A jobboldali radikális Strache rossz vesztes?

Publikálás dátuma
2016.06.07. 07:32
Strache még lebegteti a döntést FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MARTIN SCHALK
Nem kizárt, hogy korábbi állításával szemben az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) mégis megtámadja az elnökválasztás eredményét, amelyet a környezetvédők jelöltje, Alexander Van der Bellen szűk többséggel nyert meg a szabadságpárti Norbert Hofer előtt. Az FPÖ szerdán dönt a kérdésben.

Meglepően visszafogottnak tűnt az osztrák jobboldali radikális FPÖ azután, hogy Van der Bellen professzor történelmien csekély, 31 ezer szavazatnyi különbséggel nyert szabadságpárti kihívójával szemben. Hofer már az elnökválasztás második fordulóját követően úgy foglalt állást, hogy Ausztriának egységesnek kell lennie. Úgy tűnt, tényleg beletörődött a vereségbe, mert még a szavazatok összeszámlálása előtt gratulált a Zöldek jelöltjének, aki júliusban foglalhatja el hivatalát a bécsi Hofburgban, s lehet Heinz Fischer elnök utódja.

Van der Bellen győzelme után nem csak a demokráciáért aggódó osztrákok lélegeztek fel, hanem Európa is, hiszen a szabadságpárti jelölt diadala az európai jobboldali populista pártok megerősödését is eredményezhette volna, ami most, a széthúzó Európában, röviddel a Nagy-Britannia unióból való kilépéséről szóló népszavazás előtt meglehetősen rossz hír lett volna az Unió számára.

Heinz-Christian Strache, az FPÖ elnöke azonban a jelek szerint mégsem annyira jó vesztes – értékelt a Der Standard. Egy hétvégi, az osztrák közszolgálati csatornának adott interjúban ugyanis úgy foglalt állást, nagy annak az esélye, hogy mégiscsak megtámadják az eredményt a „sok feltárt szabálytalanság miatt”.

Amikor a riporter azt kérdezte, mégis, mit jelent az a „nagy esély”, Strache azt válaszolta: „Ezt most nehéz lenne pontosan megmondani, de ötven százaléknál biztosan magasabb”. Az FPÖ elnöke azt is közölte, hogy jogászok vizsgálják meg ezeket a szabálytalanságokat, s amennyiben ezek bebizonyosodnak, „akkor a demokrácia védelmében is felelősséggel támadjuk meg az eredményt”. Szerdán hozhatnak döntést erről.

Strache emellett a választási törvény reformját követelte. Szerinte a levélben való szavazások során már a múltban is „sok szabálytalanságra derült fény”. Szerinte nem maradhat ez a „visszaélésekre okoz adó rendszer, ezért a levélben szavazás jelenlegi formáját meg kell szüntetni” – közölte Strache.

A Der Standard szerint komoly hiba lenne eleget tenni Strache követelésének, hiszen a levélben szavazás intézményét kényelmi okok miatt vezették be, sokan így el tudnak menni hétvégére, akinek dolgoznia kell a voksolás napján, az szintén élhet szavazati jogával. Amikor Németország Európában, első ízben, 1957-ben bevezette a levélben való szavazás intézményét, a cél elsősorban az volt, hogy a betegek és idősek és élhessenek szavazati jogukkal A liberális osztrák lap ezzel kapcsolatban megjegyzi, különösen pikáns, hogy az FPÖ meg akarja fosztani ezeket az embereket ettől a joguktól.

A szabadságpártiak frusztrációja szociológiai okokra vezethető vissza – írja a Standard. Az elemzések ugyanis azt mutatják, hogy a levélben szavazás egyfajta város-vidék ellentétre vezethető vissza, s nemcsak Ausztriában. 2002-ben a német városi lakosság 25 százaléka postán adta le voksát, a 2013-as Bundestag-választás során pedig országosan volt ekkora ez az arány. Ausztriában 14 százalék adta le a voksát a postán.

Strache kijelentéseit egyébként minden parlamenti árt lesen bírálta. A nagykoalíció két pártja, a szociáldemokraták és a néppárt, valamint az ellenzéki Zöldek is úgy foglaltak állást, Strache célja az, hogy folyamatosan keltse a feszültséget az osztrák belpolitikában.

Szerző

Távozik hivatalából a német elnök

Publikálás dátuma
2016.06.07. 07:31

Nem vállal második elnöki mandátumot Joachim Gauck. A német elnök ezzel megerősítette a Bild napilap hétvégi értesülését, amely már akkor azt közölte, hogy az államfő előrehaladott korára és kissé megkopott egészségügyi állapotára hivatkozva nem kíván újabb öt évig a Bellevue kastély lakója maradni.

Távozni is tudni kell. Ez lehetne a mottója Joachim Gauck várva várt bejelentésének. A német elnök 2012-es megválasztása óta mindvégig kivételes népszerűségnek örvendett, de most is bizonyította, nem a hatalom megszállottja, hanem igazi humanista, aki inkább választja a nagypapák békés életét, mint az újabb és újabb politikai egyeztetéseket, vagy éppen államfői viziteket.

Mindössze öt perces nyilatkozatban jelentette be, hogy 2017. március 17-ig kíván elnök maradni, s eddig az időpontig „örömmel és teljes elkötelezettséggel” látja el feladatát. Mint mondta, „nagyon nagy megtiszteltetés” számára, hogy a polgárokat szolgálhatta, s honfitársai nagy erőt adtak neki.

Döntését azzal indokolta, hogy mandátumának jövő évi lejártakor már 77 éves lesz, így egy újabb megbízatás esetén 82 évesen köszönne le. Ám nem tudja ígérni, hogy ilyen előrehaladott korban hasonló odaadással tudná végezni a munkát, ezért döntött a visszalépés mellett. Mint mondta, ettől függetlenül örömmel töltötte el, hogy több párt is maradásra akarta bírni. Nyilatkozatát azzal zárta, hogy bízik Németország jövőjében.

A jövőre távozó Joachim Gauck a német belpolitika legkedveltebb személyisége. Olyan politikus, akit majdnem mindenki elfogad, s ez most különösen nagy erény Németországban, amikor megosztottá vált a társadalom a menekültválság kezelése miatt. A ZDF úgynevezett politikai barométere szerint hetven százalék nyilatkozott úgy, azt reméli, hogy a német államfő második mandátumot is vállal. A Wahlen kutatóintézet felmérése pedig azt mutatta, hogy csak a jobboldali radikális, euroszkeptikus Alternatíva és a Balpárt választói megosztottak Gauck további szerepvállalását illetően.

Ez a kivételes népszerűség elsősorban annak köszönhető, hogy Gauck nemcsak elnökként állt ki határozottan az emberi jogok védelme mellett, hanem egész élete folyamán a demokrácia határozott védelmezője volt. Számára az emberi jogok mindent „felülírnak”, nem azt mondja, amit az emberek hallani akarnak, hanem saját humanizmusát hirdeti.

Elvileg evidensnek látszott a második mandátuma, mert személye a nagykoalíciót is egységesíti, sőt, még az ellenzék egy részét is a kormányzattal, hiszen a CDU-n, s CSU-n, valamint az SPD-n kívül a Zöldek is egyértelműen támogatták újabb ötéves megbízatását, de még a Balpárt is hajlott erre. A parlamenti pártok közül tehát egyetlen tömörülésnek sem volt kifogása személyével kapcsolatban. Az Alternatíva ugyan nem kért Gauckból, de a radikálisok (egyelőre) nem képviseltetik magukat a Bundestagban.

Mindez azt jelenti, hogy új személyt kell jelölni a helyére, ami óhatatlanul is ellentéteket szülhet az időnként amúgy is több sebből vérző nagykoalícióban. Újabb torzsalkodásokra márpedig aligha lenne szüksége Angela Merkel kabinetjének. Korábban, az államfő döntésének bejelentése előtt a kancellár is elismerte, amennyiben Gauck maradni kívánna, „azzal komoly gondoktól mentesítene bennünket”.

Gauck megbízatása 2017. március 17-én jár le, s az alkotmány szerint az új államfő megválasztására legkorábban a hivatali idő lejárta előtt harminc nappal kell sort keríteni.

Gauckot a zűrös korrupciós ügybe keveredett Christian Wulff utódaként választották meg német államfőnek. 2012. február 19-én a Balpárt kivételével az összes parlamenti tömörülés közös jelöltjévé tette meg. Ugyanazon évben, március 18-án választották meg államfővé.

A német evangélikus lelkész, teológus, aki az újraegyesítés után az NDK állambiztonsági szolgálatának iratait feltáró hivatal elnöke volt 2000-ig, szerényen megjegyezte: nem tud majd minden várakozásnak megfelelni. Arra a kérdésre viszont, tart-e a kihívástól, magabiztosan jelentette ki: "a félelem tartozott életem kedvenc témái közé".

A 76 éves Gauck mindig hűséges maradt elveihez, a szabadság, az emberi méltóság védelméhez és az európai alapértékek tiszteletéhez. 2014 júniusában például élesen bírálta Oroszországot, amiért a Kreml hátráltatta Ukrajna közeledését az Európai Unióhoz. Ennél még messzebbre ment ugyanezen évben, szeptember elsején, a második világháború kitörésének 75. évfordulóján, amikor egy gdanski beszédében egyenesen azt mondta, Oroszország „de facto felmondta a partnerséget a Nyugattal”. Egyben azzal vádolta a Kremlt, hogy támogatást nyújt a kelet-ukrajnai szakadároknak.

Szintén feltűnő volt, amint egy 2015. április 23-án elhangzott beszédében Gauck az örményekkel szembeni, 1915-1917 közötti török fellépést „népirtásnak” nevezte. (Múlt csütörtökön a Bundestag fogadott el erről határozatot.) A külföldi bírálatokra meglehetősen érzékenyen reagáló török külügyminisztérium erre azt közölte, a német elnöknek „nem áll jogában olyan bűncselekménnyel vádolni a török népet, amit nem követett el”.

Az Európát érintő kérdések mellett gyakorta foglalt állást az emberi jogokról, érezhetően ezt prioritásként kezeli. Ezzel komoly elismerést váltott ki az ENSZ különböző szervezeteinél. Rendkívül pozitív visszhangra talált, hogy találkozott a német neonáci terrorsejt áldozataival. Fontos alapelve az emberség. Mint mondja, emberinek kell lenni a vezetőknek, hiszen egy országot képviselnek. Gauck a Spiegelnek adott interjújában az emberektől is aktivitást várt. "Nem elég az, hogy a számítógép, vagy a tévé előtt, illetve magazinokat olvasva tájékozódunk a világban zajló eseményekről" - emelte ki.

A populizmus nagyon távol áll Gaucktól. Sőt, kifejezetten irritálja. Életrajzírója, Norbert Robers találóan jegyezte meg: "Joachim Gauck messzemenően a régi maradt. Igazi polgárelnök".

Mindent bedobnak Kaliforniáért

Publikálás dátuma
2016.06.07. 07:30
Hillary Clinton „elnöki” díszletek között – ma már ünnepelhet FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/JUSTIN SULLIVAN
A 2016-os előválasztási szezon utolsó nagy napja van ma: fél tucatnyi szövetségi államban, köztük Kaliforniában tartanak előválasztást. A republikánus verseny eldőlt, Donald Trump már bebiztosította elnökjelöltségét. A demokratáknál Hillary Clinton és Bernie Sanders viszont még elszántan küzd, mindenekelőtt Kaliforniában, de a harc inkább szimbolikus. Akár nyer, akár veszít ezekben az államokban, Clinton ma átlépi a bűvös határt, s elnyeri az elnökjelöltséghez szükséges 2383 küldött támogatását. Ez pedig az jelenti, hogy a manhattani ingatlanmilliárdos és a volt külügyminiszter asszony küzd meg a Fehér Házért novemberben. Az idei elnökválasztás azonban nem szűkölködött meglepetésekben, s az utolsó pillanatig tartogathat váratlan fordulatokat.

Hat állam – Kalifornia, Montana, New Jersey, Új-Mexikó, Észak- és Dél-Dakota – választói szavaznak ma arról, ki legyen a demokrata és a republikánus elnökjelölt. A republikánusok már csak megerősíthetik a kialakult végeredményt, de a demokraták még küzdenek. A kaliforniai győzelem az előválasztási kampány legértékesebb trófeája, a demokratáknál 546 küldöttet lehet megszerezni az elnökjelölő konvencióra, míg a republikánusoknál 172 delegátust lehet elnyerni.

Montana államban 27-27, New Jerseyben 142 és 51, Új-Mexikóban 43 és 24, Dél-Dakotában 25 és 29 küldött támogatásáért küzdenek a két nagy párt jelöltjei. Észak-Dakotában caucust, azaz jelölőgyűlést tartanak a demokraták, a republikánusok ott már leszavaztak. Az előválasztási szezon egy héttel később, június 14-én a fővárosban, Washington DC-ben zárul, ott még 46 demokrata küldött állhat vagy Clinton, vagy ellenlábasa, a magát demokratikus szocialistának valló Sanders mellé, de ennek már nem lesz különösebb jelentősége.

A republikánusoknál 1237 küldött támogatása szükséges az elnökjelölő konvención ahhoz, hogy valaki megszerezze az elnökjelöltséget, s Trump mellett már 1239-en sorakoztak fel. Május 26-án lépte át a küszöböt, amikor összesen 29 el nem kötelezett küldött (15 észak-dakotai, 7 pennsylvaniai, 2-2 nyugat-virginiai és nevadai, 1-1 coloradói, New Hampshire-i és oklahomai) kinyilvánította, hogy őt fogja támogatni a júliusi, clevelandi tanácskozáson.

Addigra a manhattani milliárdos utolsó két ellenfele is visszalépett: Ted Cruz 559, John Kasich pedig alig 161 delegátust gyűjtött, így egyiküknek sem lett volna esélye megszorítani Trumpot. Marco Rubio 172 delegátust szerzett, de csak 34-ről rendelkezhet szabadon, a többit Oklahoma, Minnesota és Louisiana állam vezetése újraosztotta.

Hiába áltatja magát a szeptemberben 75. évét betöltő Bernie Sanders, a vermonti független szenátornak holnap meg kell békélnie azzal, hogy a jutalomjátéka véget ért. Bármilyen nagy és lelkes tömegek követik, bármilyen hatalmas várakozásokat keltett – beteljesíthetetlennek tűnő – ígéreteivel, nem fogja tudni megfordítani az állást. Pedig Sanders irracionális kitartása árt a várható demokrata elnökjelöltnek, s megnehezíti Hillary Clinton dolgát novemberben.

Trump elégedetten bizonygathatja, hogy míg ő bezzeg már bebiztosította jelöltségét, méghozzá népes mezőnyben, 16 vetélytárssal szemben, addig „hazug Hillary” – egy a sok jelző közül, amellyel az egykori First Ladyt támadja – még mindig küszködik, meg kell küzdenie a demokraták nyugati parti végváráért, Kaliforniáért.

Míg a volt külügyminiszternek a hétvégi Virgin-szigeteki és Puerto Rico-i győzelmek után már csak mintegy 30 delegátus támogatását kell megszereznie, Sandersnek több mint 800 küldöttre lenne szüksége, hogy átlépje a küszöböt. A vermonti szenátor utólag kétségbe vonja a demokrata előválasztás szabályait, pontosabban az úgynevezett szuperdelegátusok szerepét. Mint mondja, méltánytalan, hogy több mint 400 szuperdelegátus már azt megelőzően Clinton mögé állt, hogy egyetlen államban, akár egyetlen szavazatot leadtak volna.

Sanders ezért megszavaztatná az elnökjelölő konvenciót, hogy egy-egy állam szuperdelegátusait kötelezzék, azt a jelöltet támogassák, aki az adott államban az élen végzett. A szuperdelegátusoknak elvileg szabad kezük van, 2008-ban, amikor világossá vált, hogy Barack Obama lesz az elnökjelölt, számos szuperdelegátus, aki korábban Hillary mellett tette le a voksot, átállt Obama oldalára. Ez idén nem fog megismétlődni, hisz Clinton előnyét nemigen lehet megkérdőjelezni, különösen, hogy a szuperdelegátusok beszámítása nélkül is ő vezet.

Clinton 25, Sanders 20 államban végzett az élen, ám a volt First Lady vitte a nagy államokat (New York és Florida után várhatóan Kaliforniában is nyer), s azokat, ahol népes afrikai-amerikai, illetve spanyol ajkú kisebbségek élnek. Sanders győzött számos kisebb caucus-államban, ahol csupán jelölőgyűléseket tartottak, s ő inkább a fehér szavazók, illetve a fiatal korosztályok körében népszerű. Összességében azonban Clinton három millióval több szavazatot szerzett, így eléggé érthetetlen a vermonti szenátor eltökéltsége. Igaz, kétségtelenül széleskörű támogatást mutat, hogy kisösszegű, 30 dollár alatti támogatásából több mint 210 millió dollár kampánypénzt szedett össze.

Legutóbbi kampánygyűlésein Sanders magabiztosan állította, hogy Kaliforniában fölényesen győzni fog, s akkor mégiscsak nyílt verseny lesz a nyári philadelphiai demokrata elnökjelölő konvención. Clinton is tarthatott némiképp a Bernie-láz eluralkodásától, átalakította ugyanis menetrendjét, lemondott több kampánygyűlést New Jerseyben, ahol a felmérések szerint biztos a győzelme, s helyettük számos kaliforniai állomást iktatott be programjába. Az utolsó szuperkedd eleve nehezen átfogható területet ölel fel, a hat állam négy időzónában található, rendkívül költséges, szinte lehetetlen lett volna mindenütt személyesen megjelenni.

Egy friss Field-felmérés szerint a valószínű demokrata választók 45 százaléka támogatja a volt külügyminisztert, 43 százaléka pedig a szenátort, mivel pedig a közvélemény-kutatás 4 százalékos hibahatárral készült, ez gyakorlatilag döntetlent jelent. Januárban ugyanez az intézet még 11 pontos Clinton-előnyt mért.

A Wall Street Journal/NBC News/Marist felmérés 49-47 százalékra tette az esélyeket, ez is igen szoros versenyt jelez előre. A legutóbbi Quinnipiac közvélemény-kutatás szerint ugyanakkor jóval erősebb Clinton, náluk 53-39 az állás. Az ABC News/Washington Post felmérése szerint Clinton 56 százalékra számíthat Kaliforniában, Sanders 42-re. A Real Clear Politics portál több felmérés átlagolt adatai alapján 11 pontos Clinton-vezetést mutat, a volt First Ladyre 53,3, a szenátorra 42,5 százalék szavazna.

Hillary Clinton számára nagy jelentőségű, hogy Jerry Brown, Kalifornia állam kormányzója mellette tette le a voksot, noha a politikusnak ellentmondásos a viszonya Clintonékkal, hisz 1992-ben Bill Clintonnal vetélkedett a demokrata elnökjelöltségért. Sanders esélyeit ronthatja, hogy a független szavazók csak akkor voksolhatnak rá, ha május 23-ig eszükbe jutott demokrataként regisztrálni magukat. A Bernie rajongótáborának zömét adó diákok pedig az iskolaév végével már hazautazhattak Kaliforniából, így az ő szavazataik is hiányozhatnak.

Hillary tehát még az utóvédharcot vívja demokrata vetélytársával szemben, de már a jövőre kell koncentrálnia. A Clinton-kampány már az elnökválasztási kampány második szakaszára készül: ki kell találniuk, hogy a volt First Lady miként tud szembeszállni a nem konvencionális politikai eszközöket használó, s populista demagógiájával, személyeskedő támadásaival nagyon is eredményes milliárdossal az ősszel kezdődő párharcban. Clinton egyfelől nem szeretne Trump színvonalára süllyedni, aki lekezelő, sértő állandó jelzőkkel látta el ellenfeleit az előválasztási kampányban, de mégis elég erélyesnek akar látszani, visszaverni a várható sárdobálást, a demagóg és megosztó vádaskodást.

Múlt heti külpolitikai beszédében Clinton az amerikai lapértékelések szerint sikeresebb volt, mint eddig bármikor, hogy a kettejük felkészültsége, világlátása közötti különbségeket érzékeltesse. A volt First Lady úgy döntött, leveszi a kesztyűt. Keményen bírált, miközben gúnyos megjegyzéseket tett a várható republikánus elnök sajátos elképzeléseire. „Donald Trump azt mondja, nem kellett volna megkötnünk az iráni nukleáris megállapodást. De mi lett volna a következmény, ha felállunk a tárgyalóasztaltól? Teherán felújítja atomprogramját és a világ minket hibáztat. Mi a megoldás? Háború?

Trump nem tud semmit Irán nukleáris programjáról, nem tudja a választ ezekre a kérdésekre. Hát persze. Semmi kockázata nincs, amikor golfpályákról tárgyal és felrúg egy megállapodást.” Clinton határozottan leszögezte: olyan indulatember, mint Donald Trump, nem kaphatja meg a nukleáris kódokat, hiszen akár atomháborút is kirobbanthat, ha valaki nagyon feldühíti. „Trump a diktátorokat dicséri, miközben bírálja a barátainkat, a brit kormányfőt, a londoni polgármestert, a német kancellárt, a mexikói elnököt, még a pápát is. Úgy vezetné az amerikai gazdaságot, mint valamelyik kaszinóját” – mondta többek között a volt külügyminiszter. Hillary beszéde közben megjegyezte, Trump már biztosan írja vitriolos Twitter-üzeneteit, s ez így is történt. „Pocsékul szerepelt a csaló Hillary! Alig tudta felolvasni a beszédét. Még csak nem is látszik elnökinek!” – ennyi telt ki tromfolás gyanánt a milliárdostól.

 Trump uralja a médiát
Hillary Clinton jóval többet költ kampányhirdetésekre, mint Donald Trump, de a milliárdos hirdetései hatékonyabbak egy digitális marketingcég felmérése szerint. Az USA Today című lapban ismertetett felmérés szerint a Fluent cég online felméréséből az derült ki, hogy a megkérdezettek 52 százaléka látott Clintont támogató hirdetést az előző héten, 45 százalék látott Trump melletti választási reklámot.
A Clinton-kampány megrendelésére már mintegy 105 ezer televíziós hirdetést sugároztak, Trump kampánya alig 33 ezret finanszírozott. A volt külügyminiszter 62,6 milliót költött tévéhirdetésekre, a milliárdos 18,5 milliót. Trump azonban olyan mértékben dominálja a politikai híreket, hogy szinte nincs is szüksége hirdetésekre, így is mindenki azt vitatja, megengedhető-e, hogy ő legyen az Egyesült Államok elnöke.
A média híradásai révén Trump Twitter-üzeneteiről például azok is értesülnek, akik egyébként nem twittereznek. A választók feltehetőleg elfogultak, a demokrata szavazók 67 százaléka nyilatkozott úgy például, hogy látott Clinton hirdetést, míg a republikánus szavazóknak csak 43 százaléka ismerte ezt el.

Trumpnak egyébként is nehéz hete volt. Magyarázkodni kényszerült az általa üzemeltetett, állítólagos felsőoktatási intézmény, a Trump Egyetem miatt, leplezetlen anyagiassággal, a hallgatók félrevezetésével vádolják, s több volt diák is perel. Kiverte a biztosítékot, hogy a tárgyalást vezető bíró származására megjegyzést tett („mexikói, biztos azért ellenséges”). Megvádolták azzal is a milliárdost, hogy a veteránok számára, jótékony célra gyűjtött, sokat reklámozott 6 millió dollár nem jutott el a rászorulókhoz, vagy legfeljebb csupán az összeg egy részét utalták át.

Paul Ryan házelnök, a legmagasabb rangú republikánus politikus ugyan bejelentette, hogy az elnökválasztáson Trumpot támogatja, mivel nem szeretné, ha Clinton győzne, de mindezt nem nagy meggyőződéssel tette, hanem mert nem maradt más választása. Sok republikánus politikus már nyilvánosan bejelentette, hogy nem szavaz a vagdalkozó stílusú, kiszámíthatatlan milliárdosra. Friss Reuters/Ipsos-felmérés szerint Clinton az előző héten növelte előnyét, 46 százalékon áll, míg Trump 35-öt kapna a valószínű választók körében, 19 százalék bizonytalan, ami azt mutatja, lehetne keresnivalója harmadik párti jelöltnek. A RealClearPolitics honlap átlagolt adatai alapján ugyanakkor jóval szorosabb, 43,8-42,3 az állás.

Lapvélemények
Miközben a Republikánus Párt továbbra is identitásválsággal küzd, a demokraták megválasztják jelöltjüknek Hillary Clintont, véget vetve a párton belüli baloldali lázadásnak. A liberális populizmus végül is nem uralkodik el a Demokrata Párton, miközben a jobboldali populizmus átvette a hatalmat a republikánusoknál. Sanders balra taszíthatta Clintont, aki többet beszél a jövedelmi egyenlőtlenségekről, de alapjában nem változott, középutas jelölt marad.
Donald Trump még sok mindent nem ért. Azt hiszi, hogy a fővezéri posztot célozta meg, de nagyon csalódni fog. Sértegeti a sajtót, szembeszállt minden hatalmi ággal, még a bírói hatalommal is. Nem érti, hogy az amerikai elnöknek mindezekkel együtt kell működnie, ha valamit el akar érni, márpedig nem fognak egyetérteni vele. A társadalom jelentős része ki nem állhatja. Az amerikai alkotmány pedig jelentősen korlátozza az elnök hatalmát és autoritását. Ha netán elnökké választanák, Trumpra durva kijózanodás várhat, a bumeráng visszaüthet.
Peggy Noonan azt írja, a konzervatív értelmiség továbbra is aggódik Donald Trump közelgő elnökjelöltté választása miatt, de szeretnének nyugodtan aludni. Ronald Reagan egykori beszédírója megjegyzi, átaludtak két elvesztett háborút, egy nagy gazdasági válságot, s a republikánusok és demokraták közös kudarcát, hogy megbirkózzanak az illegális bevándorlás problémájával. A Republikánus Párt megosztott, de ennek van jó oldala is: legalább elkezdenek gondolkodni arról, hogy hogyan jutottak idáig.

Szerző