróp támogatásával sem, amíg nem vált rögeszméjévé, hogy a guru ő hatalmát ássa alá. Viszonya Sorossal már a kilencvenes évek elején, a Fidesz jobboldali pálfordulásának idején megromlott, amikor a hatalom áhításától vezérelt, néppártivá lett alakulat benyomult a népszerűségét vesztő centrista-konzervatív MDF helyére. Az 1998-as kormányváltáskor kibékülhettek volna: Stumpf István – ma mind kritikusabbnak látszó alkotmánybíró - 1994-től 1998-ig, kancelláriaminiszteri kinevezéséig a Soros Alapítvány kuratóriumi tagja volt, Orbán pedig - első választási győzelme után - New York-ban együtt vacsorázott Sorossal, aki kedvező véleménnyel volt a friss miniszterelnökről. Aztán a következő másfél évben igencsak hűvössé vált a viszonyuk. 2010 októberében azért találkoztak, Orbán a miniszterelnöki hivatalban látta vendégül a milliárdost. Az apropó Magyarország 2011-es soros uniós elnöksége és az ehhez kötődő magyar-európai romastratégia kidolgozása volt. Soros egymillió dollárt is hozott a kolontári iszapkatasztrófa áldozatainak. Akkor a milliárdost ma élesen támadó kancelláriaminiszter, Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester is találkozott vele Budapesten. A roma és szegény gyerekek vásárhelyi integrációs programjáról beszélgettek, amire Lázár különösen büszkén tekintett.

Azóta még egyet csavarodott a Fidesz-világ. A kormányfő először a civil Norvég Alap pénzeire hivatkozva beszélt - Sorosra is utalva - külföldi ágensekről, később a bevándorlás elleni kampányban lett fő ellenség, („a Nyílt Társadalom Alapítvány támogatta olyan kiadványok előállítását vagy terjesztését, amelyek segítik az embercsempészetet”), most pedig már mint az Egyesült Államok demokrata elnökjelölt-jelöltjének hangja szerepel a kormánypárti retorikában.

Amerika visszainteget

„Úgy kerültünk ebbe a történetbe, mint Pilátus a krédóba” (olyan ügybe, amelyhez valójában semmi közünk. – a szerk.), mondta múlt pénteken a kormányfő. „Egy amerikai választási kampány logikájából lehet leginkább megérteni, mit miért mondtak… Én nem bonyolódnék összeesküvés-elméletekbe, én a tényeket mondom…, a Demokrata Párt vezetői mögött (...) Soros Györgyöt kell látnunk”, aki azt hirdette meg, hogy minden évben be kell engedni legalább egymillió muszlimot Európába. Magyarország akadálya ennek a Soros-féle amerikai tervnek, „nem is fogják azt itt végrehajtani, amíg Magyarországnak nemzeti kormánya van”. Ha akar, ha nem Orbán a konteó hálójában vergődik. Mert, ha az Egyesült Államoknak volna is Soros által sugalmazott muszlim betelepítési terve, miből gondolja, hogy azt rá is tudja kényszeríteni az Unió 28 vétójogú tagjára? Nem mellesleg: Sorosnak valóban komoly befolyása van, de koránt sincs döntéshozói helyzetben. Liberálisként a Demokrata Párt mögött áll (hol állna másutt?), de a szerepét eltúlozni akkor is ostobaság, ha úgy gondoljuk, Lázár János hiába vár „sok jót”, ha Hillary Clintonból elnök lesz. Nem csak, mert még Barack Obama külügyminisztereként bírálta a magyar kormánypolitikát, hanem, mert Orbánnak igencsak tetszett, amit Jarosław Kaczynski, a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) elnöke mondott: Bill Clintonnak orvoshoz kellene fordulnia, mert Varsót megszólta. Kocsmai válasz egy értékítéletre.

A magyar propagandagépezet mindenesetre darál. A politikai megrendelést pénteken postázta a kormányfő, a szombati kormánypárti Magyar Idők pedig legott aláírta az átvételi elismervényt és válaszolt. „Több mint 13 millió dollár kampánypénz kifizetésénél jár ebben az amerikai választási ciklusban Soros, aki Hillary Clintont több mint hétmillióval támogatta… a legnagyobb támogatója, a pénz jelentős részét alapkezelője biztosította” – írta a lap. „A nem kampánycélú finanszírozásban is komoly összegeket adott a Center for American Progress vezető liberális agytrösztnek: a Magyarországon is jelen lévő Nyílt Társadalom Intézeten keresztül évente dollármilliókkal támogatja a demokratákhoz, illetve a Clinton házaspárhoz kötődő szervezetet” - így a lap, csak hogy Pilátusként mi is bekerüljünk a krédóba. Csupán arról nincs szó, hogy mindkét amerikai párt mögött akadnak milliárdosok, a kampánypénzekkel pedig szigorúan el kell számolnia mindenkinek. "Amúgy" Soros a saját pénzét költi, nem pedig - mint a magyar kormány - a közpénzt. Miközben pedig az amerikai republikánusok is rémülten tekintgetnek saját szörnyszülöttjükre, Donald Trumpra, az elnök-jelöltség várományosa mögé beállt az egyik legbefolyásosabb amerikai szervezet, a négymillió tagot számláló Nemzeti Lőfegyverszövetség (NRA) is. Trump azt ígérte nekik, minden erejével védelmezi az amerikaiak alkotmányban rögzített fegyvertartási jogát. Ha ő lesz az elnök, felszámolja az Obama-kormányzat általában oktatási intézmények körüli fegyvermentes zónáit. Mintha Orbán nem értené: lehet, hogy az elnök Hillary Clintonnak (és magyar származású hangjának) sok baja volt, van, lesz a magyar politikával, ám az elnök Trumppal meg a világnak lesz sok baja. Ám Orbánt csak a saját politikai rögeszméje vezérli, nem ilyen globális, vagy akár "csak" európai megfontolás.

Európai jövőképek

De, milyen lesz az az Európa? Olyan lesz-e, amilyet Orbán akar, vagy olyan, amelynek Magyarország már nem lehet tagja? „A magyar kormány demokratikus Európai Uniót akar, amelynek a belső viszonyait, életszabályait, etnikai összetételét, kultúráját az európaiak határozzák meg, nem pedig egy brüsszeli bürokratikus elit, amely jelenleg az európai népek akarata ellenére cselekszik” - mondja a nép által akart, megválasztott, a teremtő által kiválasztott vezér.

Soros György egyik könyvében azt írja: a gazdasági és politikai rendszerek összehangolatlansága miatt, mivel az intézmények szuverén államok uralma alatt állnak, "Nyílt Társadalom Szövetség" megalakítására van szükség. Ez segítené a nyílt társadalmak kialakulását, ugyanakkor megalapozná a globális nyílt társadalmat. Lássuk: ez közelebb áll Orbán rémálmához, az Európai Egyesült Államok elgondolásához, semmint a Nemzetek Európájának laza nemzetállami szövetségéhez, amelyet az Orbán-kormány továbbra is fejőstehénként használhatna, miközben tekintélyelvű hatalmát demokratikus vízzel öntözi és semmilyen beleszólást nem fogad el attól az értékelvű közösségtől, amelyhez szóban legalább is tartozik. Orbán a globális kapitalizmus szükséges megreformálását egy retrográd, tekintélyelvű, centrális erőterű, nacionalista állam modelljével képzeli el, míg Soros a globális, politikai nemzetek fölött álló nyílt társadalom eszményének megvalósításával. A kettő pedig soha nem simulhat össze.

Hát ezért lett méregkeverő liberális ördög Soros György.