„Kedves lopó tolvaj! Ne strapáld magad, a lakásban nincsenek értéktárgyak, a pénzt bankban tartjuk!” Egyik ismerősöm mindig egy ilyen cetlit tűzött a lakása ajtajára, ha szabadságra utaztak, és tanúsíthatom: bejött. Soha, senki nem próbálkozott „illetéktelenül” behatolni hozzájuk. Egy időben szinte természetes volt, a pénzt a bankban kell tartani, mert ott legalább kamatozik, a párnacihában pedig csak romlik.
Ez már nem igaz. Hála a negatív banki kamatoknak a pénzünk ismét sokkal jobb helyen van otthon, a lepedő alatt, mint a bankban. Egy ideje a hosszabb-rövidebb időre lekötött megtakarítások után gyakorlatilag már nem fizettek kamatot a pénzintézetek, mert a számlát terhelő különféle költségek, adók gyakorlatilag felemésztették azt a néhány forintot is, amit még fialt a betett pénzünk. Valamivel jobb kilátásokat kínáltak a lakosság számára a hosszabb lejáratú állampapírok, de ennek is vége, s a legutóbbi kamatcsökkentés már csak tetézi a helyzetet.
Ne takarékoskodjunk, költsünk! Erre biztatott már jó néhány évvel ezelőtt is Varga Mihály, amikor arról beszélt, akkor áll majd talpra a gazdaság, amikor elkezdünk új hűtőgépeket venni. A kormányzat, most tényleg belenyúl a zsebünkbe, arra ösztönöz, pörgessük a gazdaságot, vegyünk fel hiteleket szuper tévére, új mosógépre, legyen nagyobb az infláció. Akár el is adósodhatunk. Arról nem beszél senki, ki fogja majd később megmenteni azokat, akik ma nem gondolnak holnapra, a nyugdíj nélküli évekre, és nem kezdenek el valahogyan takarékoskodni.
Nagyszüleinknek igazuk volt: némi pénzt mindig tartalékoltak a párnacihában.
