Sírásó verseny súlyos tanulsággal (fotók)

A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK! - FOTÓK: TÓTH GERGŐ, NÉPSZAVA A sírásás: szakma, még akkor is, ha valójában nem számít annak. Az első magyarországi sírásóversenyt pénteken rendezték Debrecenben, a Temetőfenntartók és Üzemeltetők Egyesületének szervezésében, konferencia és kiállítás keretében. 18 kétfős csapat mérkőzött meg egymással, és a náluk jócskán számbeli fölényt felmutató sajtómunkások gyűrűjében.

A kegyeleti munka ezen végső fázisa rettentő testi - és "élesben", lelkierőt, ügyességet, és kitartást igényel – erről a szemlélődő civilek a helyszínen győződhettek meg. Ott azt tapasztalhattuk, hogy akik az elsődleges híradások alapján afféle „jópofa” marketingfogásnak látták a megmérkőzést, végül szinte maguk is megizzadták a kemény munka látványát. A sírgödröt nem csupán az ásás ideje, de esztétikum, munkavédelem, precizitás szempontjából is értékelte a zsűri, csakúgy, mint a visszahantolás idejét, és minőségét. Morbid bár talán így írni a legszomorúbb események névtelen főszereplőiről, de lelkesen, vidáman, és hallatlan kötelességtudással dolgoztak együtt, egymás „ellen”.

A vetélkedést, a kupát, és a V4-ek Trencsénben megrendezendő – ilyen is van! - nemzetközi sírásóversenyén való részvételt a debreceni AKSD Kft. - Rácz János-Tóth László duója nyerte.

A legfontosabb viszont - talán nem is így, ilyennek szánt - eredménye ennek az eseménynek, hogy tükröt tartott a törvényhozóknak. Vagyis nyíltan megmutatta, hogy a szociális temetés bevezetésének szándéka – a család ássa a sírt, öltözteti, temeti halottját – kivitelezhetetlen, ráadásul egyszerűen életveszélyes.