Minden olyan láthatatlan

A Várfok utcai Fest;tisztít Galériában nyílt meg Vári Zsófia festőművész Párkeresés című tárlata, ahol nagyalakú, színpompás festményei és kisebb, kontúrvonalas művei is megtekinthetőek. Az alkotó néhány napra beköltözött a galériába, a baráti hangulatú megnyitón pedig hollywoodi sztár is méltatta. Vári úgy látja, a magyar művészetből hiányzik a mecenatúra, és reméli, a művészeten keresztül a szociális problémákra történő figyelemirányítás is széles rétegekhez jut el.

A Várfok utca, ahol több galéria is működik, élő, lüktető ér a főváros kulturális életében. A múlt hét második felében több tucat ember tolongott a Várfok Galériában Jovanovics Tamás képzőművész új tárlatának megnyitóján, de a nagyra becsült kiállítótérrel szemben, az utca másik oldalán szintén kisebb tömeg verődött össze. Ők azért érkeztek, hogy Vári Zsófia festőművész kiállítását elsőként tekinthessék meg: családtagok, barátok, volt osztály- és hallgatótársak, kollégák és érdeklődők vártak arra, hogy Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzser ünnepélyesen megnyissa a Párkeresés című tárlatot a közönség számára.

Miután színházi kezdéshez mérten, néhány perc késéssel a kiállító, Vári Zsófia és kedves ismerőse, Billy Zane amerikai színész is befutott, a látogatók bevették a kis galériát. A Fest;tisztít Galéria helyén valaha mosoda és tisztító szalon működött, ezért döntött úgy a két tulajdonos, Csáky Attila filmproducer és Szecsanov Martin operatőr, hogy megőrzik az egykori mosoda cégtábláját az épület homlokzatán. Néhai funkciója miatt a kiállítótér igencsak szűkös, de az egymáshoz feszülő testtartás révén legalább valóban szoros kapcsolatot alakíthatnak ki a befogadók.

Az áprilisban nyílt kulturális helyszín új tárlatán bemutatott festményeken alapvetően az érzelmek dominálnak: Vári Zsófia munkái különleges emocionális tartalomról árulkodnak. Őrületesen eleven képei alapvetően figurális alakokat tesznek elénk, de legtöbbször mégis azért nehéz körülírni azt a jelenetet, amelyben mozognak, mert az alanyok tulajdonképpen sematikus figurák. A színpompás festmények legfőbb jellemzője talán az érzékenység színekkel és éles, dinamikus mozdulatokkal vászonra felvitt megjelenítése. Ezeknek a műveknek lelkük van, látjuk és érezzük őket. Vári alakjait legszívesebben megtapintanánk, esendő figuráinak néhány bíztató szóval próbálnánk erőt adni, s lennénk mi is olyan szenvedélyesek, mint szerelmesei.

A színek által sugárzott melegséggel, nyitottsággal párhuzamba állítható az alkotói folyamat különlegessége, ugyanis Vári Zsófia a tárlat megnyitója előtt másfél hétre beköltözött a galériába. A Várfok utcában elsétálók a kirakat üvege előtt állva bepillantást nyerhettek abba, hogyan készülnek a rajz- és festőtechnikákat sajátos módon ötvöző módszerrel létrehozott alkotások, milyen ruhában, milyen lelki állapotban dolgozik a frizuráját tekintve is színes művész. A kiállított képek többsége egyébként a tempera, tus és az ecoline akrillal történő interakciójának eredményét tükrözi, bár a festő a természetes anyagoktól sem zárkózik el. Mint elmondta, a növényi anyagokkal furcsa, eredeti színeket lehet elérni – kávéval már maga is festett.

Nem csupán a kiállított művek sajátosak (van, amelyet időhiány miatt be sem tudott fejezni), a tárlat megnyitója is igencsak különleges volt. A szépséges Juhász Anna oldalán párjával, Csáky Attilával, a galéria társtulajdonosával és a kiállító művésszel, Vári Zsófiával, arról beszélt, olyan művész alkotásait osztják meg a nyilvánossággal, akinek személyisége is legalább annyira érdekes, mint fokozatosan terebélyesedő életműve. A mikrofon hamar átkerült Vári barátaihoz, akik a szoba megvilágított központjába lépve arról meséltek, milyen emlékek fűzik őket az alkotóhoz, hogyan látják világát. A megszólaló művésztársak között igazi meglepetés volt Billy Zane amerikai karakterszínész.

A David Lynch által alkotott Twin Peaks című sorozat, illetve a Titanic című klasszikus szereplője – aki szabadidejében gyakran ragad ecsetet – csak azért repült Londonból a magyar fővárosba, hogy ott lehessen Vári kiállításának megnyitóján. A huszonkilenc éves festőművésznő munkáit „nagyszerűeknek” titulálta, és elmondta, úgy érzi, a Vári-festmények hűen reprezentálják a mai magyar haladó művészetet. Az ötvenéves művész köszöntőjében megemlítette, Vári Zsófiát igazán sokszínű, értékes és érzelmes személynek, világszínvonalú képzőművésznek tartja. Elmesélte, tavaly nyáron Budapesten mutatták be őket egymásnak, s a menekültkrízis fókuszában közösen látogattak el a Keleti pályaudvarra az ott táborozó migránsokhoz, akiknek élelmiszereket, alapvető fontosságú dolgokat vittek adományul.

A késő estébe nyúló, élő blues-zenével és finom borokkal kísért tárlatmegnyitót követően Vári Zsófia lapunknak elmondta, igazi ünnep volt számára, hogy közel százan csak azért zsúfolódtak össze a Fest;Tisztít Galériában, hogy megismerkedhessenek új műveivel. A kiállításon látható képek közül az egyik alkotás Géher István László költő versére reflektál. A festőművésznő megosztotta a Népszavával, hogy Géherrel tizenkét éves az ismeretsége: a József Attila-díjas költő tartotta a magyar szakos fakultációját az érettségi előtt a Toldy Gimnáziumban. „Jó látni, hogy élnek köztünk olyan zsenik, akik elmélyítik a közös munkát, akik inspirálóan hatnak a környezetükre. G. István László – akinek a köteteit illusztrálom, s akire a képeim hatással vannak – ilyen személy.

A Holt költők társaságának szenvedélyes tanárfigurájához mérhető oktatóként ismertem meg, egyetemi színvonalon, alázattal és nagy lelkesedéssel tanított” – mondta Géherről. Hozzátette, az szintúgy öröm számára, hogy egy amerikai filmsztár is lát benne fantáziát. Hangsúlyozta, Billy Zane-nel közös a világlátásuk is. „Az Angelina Jolie-hoz hasonló művészfigurák a példaképeim, bennük hiszek! A művészet az egyedüli médium, amely eljut mindenkihez, ekképpen tényleges hatalma van. Nem titkolom, szeretnék a szociális vonalon – igaz óvatosan – minél nagyobbakat lépni, mert elkeserítenek a társadalmi osztályok közötti éles különbségek, az akár a metrószerelvényben is tetten érhető szegénység, a nagyszámú nélkülözők kilátástalan helyzete” – mondta Vári, aki hamarosan a Transzplantációs Alapítvány aukcióján válik meg egyik művétől. Habár képei, ellentétben Soós Nóra alkotásaival, nem hordoznak magukon feltűnő társadalmi jelleget, szeretné, ha non-transzparens festményein keresztül is ráirányíthatná a figyelmet korunk égető kellemetlenségeire.

„Azért is örültem annak, hogy beköltözhettem a galériába és a világtól nem elzártan, hanem az előtérben dolgozhattam, mert minden olyan láthatatlan! Vallom, hogy funkciót kell adni a művészetnek, a puszta esztétikai érték nem elegendő. Hiányzik a mecenatúra intézménye a magyar művészeti életből, ezen is változtatni kellene” – állapította meg. „Elborzaszt, ha azt látom, hogy multimilliomosok képtelenek empátiát tanúsítani másokkal szemben, holott feladatuk lenne, hogy a felhalmozott javaikból a közjót, a szegényeket, a művészeket támogassák. Habár léteznek alapítványok, gyakran nincs tényleges segítségnyújtás. Ha egy nagyvállalkozó kerül szóba, miért azzal kell szembesülnöm, hogy lopott. Miért nem arról szólnak a hírek, hogy adott?” – tette fel a kérdést a milánói Accademia di Belle Arti di Brera festő szakán diplomázott alkotó.

Vári Zsófia a Népszava érdeklődésére beszélt arról is, a mostani kiállítás is bizonyítja, az emberek ezerféle módon inspirálják egymást. A vékony, életvidám alkotó a közelmúltban ismerkedett meg Pintér Bélával, a magyar alternatív színházi élet meghatározó szereplőjével. Találkozásuk csak bizonyíték az interakcióra, amelyet említett. „Boldog vagyok, hogy a kortársad lehetek!” – írta neki üdvözlésül Pintér Béla, aki azóta szerelmese Vári „brutális energiával, szuggesztív lélekábrázolással” készült műveinek.