Megtalálják ugyan az Argentín hegyvidéken azt a három gyanúsnak talált, terméskőből emelt épületet, ami a feltételezések szerint Hitler búvóhelye volt, de mindössze egy horogkeresztes pénzérme a bizonyíték, és hogy a középső épületben a fürdőszobaszerűség még ki is volt csempézve.
A felsőbb szinten álló épület vízgyűjtő lehetett és ezzel a vízzel hajthatták az áramot szolgáltató kereket is. Aztán tanúkat idéznek, akik látták a két szőnyegtekercset, amelyekbe Hitlert és Éva Braunt felvitték az udvarra, hogy elégessék őket, de senki nem látta, hogy valójában kiknek a teteme van a szőnyegekben. (Alig hihető, hogy közvetlenül a háború után nem volt senki, aki látta volna, kiket tekernek a szőnyegekbe.)
Szó esik bizonyos német tengeralattjáróról is, ami ebben az időben – 1945 májusában – feltűnt az Argentín partok közelében, de egyéb semmi. Még a leghitelesebb „nyom” az a ma is végigjárható igen hosszú, Berlin alatti alagútrendszer, amelybe be lehetett jutni a Hitler bunkerből, és ki lehetett jutni belőle a tempelhofi repülőtér közelében. A perdőntőnek számító bizonyíték azonban vitatható.
A szovjetek, miután megtalálták az elégett holttesteket, a koponyákat Moszkvába vitték és évtizedekig senkinek nem adták oda megvizsgálni. Míg végül a 90-es években egy amerikai tudós kézbevehette Hitler koponyáját, aki viszont azt állapította meg, hogy ez egy női koponya, golyóütötte sebbel. (Pedig Eva Braunról azt állították, hogy megmérgezte magát és Hitler lőtte főbe magát.) Ezzel szemben nyilvánosságra hozták annak a fogásznak a vizsgálati anyagát, aki azt állapította meg, hogy a koponyákban Hitler és Eva Braun fogsora található. Nemhiába, hogy mi, laikusok, gyakorta nem hiszünk a szakértőknek.