- A 2004-es moszkvai világbajnokságon Vörös Zsuzsanna, míg idén az orosz fővárosban ön diadalmaskodott. Már a második számnál az élre állt, s nem engedte ki a kezéből a győzelmet. Úgy kelt fel reggel, hogy érezte: ma senki nem állíthatja meg?
- Azt éreztem, jó formában vagyok, arra viszont nem számítottam, hogy ennyire megy majd. Őszintén mondom, magamat is megleptem. Amikor az élre álltam, csak a következő számra koncentráltam, s szerencsére a lovaglás is jól sikerült. A kombinált számot, vagyis a lövészetekkel megszakított 4x800 méteres futást már nagyon vártam, ez volt a különbség a 2011-es moszkvai vb-ezüstérmemhez képest. Akkor is az élről indultam, de féltem, hogy utolérnek. Most nem gondoltam semmi másra csak a győzelemre. Úgy voltam vele, ha megelőznek, majd visszaveszem a vezetést.
- Moszkvában más a levegő, hogy az orosz fővárosban mindig remekel?
- Nagyon szeretek Moszkvában versenyezni. Öt évvel ezelőtt is dobogón álltam, s az elmúlt években több versenyen is érmet szereztem az orosz fővárosban. Az edzőm is úgy köszönt el tőlem, hogy csak a szokásos moszkvai teljesítményt szeretné látni.
- Márciusban lágyéki sérvműtéten esett át. A kényszerpihenő ekkora lökést adott?
- A felkészülésem nagyon jól sikerült a télen. Természetesen egy sérülés megakasztja az embert, ám nem kihagyásként fogtam fel, hanem szabadságként. Amúgy is szerettem volna egy hetet pihenni a hosszabb és erőteljesebb felkészülés előtt. Szerencsére másfél hét kihagyás után újra tudtam edzeni, úgyhogy nagyon gyorsan gyógyultam.
- Vörös Zsuzsanna 2004-ben szintén Moszkvában ért fel a csúcsra, majd az athéni olimpián is diadalmaskodott. Hasonlóra számíthatunk öntől is?
- Nagyon örülnék neki, de nem lesz egyszerű. Az év legfontosabb versenye, minden sportoló augusztusra időzíti a csúcsformáját. Szerencsére rengeteg támogatást kapok a klubomtól. Elsősorban Vörös Zsuzsannát emelném ki. Az olimpiai bajnoknő segít feldolgozni a világbajnoki aranyat, valamint tanácsokkal lát el, hogy az ötkarikás játékokra minél jobb állapotban legyek. Nyomás biztos lesz rajtam, de ebből is erőt szeretnék majd meríteni.
- Milyen tanácsácsokkal látta el önt Vörös Zsuzsanna?
- Még túl sokat nem tudtunk beszélgetni a győzelmem óta, ugyanis folyamatosan jövök-megyek. A héten azonban biztos sort kerítünk rá. A moszkvai siker után Zsuzsa volt az első, akivel beszéltem. Mondta: nagyon boldog, s büszke rám. Ő tudta, bennem van az a teljesítmény, amivel világbajnokká válhatok, csak eddig nem jött ki a lépés. Ám azt hozzátette, most jön csak az igazán nehéz feladat, de Zsuzsa, a klub és az önkormányzat is megad minden segítséget, hogy Rióban is a csúcsra jussak. Mentálisan kell rendben lennem, éppen ezért segíti már több éve egy pszichológus a felkészülésemet.
- A 2011-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett, majd rá egy évre, a londoni olimpián 33. lett. Mi hiányzott a brit fővárosban?
- Londonban még csak 21 éves voltam, most pedig 25. Az elmúlt négy évben rengeteget értem, fejlődtem és változtam. Másképp gondolkozom, és máshogy készülök fel egy-egy világversenyre. Jobban el tudom viselni a nyomást. Nagyon várom az olimpiát, hogy bizonyítsak magamnak. Úgy érzem, ez a négy év megerősített. Az elmúlt években több műtéten is átestem, s volt olyan periódusa az életemnek, amikor elszontyolodtam. Nem volt jó érzés, de visszagondolva kellettek ezek a dolgok, hogy megedződjek.
- Említette, hogy másképp készült fel, mint négy éve. Min változtatott?
- A téli felkészülés során a futásra fektettem nagyobb hangsúlyt, s a fizikai felkészülés mellett több energiát fordítok a mentális tréningekre. Az olimpián már nem szeretnék megilletődve rajthoz állni, mint 2012-ben.
- A vb-győzelme után volt nagy ünneplés?
- Persze, de a java még hátra van. Már Oroszországban koccintottunk az edzőkkel, és a lányokkal, hiszen megünnepeltük a csapatvilágbajnoki címünket is. Itthon az egyesületemben is volt köszöntés. A teljes válogatottal pedig ma és a hétvégén ünneplünk.