„Már a nyáron fokozott hatósági ellenőrzések kezdődnek azoknál az áruházláncoknál, ahol vasárnap is munkavégzés zajlik. A kormány továbbra is támogatja a dolgozók helyzetét könnyítő javaslatokat. Hamarosan megkezdődnek azok a munkaügyi hatósági ellenőrzések, melyek a vasárnapi boltzár eltörlésével újra életbe lépett hét végi árusítás körülményeit vizsgálják.” A mindent tudó Magyar idők című napilap május 26-i számában jelent meg a fenti tudósítás.
Nem vagyok nagyon meglepődve, ennek előbb-utóbb be kellett következnie. Senki nem gondolhatta komolyan, hogy a boltzárat kiagyaló, kierőszakoló, majd az újranyitással szégyenteljes kudarcot valló keresztes brigád belenyugszik a hétvégi szabad kereskedés és korlátozás nélküli vásárlás feltámadásába! Az Index hírportálon 2016. május 13-án megjelent interjúban Harrach Pétertől azt is megtudhattuk, hogy „a feleségem szokott vásárolni. Nehéz lenne felidézni, mikor vásároltam utoljára akár hétköznap is.” Mutat valamit, hogy olyan ember agresszív kezdeményezésére zárták be az üzleteket vasárnap, aki közel hetven évesen még nem látott kereskedelmi egységet belülről. Az áprilisi újra nyitásra is„frappánsan” reagált: „Ez nem a KDNP veresége, hanem a kereskedelmi dolgozóké. A kormány szempontjait értjük, de a javaslatunkat fenntartjuk.” Ebből már érezhetjük és érthetjük, hogy a KDNP és boltfóbiás frakcióvezetője nem adta fel a küzdelmet, és csak idő kérdése, hogy mikor indítanak ellentámadást a vállalkozások ezrei és a vásárlók milliói ellen.
De - mielőtt rátérnék a vasárnapi boltkommandó várható fellépésére - emlékezzünk együtt a korábbi évek sikertelen akcióhőseire. 2013-ban alakult az úgynevezett „elvárt béremelésért” harcoló Bérmonitoring Bizottság, közismertebb nevén a bérkommandó. A központilag menedzselt politikai cirkuszon az ország nagyobbik fele elnézően mosolygott, a közgazdászok pedig szakmai érvekre hivatkozva tiltakoztak a központi bérszabályozást feléleszteni szándékozó kezdeményezés ellen. Az alakulat hamar feloszlott, értelmetlen működése szerencsére nagy károkat nem okozott. Aztán a 2015 januárjában fellépett a sütőipari ágazat megregulázását szorgalmazó „kiflikommandó”. Harci indulójuk első sora parancsnokuktól származik: „érdemes lenne megvizsgálni, miért nem csökken a péktermékek ára, miközben az üzemanyag jóval olcsóbb lett.” A suta-buta elvárt béremelés frázisát tehát felváltotta a közgazdaságilag szintén értelmezhetetlen "elvárt árcsökkenés" fogalma. A fenyegető, a vállalkozói autonómiát alapjaiban sértő bér- és pékellenes rohamok csúfosan elbuktak, de a mindkét leszerepelt alegységet harcba vezető parancsnokot azóta előléptették propaganda miniszterré. Őszintén remélem, hogy jól érzi magát a bársonyszékében és már nem álmodozik újabb akciócsoport kommandírozásáról. Mindenkinek jobb így.
A különféle kormányzati csapatok fellépése és az akciószerű ellenőrzések kezdeményezése mindig akkor kerül előtérbe, amikor a politikai szándék és a végrehajtó hatalom nem talál racionális megoldást egy probléma megoldására. Most a vasárnapi újranyitás jelent számukra súlyos dilemmát. A gazdaság szereplőinek érdekeit és véleményét továbbra is figyelmen kívül hagyják, csak annyit érzékelnek a hatalom képviselői, hogy akaratukat nem képesek érvényesíteni, így nem jöhet más, mint a fenyegetés, a diszkrimináció, a büntetés. A normatív megoldásokra nincs fogékonyság, marad a direkt és barátságtalan közbeavatkozás.
Persze a közeli jövőben nem csak a kiskereskedelemben fognak kommandózni: várhatóan akciócsoportot hoznak létre a hatóságok annak érdekében, hogy határozottabban lépjenek fel a tejpiaci áfacsalókkal szemben. Csapat, törzs, akció, kommandó – sajnos a torz magyar piacgazdaságban manapság ezek a kifejezések jöttek divatba, holott valódi helyük az egyenruhások szótárában volna.
A május 26-i Magyar időket olvasva joggal gondolhatjuk, hogy a napokban megérkezett a határozott és egyértelmű központi parancs. Rá kell „mászni” az áruházi láncokra. Cél: az üzemeltetők életének megkeserítése, a hétvégi értékesítés körülményeinek nehezítése, és ha lehet, kemény szankciók érvényesítése. A kormányközeli lap az áruházi láncokat jelöli kizárólagos vasárnapi célpontnak, így a nem láncba szerveződött, de vasárnap is nyitva tartó boltoknak alig-alig kell tartaniuk az ellenőrök vegzálásától. Ebből csak bárgyú jóhiszeműséggel lehet arra a következtetésre jutni, hogy a több tízezer egyedileg működtetett hazai kisboltban minden jogszerű és szakszerű, ezért teljesen fölösleges azokat a hétvégén ellenőrzésekkel zaklatni. A hivatkozott írás azt sugalmazza, hogy szabálytalankodni csak a tőkeerős nagyok szoktak, de most aztán meg is kapják a magukét, ha kinyitnak az Úr napján. De az Úrnak nemcsak napja van, hanem érthető üzenete is: „Láncos” áruház! Ha nem nyitsz ki vasárnap, akkor nem büntetünk meg!
Ez világos. De mi lesz a hét többi napján?
