A római kor erotikája

A római kor erotikáját is bemutatják a június végén nyíló szegedi Pompeji-kiállításon, ezért a Fekete házban egy korabeli bordélyt idéző installációt is építettek. Fogas Ottó múzeumigazgató a kizárólag 18 éven felüliek által látogatható tárlatrészt bemutató hétfői sajtótájékoztatón elmondta, a kiállítóhelyen egy bordélyház két szobáját alakították ki a feltárások során előkerült leletek alapján.

Pompejiben a kutatók szerint több bordélyház is üzemelt, azonban a legjelentősebb, a kizárólag ezzel a tevékenységgel foglalkozó Lupanaria volt. Ebben az emeletes épületben a földszinten és a felső szinten is külön szobácskákban, rendkívül puritán körülmények között fogadták az örömlányok kuncsaftjaikat: a néhány négyzetméteres kamrák berendezése mindössze egy kőből készült emelvény volt. A falakat erotikus festmények díszítették. A vakolatba karcolva fennmaradtak az örömlányok nevei, szakterületei és a betérő vendégek üzenetekei is. A gyakran vulgáris szövegek - némelyikének magyar fordításait a látogatók is olvashatják majd.

A tárlatra a nápolyi régészeti múzeum gyűjteményéből érkeznek a pompeji ásatások során előkerült erotikus témájú műtárgyak, melyeket Szombathelyről és a Nemzeti Múzeumból kölcsönzött, főként az 1. századból származó, Magyarországon előkerült római leletekkel egészítenek ki.

A Fekete házban kap helyet az egykori Pannónia provincia mindennapjait bemutató tárlat, és itt ismerkedhetnek meg az érdeklődők a gladiátorok világával is. A bemutatott leletek legérdekesebbike egy harcos díszsisakja, kar- és lábvértje lesz, melyből csupán néhány darab maradt fönn.

A Kultúrpalotában az ókori Pompeji politikai élete, fürdőkultúrája elevenedik meg csaknem százhúsz, a Nápolyból érkező műtárgy, történeti ereklye segítségével. A Kass Galériában pedig Pompeji és a Vezúv a magyar művészetben címmel az akadémista festészet remekeiből nyílik kísérőkiállítás.

Szerző

Rájuk figyelhet majd Európa

Publikálás dátuma
2016.05.31. 07:30
Julia Klöcknert már Angela Merkel utódjelöltjeként emlegetik FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/AXEL SCHMIDT
Európa komoly változásokon megy keresztül. Több országban jelentősen csökken a hagyományos pártok szerepe, a gazdasági, majd a menekültválság megtépázta e tradicionális politikai formációk tekintélyét, s megerősödtek a jobb- és baloldali radikális pártok. Ezért lehet szükség az „újhullámos” politikusokra, akik talán segíthetnek abban, hogy enyhüljön a radikálisok által okozott veszély.

Nagy kérdés, hogy az új generáció tehetséges politikusai közül melyik milyen irányba indul el, s melyikük váltja be leginkább a hozzá fűzött reményeket. Bécsben új kancellár, Londonban új polgármester bizonyíthat, Berlinben, Párizsban egyre inkább reflektorfénybe kerülnek a trónkövetelők.

Christian Kern

Meglehetősen ambiciózusan lépett fel az új osztrák kancellár, Christian Kern. Mint mondta, célja az, hogy a szociáldemokratákat ismét a legerősebb párttá tegye meg. A nagy cél megvalósításához több mint két éve van. Igazán nagy politikai múltja nincs, de sokan azt remélik, hogy pont ez az, ami előnyére válhat, hiszen nem tartozik a lemondott szociáldemokrata elnök és kancellár, Werner Faymann közvetlen köreihez, sőt, első beszédében éppen igyekezett a lehető legjobban elhatárolódni elődje politikájától.

Könnyű dolga biztosan nem lesz, hiszen a közvélemény-kutatásokban körülbelül tíz százalékkal vezet a jobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) a többiek előtt, s e hátrány ledolgozásához a menekültválság megoldására is szükség lenne, hiszen a radikálisok ennek köszönhették megerősödésüket.

Különböző álláspontok láttak napvilágot arról, Kern alkalmas-e a posztjára. Nyilván ez sok tényezőtől függ, s előre nem is lehet megjósolni. Az 1966-ban született politikus még a kilencvenes évek végén gazdasági újságíróként kezdte pályafutását, 1991-ben Franz Vranitzky harmadik kabinetjében Peter Kostelka államtitkár segédje volt.

1997-től a Verbund AG áramszolgáltatóhoz került, ahol 2007-ben az elnökség tagja lett. 2010 júniusában az osztrák államvasutak, az ÖBB-Holding-AG vezérigazgatójának választották meg, s szerződését mg 2014-ben, idő előtt hosszabbították meg. 2013-ban a bécsi izraelita szervezet, az IKG kitüntette amiatt, mert lépéseket tett azért, hogy kivizsgálja az osztrák vasút szerepét a zsidók deportálásában. Ennek eredményeit egy kiállítás keretében mutatták be 2014-ben.

Bár Kern neve már nem egyszer merült fel, mint az SPÖ esetleges reménybeli vezetője, azért kicsit meglepetés, hogy Kern az üzleti élet helyett a politikai életet választotta, mivel kancellári fizetése meg sem közelíti a vezérigazgatóit. Ugyanakkor mindenképpen érdekes, hogy amikor már kancellárságának lehetősége 2012-ben felmerült, nem egy szociáldemokrata, hanem néppárti politikus jegyezte meg: „Ez lenne a legjobb, ami Ausztriával történhetne”. A mondás Sophie Karmasintól származik, aki jelenleg az ÖVP családügyi minisztere.

Most azonban minden korábbinál nehezebb feladat vár rá, meg kell újítania pártját. Néhány hónap múlva kiderülhet, hogy az osztrák kísérletet siker koronázza-e majd.

Julia Klöckner

A rajnavidék-pfalzi politikust már-már Angela Merkel utódaként emlegetik. Egy biztos, a szükséges karizmája meg is lenne ehhez, az is tény azonban, hogy van még mit tanulnia a kereszténydemokrata kancellártól. Legfőképpen azt, ha egy politikusnak kiforrott elképzelései van egy kérdésről, akkor azt nem szabad megváltoztatnia még akkor sem, ha ebből politikai előnyökre tehet szert. A kancellár váltig kitart akár a közvéleménynek nem tetsző véleménye mellett is, Klöckner azonban a március közepén tartományában megrendezett választás előtt szinte hősként fogadta azt a Horst Seehofer keresztényszocialista elnököt, aki a menekültkérdésben sokkal radikálisabb álláspontot képvisel Merkelnél.

Julia Klöcknert már Angela Merkel utódjelöltjeként emlegetikFOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/AXEL SCHMIDT

Julia Klöcknert már Angela Merkel utódjelöltjeként emlegetikFOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/AXEL SCHMIDT

Ez a huszárvágás nem hozta meg a várt eredményt, hiszen a CDU igen sok szavazatot vesztett. A kancellár azonban sosem tett emiatt szemrehányást az 1971-ben született Klöcknernek, sőt láthatóan kedveli a szőke szépséget, talán ő is úgy érzi, hogy előbb-utóbb valóban ő lehet Németország legfontosabb politikai személyisége. Klöckner fiatalon, 2002-ben került a berlini parlamentbe, 2009-2011 között pedig az élelmezési minisztérium parlamenti államtitkára volt. 2010-ben beválasztották a CDU elnökségébe is, 2012 óta pedig elnökhelyettes.

Ami nézeteit illeti, az Egyesült Államokkal megkötendő transzatlanti megállapodás, a TTIP nagy híve, ugyanakkor hevesen ellenzi az abortuszt. Támogatja ugyan az azonos neműek kapcsolatának elismerését, azt azonban nem, hogy e párok gyermeket fogadhassanak örökbe. 2015 szeptemberében síkra szállt a burka, illetve a fejkendő nyilvános helyeken való viselésének betiltása mellett.

Emmanuel Macron

A francia belpolitika újhullámának képviselője, s a baloldal legnagyobb reménysége. Szüksége is van egy reménysugárra a szocialistáknak, mert már évek óta az a vita határozza meg a közéletet, mennyire esélytelen a hivatalban lévő köztársasági elnök, Francois Hollande a következő, 2017 tavaszán esedékes parlamenti választáson, s jó esély van arra, hogy a második fordulóba két jobboldali jelölt jusson be, s az egyik ráadásul a jobboldali radikális Nemzeti Front (FN) elnöke, Marine Le Pen lesz. Macron lehet az egyedüli, aki képes lehet felborítani az erőviszonyokat.

Sikeréhez azonban szüksége lenne arra is, hogy Francois Hollande elnök bejelentse, nem indul jövőre, s lehetővé teszi, hogy pártja előválasztáson döntse el, kit indítson majd. Ez esetben az 1977-ben született, s a gazdasági kérdések valóságos zsenijének tartott Macron lenne a favorit, mert nagy népszerűségnek örvend a szocialistákon belül, illetve országosan is, s sokkal jobban kedvelik, mint legnagyobb riválisát, Manuel Valls miniszterelnököt. Ez azért is figyelemreméltó, mert 2009 óta valójában nem is tagja a pártnak.

Macron viszonylag ifjú kora ellenére is tapasztalt személyiségnek mondhatja magát, hiszen már 2004-ben a párizsi gazdasági minisztériumhoz került. 2007-ben pedig annak a Jacques Attali által vezetett tanácsnak volt a jelentéstevője, amelynek az volt a feladata, hogy a gazdasági növekedést elősegítő intézkedéseket dolgozzon ki. Macront 2014 augusztusában nevezték ki gazdasági tárcavezetőnek Valls második kabinetjében. A gazdasági reformok nagy híve. Felesége Brigitte Trogneux, akit még a gimnáziumban ismert meg. Az illető hölgy 20 évvel idősebb nála.

Sadiq Khan

Pakisztáni bevándorló buszsofőr fiából lett a brit Munkáspárt egyik legígéretesebb politikusa, akit idén májusban London polgármesterévé választottak a konzervatív Boris Johnson utódaként. Elsöprő többséggel, minden idők legnagyobb, 57 százalékos szavazati arányával győzött. Utoljára nyolc éve volt Londonnak munkáspárti polgármestere.

A 45 éves Sadiq Khan az első muszlim egy nyugat-európai főváros élén. A muszlimok kitiltását javasló Donald Trump amerikai republikánus elnökjelöltnek azt üzente, szívesen végigkalauzolja a multikulturális Londonban. Polgármesteri beiktatásakor tory ellenfele nem nyújtott neki kezet, egy szélsőjobboldali képviselő pedig egyenesen hátat fordított. Ennek ellenére vallja, hogy lassan mérséklődik a kisebbségekkel szembeni diszkrimináció. Khan ellenzi az egész arcot eltakaró fátyol viselését, kiállt a melegházasság mellett. Első hivatalos programjaként pedig részt vett a londoni zsidó közösség holocaust megemlékezésén, mintegy jelezve, hogy elhatárolódik a Munkáspártban elég sűrűn felbukkanó antiszemita tendenciáktól.

A szegény sorban felnőtt Khan eredetileg fogorvosi pályáról álmodott, egyik tanára ébresztette rá, hogy jól érvel, s így kiváló ügyvéd lehetne. A North London University jogi karán végzett. Emberi jogi ügyvédként kezdte pályáját, számos terrorizmussal vádolt személyt védett. Utóbb egy tévévitában azt mondta, bánja, hogy azt a benyomást keltette, mintha a szélsőséges nézetek támogatója lenne. Azt vallja ugyanakkor, hogy mindenkit megillet a jogi védelem. 2005-ben lett parlamenti képviselő a dél-londoni Tooting választókerületben.

2009-ben a második pakisztáni, de az első muszlim politikusként tagja lett Gordon Brown kormányának, a közlekedési tárcát vezette. Az előző munkáspárti vezér, Ed Miliband kampánymenedzsere volt, több tárcát is viselt a munkáspárti árnyékkormányban. Támogatta Jeremy Corbyn jelölését a Labour pártvezérévé, de jelezte, ha úgy látja, megmondja neki a véleményét.

Néhány nap alatt megvalósította, amit Boris Johnson mindig elutasított, az egy órán belül több átszállásra feljogosító buszjegyet. Kampányában azt ígérte, négy évre befagyasztja a közlekedési viteldíjakat Londonban. Erősíteni kívánja a főváros biztonságát, már tárgyalt is a Metropolitan Police vezetésével. Teljes erőbevetéssel segíteni akarja a brit EU-tagság melletti kampányt, mivel attól tart, hogy az emberek nem hallgatnak majd a tory kormányfőre, David Cameronra, s hajlamosak lesznek inkább a Brexitre szavazni.

Pablo Iglesias

Spanyolország nagy dilemmája, hogy legkarizmatikusabb fiatal politikusa éppen a radiális baloldali Pablo Iglesias. A Podemos (Yes, we can! - Meg tudjuk csinálni!) párt alapítója és egyben kormányfőjelöltje felkavarta az állóvizet, szétrobbantotta a hagyományos politikai kereteket, de egyelőre nem hozott mást, mint elhúzódó bizonytalanságot. Iglesias a tavaly decemberi parlamenti választások után következetesen elzárkózott mindenféle, nem tisztán baloldali koalícióban való részvételtől, de minden más kompromisszumtól is.

Sokaknak imponált, hogy nem volt hajlandó nyakkendőt kötni, s öltönyt venni akkor sem, amikor VI. Fülöp királyhoz volt hivatalos audienciára, az már kevésbé, hogy párbeszéd helyett diktálni akarta a feltételeket a spanyol baloldal hagyományos, nagy pártjának, a Spanyol Szocialista Munkáspártnak. A PSOE miniszterelnök-jelöltje, Pedro Sánchez az uralkodótól tudta meg, hogy Iglesias kormányfő-helyettesi posztot és számos tárcát követelt volna egy esetleges baloldali koalícióban.

A Podemos az elhúzódó, s végül kudarccal végződött kormányalakítási próbálkozások során mindvégig kitartott amellett, hogy a katalánoknak meg kell adni az esélyt, hogy népszavazáson döntsenek szuverenitásukról. Így jórészt a Podemos hajthatatlanságán múlt, hogy semmiféle kombinációban nem sikerült kormányt alakítani, s nem maradt más megoldás, mint az előrehozott választások kiírása június végére.

A 37 éves egyetemi oktató egy baloldali ügyvédnő és egy történészprofesszor fia, szülei tudatosan adták neki az ismert baloldali vezető nevét. Iglesias maga is jogászként végzett, de politikatudománnyal is foglalkozott. Latin-amerikai tanulmányokat folytatott Cambridge-ben. 2001-től bekapcsolódott a globalizációellenes mozgalomba.

A Podemos párt a felháborodottak, a Madrid főterén a megszorítások ellen tiltakozó fiatalok mozgalmából nőtt ki. Iglesias, aki 2010-től egy népszerű televíziós vitaműsort vezetett, copfban hordott hajával, odamondogatásával a radikális baloldal legismertebb arcává vált. Az éppen csak megalakult párt 2014-ben az európai parlamenti választásokon öt képviselői helyet szerzett, s Iglesias maga is brüsszeli képviselő lett.

A Podemos sokáig vezette a népszerűségi listákat, Iglesias azt remélte, a görög példát követve második Ciprasz lehet belőle, de nem így történt. A tavaly decemberi parlamenti választáson pártja harmadik helyre futott be, 44 képviselői helyet szerzett. Idén júniusban a Podemos a kommunistákat is magában foglaló Egyesült Baloldallal összefogva indul, s ha a felmérések nem csalnak, a Podemos-IU választási szövetség lekörözi a szocialistákat, a spanyol baloldal vezető ereje lehet. A bökkenő csak az, hogy a megismételt voksolás nyomán is széttagolt lehet a politikai paletta, s így félő, hogy fennmarad a patthelyzet Spanyolországban.

Szerző

Rájuk figyelhet majd Európa

Publikálás dátuma
2016.05.31. 07:30
Julia Klöcknert már Angela Merkel utódjelöltjeként emlegetik FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/AXEL SCHMIDT
Európa komoly változásokon megy keresztül. Több országban jelentősen csökken a hagyományos pártok szerepe, a gazdasági, majd a menekültválság megtépázta e tradicionális politikai formációk tekintélyét, s megerősödtek a jobb- és baloldali radikális pártok. Ezért lehet szükség az „újhullámos” politikusokra, akik talán segíthetnek abban, hogy enyhüljön a radikálisok által okozott veszély.

Nagy kérdés, hogy az új generáció tehetséges politikusai közül melyik milyen irányba indul el, s melyikük váltja be leginkább a hozzá fűzött reményeket. Bécsben új kancellár, Londonban új polgármester bizonyíthat, Berlinben, Párizsban egyre inkább reflektorfénybe kerülnek a trónkövetelők.

Christian Kern

Meglehetősen ambiciózusan lépett fel az új osztrák kancellár, Christian Kern. Mint mondta, célja az, hogy a szociáldemokratákat ismét a legerősebb párttá tegye meg. A nagy cél megvalósításához több mint két éve van. Igazán nagy politikai múltja nincs, de sokan azt remélik, hogy pont ez az, ami előnyére válhat, hiszen nem tartozik a lemondott szociáldemokrata elnök és kancellár, Werner Faymann közvetlen köreihez, sőt, első beszédében éppen igyekezett a lehető legjobban elhatárolódni elődje politikájától.

Könnyű dolga biztosan nem lesz, hiszen a közvélemény-kutatásokban körülbelül tíz százalékkal vezet a jobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) a többiek előtt, s e hátrány ledolgozásához a menekültválság megoldására is szükség lenne, hiszen a radikálisok ennek köszönhették megerősödésüket.

Különböző álláspontok láttak napvilágot arról, Kern alkalmas-e a posztjára. Nyilván ez sok tényezőtől függ, s előre nem is lehet megjósolni. Az 1966-ban született politikus még a kilencvenes évek végén gazdasági újságíróként kezdte pályafutását, 1991-ben Franz Vranitzky harmadik kabinetjében Peter Kostelka államtitkár segédje volt.

1997-től a Verbund AG áramszolgáltatóhoz került, ahol 2007-ben az elnökség tagja lett. 2010 júniusában az osztrák államvasutak, az ÖBB-Holding-AG vezérigazgatójának választották meg, s szerződését mg 2014-ben, idő előtt hosszabbították meg. 2013-ban a bécsi izraelita szervezet, az IKG kitüntette amiatt, mert lépéseket tett azért, hogy kivizsgálja az osztrák vasút szerepét a zsidók deportálásában. Ennek eredményeit egy kiállítás keretében mutatták be 2014-ben.

Bár Kern neve már nem egyszer merült fel, mint az SPÖ esetleges reménybeli vezetője, azért kicsit meglepetés, hogy Kern az üzleti élet helyett a politikai életet választotta, mivel kancellári fizetése meg sem közelíti a vezérigazgatóit. Ugyanakkor mindenképpen érdekes, hogy amikor már kancellárságának lehetősége 2012-ben felmerült, nem egy szociáldemokrata, hanem néppárti politikus jegyezte meg: „Ez lenne a legjobb, ami Ausztriával történhetne”. A mondás Sophie Karmasintól származik, aki jelenleg az ÖVP családügyi minisztere.

Most azonban minden korábbinál nehezebb feladat vár rá, meg kell újítania pártját. Néhány hónap múlva kiderülhet, hogy az osztrák kísérletet siker koronázza-e majd.

Julia Klöckner

A rajnavidék-pfalzi politikust már-már Angela Merkel utódaként emlegetik. Egy biztos, a szükséges karizmája meg is lenne ehhez, az is tény azonban, hogy van még mit tanulnia a kereszténydemokrata kancellártól. Legfőképpen azt, ha egy politikusnak kiforrott elképzelései van egy kérdésről, akkor azt nem szabad megváltoztatnia még akkor sem, ha ebből politikai előnyökre tehet szert. A kancellár váltig kitart akár a közvéleménynek nem tetsző véleménye mellett is, Klöckner azonban a március közepén tartományában megrendezett választás előtt szinte hősként fogadta azt a Horst Seehofer keresztényszocialista elnököt, aki a menekültkérdésben sokkal radikálisabb álláspontot képvisel Merkelnél.

Julia Klöcknert már Angela Merkel utódjelöltjeként emlegetikFOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/AXEL SCHMIDT

Julia Klöcknert már Angela Merkel utódjelöltjeként emlegetikFOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/AXEL SCHMIDT

Ez a huszárvágás nem hozta meg a várt eredményt, hiszen a CDU igen sok szavazatot vesztett. A kancellár azonban sosem tett emiatt szemrehányást az 1971-ben született Klöcknernek, sőt láthatóan kedveli a szőke szépséget, talán ő is úgy érzi, hogy előbb-utóbb valóban ő lehet Németország legfontosabb politikai személyisége. Klöckner fiatalon, 2002-ben került a berlini parlamentbe, 2009-2011 között pedig az élelmezési minisztérium parlamenti államtitkára volt. 2010-ben beválasztották a CDU elnökségébe is, 2012 óta pedig elnökhelyettes.

Ami nézeteit illeti, az Egyesült Államokkal megkötendő transzatlanti megállapodás, a TTIP nagy híve, ugyanakkor hevesen ellenzi az abortuszt. Támogatja ugyan az azonos neműek kapcsolatának elismerését, azt azonban nem, hogy e párok gyermeket fogadhassanak örökbe. 2015 szeptemberében síkra szállt a burka, illetve a fejkendő nyilvános helyeken való viselésének betiltása mellett.

Emmanuel Macron

A francia belpolitika újhullámának képviselője, s a baloldal legnagyobb reménysége. Szüksége is van egy reménysugárra a szocialistáknak, mert már évek óta az a vita határozza meg a közéletet, mennyire esélytelen a hivatalban lévő köztársasági elnök, Francois Hollande a következő, 2017 tavaszán esedékes parlamenti választáson, s jó esély van arra, hogy a második fordulóba két jobboldali jelölt jusson be, s az egyik ráadásul a jobboldali radikális Nemzeti Front (FN) elnöke, Marine Le Pen lesz. Macron lehet az egyedüli, aki képes lehet felborítani az erőviszonyokat.

Sikeréhez azonban szüksége lenne arra is, hogy Francois Hollande elnök bejelentse, nem indul jövőre, s lehetővé teszi, hogy pártja előválasztáson döntse el, kit indítson majd. Ez esetben az 1977-ben született, s a gazdasági kérdések valóságos zsenijének tartott Macron lenne a favorit, mert nagy népszerűségnek örvend a szocialistákon belül, illetve országosan is, s sokkal jobban kedvelik, mint legnagyobb riválisát, Manuel Valls miniszterelnököt. Ez azért is figyelemreméltó, mert 2009 óta valójában nem is tagja a pártnak.

Macron viszonylag ifjú kora ellenére is tapasztalt személyiségnek mondhatja magát, hiszen már 2004-ben a párizsi gazdasági minisztériumhoz került. 2007-ben pedig annak a Jacques Attali által vezetett tanácsnak volt a jelentéstevője, amelynek az volt a feladata, hogy a gazdasági növekedést elősegítő intézkedéseket dolgozzon ki. Macront 2014 augusztusában nevezték ki gazdasági tárcavezetőnek Valls második kabinetjében. A gazdasági reformok nagy híve. Felesége Brigitte Trogneux, akit még a gimnáziumban ismert meg. Az illető hölgy 20 évvel idősebb nála.

Sadiq Khan

Pakisztáni bevándorló buszsofőr fiából lett a brit Munkáspárt egyik legígéretesebb politikusa, akit idén májusban London polgármesterévé választottak a konzervatív Boris Johnson utódaként. Elsöprő többséggel, minden idők legnagyobb, 57 százalékos szavazati arányával győzött. Utoljára nyolc éve volt Londonnak munkáspárti polgármestere.

A 45 éves Sadiq Khan az első muszlim egy nyugat-európai főváros élén. A muszlimok kitiltását javasló Donald Trump amerikai republikánus elnökjelöltnek azt üzente, szívesen végigkalauzolja a multikulturális Londonban. Polgármesteri beiktatásakor tory ellenfele nem nyújtott neki kezet, egy szélsőjobboldali képviselő pedig egyenesen hátat fordított. Ennek ellenére vallja, hogy lassan mérséklődik a kisebbségekkel szembeni diszkrimináció. Khan ellenzi az egész arcot eltakaró fátyol viselését, kiállt a melegházasság mellett. Első hivatalos programjaként pedig részt vett a londoni zsidó közösség holocaust megemlékezésén, mintegy jelezve, hogy elhatárolódik a Munkáspártban elég sűrűn felbukkanó antiszemita tendenciáktól.

A szegény sorban felnőtt Khan eredetileg fogorvosi pályáról álmodott, egyik tanára ébresztette rá, hogy jól érvel, s így kiváló ügyvéd lehetne. A North London University jogi karán végzett. Emberi jogi ügyvédként kezdte pályáját, számos terrorizmussal vádolt személyt védett. Utóbb egy tévévitában azt mondta, bánja, hogy azt a benyomást keltette, mintha a szélsőséges nézetek támogatója lenne. Azt vallja ugyanakkor, hogy mindenkit megillet a jogi védelem. 2005-ben lett parlamenti képviselő a dél-londoni Tooting választókerületben.

2009-ben a második pakisztáni, de az első muszlim politikusként tagja lett Gordon Brown kormányának, a közlekedési tárcát vezette. Az előző munkáspárti vezér, Ed Miliband kampánymenedzsere volt, több tárcát is viselt a munkáspárti árnyékkormányban. Támogatta Jeremy Corbyn jelölését a Labour pártvezérévé, de jelezte, ha úgy látja, megmondja neki a véleményét.

Néhány nap alatt megvalósította, amit Boris Johnson mindig elutasított, az egy órán belül több átszállásra feljogosító buszjegyet. Kampányában azt ígérte, négy évre befagyasztja a közlekedési viteldíjakat Londonban. Erősíteni kívánja a főváros biztonságát, már tárgyalt is a Metropolitan Police vezetésével. Teljes erőbevetéssel segíteni akarja a brit EU-tagság melletti kampányt, mivel attól tart, hogy az emberek nem hallgatnak majd a tory kormányfőre, David Cameronra, s hajlamosak lesznek inkább a Brexitre szavazni.

Pablo Iglesias

Spanyolország nagy dilemmája, hogy legkarizmatikusabb fiatal politikusa éppen a radiális baloldali Pablo Iglesias. A Podemos (Yes, we can! - Meg tudjuk csinálni!) párt alapítója és egyben kormányfőjelöltje felkavarta az állóvizet, szétrobbantotta a hagyományos politikai kereteket, de egyelőre nem hozott mást, mint elhúzódó bizonytalanságot. Iglesias a tavaly decemberi parlamenti választások után következetesen elzárkózott mindenféle, nem tisztán baloldali koalícióban való részvételtől, de minden más kompromisszumtól is.

Sokaknak imponált, hogy nem volt hajlandó nyakkendőt kötni, s öltönyt venni akkor sem, amikor VI. Fülöp királyhoz volt hivatalos audienciára, az már kevésbé, hogy párbeszéd helyett diktálni akarta a feltételeket a spanyol baloldal hagyományos, nagy pártjának, a Spanyol Szocialista Munkáspártnak. A PSOE miniszterelnök-jelöltje, Pedro Sánchez az uralkodótól tudta meg, hogy Iglesias kormányfő-helyettesi posztot és számos tárcát követelt volna egy esetleges baloldali koalícióban.

A Podemos az elhúzódó, s végül kudarccal végződött kormányalakítási próbálkozások során mindvégig kitartott amellett, hogy a katalánoknak meg kell adni az esélyt, hogy népszavazáson döntsenek szuverenitásukról. Így jórészt a Podemos hajthatatlanságán múlt, hogy semmiféle kombinációban nem sikerült kormányt alakítani, s nem maradt más megoldás, mint az előrehozott választások kiírása június végére.

A 37 éves egyetemi oktató egy baloldali ügyvédnő és egy történészprofesszor fia, szülei tudatosan adták neki az ismert baloldali vezető nevét. Iglesias maga is jogászként végzett, de politikatudománnyal is foglalkozott. Latin-amerikai tanulmányokat folytatott Cambridge-ben. 2001-től bekapcsolódott a globalizációellenes mozgalomba.

A Podemos párt a felháborodottak, a Madrid főterén a megszorítások ellen tiltakozó fiatalok mozgalmából nőtt ki. Iglesias, aki 2010-től egy népszerű televíziós vitaműsort vezetett, copfban hordott hajával, odamondogatásával a radikális baloldal legismertebb arcává vált. Az éppen csak megalakult párt 2014-ben az európai parlamenti választásokon öt képviselői helyet szerzett, s Iglesias maga is brüsszeli képviselő lett.

A Podemos sokáig vezette a népszerűségi listákat, Iglesias azt remélte, a görög példát követve második Ciprasz lehet belőle, de nem így történt. A tavaly decemberi parlamenti választáson pártja harmadik helyre futott be, 44 képviselői helyet szerzett. Idén júniusban a Podemos a kommunistákat is magában foglaló Egyesült Baloldallal összefogva indul, s ha a felmérések nem csalnak, a Podemos-IU választási szövetség lekörözi a szocialistákat, a spanyol baloldal vezető ereje lehet. A bökkenő csak az, hogy a megismételt voksolás nyomán is széttagolt lehet a politikai paletta, s így félő, hogy fennmarad a patthelyzet Spanyolországban.

Szerző