Lélegzetvisszafojtva figyelte Európa az osztrák elnökválasztást. A bécsi belügyminisztériumot újságírók hada lepte el, amikor kihirdették az eredményt, s eldőlt, hogy nem egy euroszkeptikus, bevándorlásellenes, populista politikus költözhet be a bécsi Hofburgba, hanem a rendkívül kulturált „zöld professzor”, Alexander Van der Bellen.
Kísértett a múlt. 2002-ben, a francia elnökválasztás második fordulójában Jacques Chirac akkori köztársasági elnök ellenfele a nyíltan antiszemita nézeteket képviselő Jean-Marie Le Pen volt. A két választási forduló között minden demokratikus érzelmű francia összefogott, hogy megakadályozzák a szélsőjobb előretörését. Ez sikerült is, Le Pen nem egészen 17,8 százalékot kapott. Azóta számos változáson ment keresztül Európa, Közép-Európa mintha egyre inkább szakítani akarna azokkal az eszmékkel, amelyek egybeforrasztják az EU-t, illetve a gazdasági-, majd a menekültválság felborította a régen megszokott politikai struktúrákat. Ezek a folyamatok mind a populistáknak, a közös Európa eszmeiségét hirdetők ellenfeleinek kedveztek.
Ausztriában egy hajszál, alig több mint 31 ezer szavazat döntött arról, hogy ne egy jobboldali populista kerüljön az államfői székbe, aki önkényes politikát folytathat. A dráma elkerülésében nagy szerepe volt annak, hogy az első fordulóhoz képest 200 ezerrel többen mentek el szavazni, köztük nagy számban külföldön élő osztrákok, akik hazájuk imázsát féltették.
A voksolás után lehetőség van az újrakezdésre, ám a szokatlanul durva kampánnyal mindenki csak veszített. Mélyült a szakadék a társadalomban, s hiába nevezi minden osztrák elnökének magát Van der Bellen, nem lesz könnyű egyesítenie a társadalmat.
Azok, akik Hoferre szavaztak, nem nácik, nagy részük saját helyzete miatti aggodalmát, vagy a kormány menekültpolitikájával szembeni ellenérzéseit juttatta ily módon kifejezésre. Most pedig a tradicionális pártokra hárul az a feladat, hogy levonják a következtetéseket, s rájöjjenek arra, maguknak ártanak, ha egymással vannak elfoglalva, s nem tesznek egyértelműen hitet a demokratikus alapértékek mellett, illetve nem foglalkoznak a Ferenc pápa által is oly sokat emlegetett kirekesztettek sorsával.
Elérkezett a szembenézés ideje. Talán még nem késő észhez térni.
