Himnusszal kezdte a munkát Szavcsenko

Elkezdte parlamenti munkáját az orosz börtönből múlt héten szabadult ukrán pilóta. Nadia Szavcsenko tegnap, első munkanapján ukrán zászlóval terítette le a kijevi parlament szónoki pódiumát, kezében pedig krími tatár zászlót tartott, beszédét pedig az ukrán himnusz éneklésével zárta.

Letépte a szószék elejére ragasztott, az ő szabadságát kérő plakátot és egy olyannal helyettesítette, amelyben ugyanezt sürgeti minden orosz fogságban lévő ukrán számára. Ukrán hivatalos adatok szerint a Krímben és a kelet-ukrajnai szakadár területeken 174 ukránt tartanak bebörtönözve, Oroszországban 10 és 30 közé tehető a számuk.

Szavcsenko beszédében azt ígérte, nem engedi képviselőtársainak, hogy elfelejtsék azokat, akik a kijevi Majdanon és a kelet-ukrajnai harcokban vesztették életüket. Azt nem jelezte, hogy kilépne az őt parlamenti mandátumhoz juttató Batykivscsina pártból, bár annak elnökét, Julija Timosenkot hazaérkezte után durva szavakkal illette, nem fogott vele kezet, nem vette át tőle a virágcsokrot és nem ment el a szabadulását ünneplő pártfogadásra sem.

Szerző

Kaotikus állapotok Franciaországban

Publikálás dátuma
2016.06.01. 07:32
A CGT szakszervezet zászlói alatt gyülekeztek a tiltakozók FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SYLVAIN LEFEVRE
A sorozatos tüntetések ellenére nem kívánja visszavonni a tervezett munkaügyi reformot Francois Hollande francia elnök – közölte a Sud Ouest című napilapnak. Sokak szerint a köztársasági elnök, amennyiben nem talál ki váratlant, úgy saját pártját, a szocialistákat hozhatja kellemetlen, már-már kilátástalan helyzetbe.

Marad a francia munkaügyi reform tervezete – tette világossá Hollande. Ez azt jelenti, hogy a munkaadók nagyobb szabadságot kapnak a munkaidő, a bérek meghatározásánál. Az elnök szerint ugyanis a törvény magján semmiképpen sem változtatnak. Ez azt jelzi, folytatódhatnak a hetek óta, több százezer ember részvételével megtartott tiltakozó akciók. Ez különösen aggasztó a jövő pénteken kezdődő franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság közeledtével. Kaotikus állapotok fenyegetnek országszerte, fennakadásoktól lehet tartani a közlekedésben.

A köztársasági elnök most biztosan nem tartozik a legnépszerűbb személyiségek közé hazájában. Az egész párizsi sajtó tréfának hitte azt a New Yorkból keltezett hírt, mely szerint a The Appeal of Conscience nevű amerikai szervezet 2016 államférfijává épp Hollande-ot jelölte. A jeles díjat a keresztény és zsidó felekezeteket tömörítő mozgalom a tervek szerint szeptember közepén, gála lakomán adja majd át a kiszemeltnek. Derűt azért keltett a jelentés, mert a franciák éppen most, amikor az egész ország a feje tetején áll, nem éppen úgy vélik, mintha államfőjük csakugyan csúcsteljesítményt nyújtana.

A párizsi hírlapok a múlt hét végén azért közöltek földúlt hangulatú kommentárokat, mert a krízis óta másodízben történt meg, hogy eltűntek az utcai kioszkokból a központi napilapok. A CGT szakszervezeti szövetség, a már szinte csak nyomaiban működő egykori kommunista párt fiókintézménye, hirdetést juttatott el a redakciókba, fölszólítva őket, közöljék ingyen, amit természetesen a lapok egytől egyig visszautasítottak.

Erre a lapkiadó szakszervezetek sztrájkot hirdettek meg, minden újságra, kivéve a L’Humanitét, amely meg is jelent, benne az ingyenes hirdetéssel. Kísértett a múlt, egyesek úgy aposztrofálták a történéseket, hogy „a bolsevikok” ismét diktálni akarnak, nem veszik észre, hogy Georges Marchais óta nagyot fordult a világ. Ezúttal a mérsékelt konzervatív Le Figaro sem fogta vissza magát. Haragosan közölte Philippe Martineznek, a CGT jelenlegi elnökének dús bajuszú fotóját azzal a kísérő szöveggel, a Sztálin-ábrázat ismét föltünedezik?

A higgadtabb kommentárok ellenben azon a kormánypropagandán csúfolódnak, hogy a szocialisták ebben a kínos helyzetben azt hirdetik fennen, íme, hónapok óta, végre észlelhetően csökken a vészes munkanélküliség, immár másodízben rövid időn belül. A kormány elismerésre vágyna, csakhogy a szocialista kormányzat most azt nem veszi észre, hogy ez a kérdés most háttérbe szorult az elfuserált új munkaügyi törvénytervezet miatt. Az embereket most egészen más gondok nyomasztják. Üzemanyagra lesve sorban kell állniuk a benzinkutak előtt, aztán haza kell fordulniuk, mert elfogyott az üzemanyag, a nyersolaj.

Ám még ennél is ügyetlenebb talán maga Hollande elnök, akitől megoldási javaslatokat várnának, közvetítő indítványokat, de mintha az Élysée-palota magaslataiból nem észlelné azt, milyen közegben él. Még ha enyhe gúnnyal is, de azt vetik a szemére, beosztott munkatársaira hagyja a gondot, töprengjenek ők, mivel lehetne csillapítani a haragos szakszervezeteket, az államfőt pedig e helyett pedagógiai hevület szállta meg.

A közszolgálati rádiók és tévék hírprogramjait nagy ívben kerüli, helyette a France Culture történelmi műsorában bukkant föl az „Így készül a história” című művelődési sorozatban. Közvetett utalásokat tesz arra, hogy uralma idején, a XVI. és a XVII. században IV. Henrik Hollande szerint „a kiegyezés és a békéltetés nagymestere” volt, aki mellesleg azt hirdette, „ha Isten megőriz, addig nem nyugszom, amíg mindenkinek a fazekában vasárnaponként nem tyúkhús puhul”.

A mai francia államfő ezzel példálózott, meg Szent Lajossal, a keresztes háborúk hősével, a XIII. századból. Vasárnap Verdunben pedig már Angela Merkel társaságában azzal, „szándékom, hogy kibékítsek minden emlékezetet, éljenek együtt békében”. A történelmi leckék hallgatói azon sopánkodtak, mindez jobbára a távoli múltnak szólt, nem pedig a nyugtalanító jelennek. Még kevésbé a rohamosan közeledő közeljövőnek, az alig egy esztendő múlva elérkező új elnökválasztásnak.

Általános a vélekedés, noha Hollande elnök húzza, halasztja a bejelentését arról, jelölteti-e magát újabb ötéves államfői szakaszra, be kellene látnia, eleve vesztes helyzetben van. Az első fordulóból az első két helyezett jut tovább, és a közvélemény-kutatások többsége azt mutatja ki, Hollande jó esetben is csak a harmadik pozícióban futhat be, mindenképpen kiesik, otromba kudarc várhat rá. Ha végül mégis visszalépne, nem lenne más olyan baloldali jelölt, aki a legcsekélyebb mértékben is esélyes volna a mindent eldöntő második menetben.

A jóslatok szerint a mérsékelt jobbközép kandidátusa, Alain Juppé, Bordeaux polgármestere látszik favoritnak, a második helyre pedig Marine Le Pennek, a Nemzeti Front elnökének a befutása várható. Párizst a „bécsi veszély” fenyegeti, Ausztriában végül szűk többséggel győzték le a szélsőjobboldali jelöltet, Norbert Hofert. Franciaországban a szélsőjobboldal szintén is az ország második számú politikai erejévé léphet elő, a választók mintegy harmadának a támogatásával. Az osztrák tragédia megismétlődésétől elvileg azért nem kell tartani, a Nemzeti Front jelöltjének aligha lenne esélye az Élysée-palota bevételére. Elvben, de csakis elvben, négy tábor bizakodhat abban, szereplője lesz az államfőválasztásnak.

A Sarkozyt a taccsvonalra szorított Republikánusok, illetve a valószínűleg más színekben induló Juppé-tábor, az eleve vesztes szocialisták és a várhatóan ugyancsak induló, de a reménytelen helyzetben lévő kommunista jelölt. A baloldalnak föl kell készülnie arra, hogy legalább fél évtizedre jelentéktelen erővé válik az új parlamentben, (később rendezik meg a parlamenti választást, hacsak a befutó államfő nem oszlatja föl a törvényhozást, és előrehozott voksolást nem ír ki). A szocialisták legfeljebb tisztes ellenzéki pozícióba juthatnak, nem sok vizet zavarva.

A különböző közvélemény-kutató intézetek elsősorban arra voltak kíváncsiak, a még hivatalban lévő Hollande-nak és körömszakadtáig küzdő csapatának, egyáltalán van-e esélye arra, hogy egy ideig kitartson még. Az összkép azt mutatja, a legtöbb, amit a politikai és szakszervezeti potentátok elérhetnek az, hogy a lehető legkevésbé fájdalmas vereséget szenvedjék el. Kudarcot ígért az is, a kormányoldal soha nem tudta elfogadhatón kifejteni, mit is akar.

A BFM gazdasági tévé csatorna szondázása szerint a franciák csaknem 70 százaléka véli úgy, a legbölcsebb a feledés volna, ejtsék el végképpen a munkaügyi törvény javaslatát, és ezzel egyetért még a szocialistákkal rokonszenvezőknek is a fele. A Sofres intézet pedig azt mutatta ki, hogy tíz francia közül hét azt tanácsolja, az egész törvényt szőröstől-bőröstől tegyék múlt időbe.

Mi is az igazi tétje ennek az ádáz válságnak? A francia szakszervezeti mozgalom élén évtizedekig a kommunista befolyású CGT állt. Jövő tavasszal azonban szakszervezeti választás is esedékessé válik, ezen azonban elvérezhet a CGT. Jó esetben is a második helyre szorul vissza, a mérsékeltebb, engedményekre hajlamosabb, a szocialistákhoz közelebb álló mozgalmak akár külön-külön, akár összefogva megelőzhetik, ezzel a hegemónia véget ér. Állítólag ez az oka annak, hogy a CGT csaknem maoista módra radikalizálódott, emiatt vergődik válságban a társadalom javarésze. Megér-e ez egy misét? – kérdik reményt vesztve nagyon sokan.

Szerző
Frissítve: 2016.05.31. 23:09

Kereszttűzben Hillary Clinton

Publikálás dátuma
2016.06.01. 07:31
Hillary Clinton kampányára árnyékot vet a kínos e-mail-botrány FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/JUSTIN SULLIVAN
Több fronton is támadják Hillary Clintont. Még mindig hadakozik Bernie Sanders vermonti szenátorral a demokrata elnökjelöltség megszerzéséért, miközben már háríthatja Donald Trump méltatlan támadásait. S közben továbbra is Damoklész kardjaként lóg feje fölött a magán e-mail-szerver használata miatti FBI-vizsgálat. Egyes lapok már tippeket is adnak a demokratáknak, cseréljék le Joe Biden alelnökre biztos befutónak hitt jelöltjüket.

Ha az év elején még azt hitte, hogy sétagalopp lesz a demokrata elnökjelöltség megszerzése, Clintonnak csalódnia kellett. Az utolsó szuperkedd hat előválasztásának is tétje van, s a volt külügyminiszter ellenfele, Bernie Sanders mindent egy lapra tett fel Kaliforniában. A felmérések szoros versenyt jeleznek, s a vermonti szenátor akár győzhet is. Jerry Brown, az állam kormányzója nagy nehezen elhatározta magát, s végül Clinton mögé állt. Bármelyikük nyer is, ez nem változtat a tényen, hogy jövő héten Clinton átlépi a bűvös határt (2383 küldött kell a demokrata elnökjelöltség elnyeréséhez).

A volt First Ladynek csupán 73 delegátusra van szüksége, ezek jó részét már vasárnap, a Puerto Rico-i előválasztáson megszerezheti. Jövő kedden akkor is bejelentheti, hogy megszerezte a kellő számú küldött támogatását, ha alulmarad Kaliforniában. Clinton győzelmét nem lehet kétségbe vonni, 3 millióval több szavazatot kapott, mint Sanders. Csakhogy a populista ígéretekben nem szűkölködő független szenátor nem nyugszik bele a vereségbe, szerinte Clinton túl közel áll a Wall Street-hez, visszahúzza az e-mail-botrány, nem igazán jó jelölt, s neki nagyobb esélye lenne a milliárdos Trumppal szemben novemberben. Sanders kifogásolja, hogy legalább 400 szuperdelegátus már az előválasztások kezdetén elkötelezte magát Hillary mellett.

Clinton dolgát nem könnyíti meg, hogy a vártnál jóval negatívabb lett a State Department belső ellenőrének múlt héten közzétett jelentése e-mail-levelezéséről. A tárca öt korábbi külügyminiszter levelezési gyakorlatát vizsgálta, s kiderült, egyik elődje, Colin Powell is használt magán-emailt, de nem ilyen mértékben. Clinton korábbi állításával ellentétben nem találták nyomát, hogy bárki engedélyezte volna Hillary számára, hogy főként kényelmi szempontból (ne kelljen két mobilt használnia) nem a külügyminisztérium védett e-mail rendszerén levelezett. Clinton tudatában volt a biztonsági kockázatoknak, de nem akarta, hogy magánlevelezésébe mások betekintést nyerjenek.

Bár azt ígérte, együttműködik, nem volt hajlandó a belső ellenőrzést vezető Steve A. Linick rendelkezésére állni. Hiba volt az is, hogy a tárca éléről való leköszönése előtt nem adta át levelezését archiválás céljából, csak utólag. Hamarosan nyilvánosságra kerülhet egy FBI-jelentés is, amelynek tárgya, hogy szigorúan titkos információkat kapott-e, továbbított-e tudatosan Clinton. Hillary elismerte, hogy hibázott, de állítja, nem követett el törvénytelenséget, a vizsgálat mégis árnyékot vet a kampányára.

Amerikai konzervatív lapok szerint itt lenne az ideje, hogy a demokraták elővegyék B-tervüket. A Chicago Tribune után a National Review is azt ajánlgatja, hogy a philadelphiai konvención Clinton helyett Joe Biden alelnököt tegyék meg elnökjelöltnek, s mellé női alelnökjelöltként a liberális massachusettsi szenátort, Elizabeth Warrent állíthatnák. Ennek azonban csekély a valószínűsége. Clinton ugyan sebeket kapott az előválasztási csatározásokban, de messze a legfelkészültebb az elnöki poszt átvételére. Trump ugyan ledolgozta hátrányát Clintonnal szemben az országos felmérésekben, a Real Clear Politics átlagolt adatai szerint 43,8-42,8 az állás a volt külügyminiszter javára, de igazán mérvadóak majd a két elnökjelölő konvenció utáni népszerűségi adatok lesznek. Szeptembertől kegyetlen verseny kezdődik.

Hillary gyenge pontjai 
  •  Túl régóta szerepel a politikai színtéren, nem karizmatikus
  •  Kétségbe vonják őszinteségét, szavahihetőségét
  • Hibát követett el a magán e-mail szerver használatával
  • Sanders Wall Street-i kapcsolatai miatt támadja
  • Trump a férje, Bill Clinton múltbéli ügyeit eleveníti fel

Szerző
Frissítve: 2016.05.31. 23:15