Távozni is tudni kell. Ez lehetne a mottója Joachim Gauck várva várt bejelentésének. A német elnök 2012-es megválasztása óta mindvégig kivételes népszerűségnek örvendett, de most is bizonyította, nem a hatalom megszállottja, hanem igazi humanista, aki inkább választja a nagypapák békés életét, mint az újabb és újabb politikai egyeztetéseket, vagy éppen államfői viziteket.
Mindössze öt perces nyilatkozatban jelentette be, hogy 2017. március 17-ig kíván elnök maradni, s eddig az időpontig „örömmel és teljes elkötelezettséggel” látja el feladatát. Mint mondta, „nagyon nagy megtiszteltetés” számára, hogy a polgárokat szolgálhatta, s honfitársai nagy erőt adtak neki.
Döntését azzal indokolta, hogy mandátumának jövő évi lejártakor már 77 éves lesz, így egy újabb megbízatás esetén 82 évesen köszönne le. Ám nem tudja ígérni, hogy ilyen előrehaladott korban hasonló odaadással tudná végezni a munkát, ezért döntött a visszalépés mellett. Mint mondta, ettől függetlenül örömmel töltötte el, hogy több párt is maradásra akarta bírni. Nyilatkozatát azzal zárta, hogy bízik Németország jövőjében.
A jövőre távozó Joachim Gauck a német belpolitika legkedveltebb személyisége. Olyan politikus, akit majdnem mindenki elfogad, s ez most különösen nagy erény Németországban, amikor megosztottá vált a társadalom a menekültválság kezelése miatt. A ZDF úgynevezett politikai barométere szerint hetven százalék nyilatkozott úgy, azt reméli, hogy a német államfő második mandátumot is vállal. A Wahlen kutatóintézet felmérése pedig azt mutatta, hogy csak a jobboldali radikális, euroszkeptikus Alternatíva és a Balpárt választói megosztottak Gauck további szerepvállalását illetően.
Ez a kivételes népszerűség elsősorban annak köszönhető, hogy Gauck nemcsak elnökként állt ki határozottan az emberi jogok védelme mellett, hanem egész élete folyamán a demokrácia határozott védelmezője volt. Számára az emberi jogok mindent „felülírnak”, nem azt mondja, amit az emberek hallani akarnak, hanem saját humanizmusát hirdeti.
Elvileg evidensnek látszott a második mandátuma, mert személye a nagykoalíciót is egységesíti, sőt, még az ellenzék egy részét is a kormányzattal, hiszen a CDU-n, s CSU-n, valamint az SPD-n kívül a Zöldek is egyértelműen támogatták újabb ötéves megbízatását, de még a Balpárt is hajlott erre. A parlamenti pártok közül tehát egyetlen tömörülésnek sem volt kifogása személyével kapcsolatban. Az Alternatíva ugyan nem kért Gauckból, de a radikálisok (egyelőre) nem képviseltetik magukat a Bundestagban.
Mindez azt jelenti, hogy új személyt kell jelölni a helyére, ami óhatatlanul is ellentéteket szülhet az időnként amúgy is több sebből vérző nagykoalícióban. Újabb torzsalkodásokra márpedig aligha lenne szüksége Angela Merkel kabinetjének. Korábban, az államfő döntésének bejelentése előtt a kancellár is elismerte, amennyiben Gauck maradni kívánna, „azzal komoly gondoktól mentesítene bennünket”.
Gauck megbízatása 2017. március 17-én jár le, s az alkotmány szerint az új államfő megválasztására legkorábban a hivatali idő lejárta előtt harminc nappal kell sort keríteni.
Gauckot a zűrös korrupciós ügybe keveredett Christian Wulff utódaként választották meg német államfőnek. 2012. február 19-én a Balpárt kivételével az összes parlamenti tömörülés közös jelöltjévé tette meg. Ugyanazon évben, március 18-án választották meg államfővé.
A német evangélikus lelkész, teológus, aki az újraegyesítés után az NDK állambiztonsági szolgálatának iratait feltáró hivatal elnöke volt 2000-ig, szerényen megjegyezte: nem tud majd minden várakozásnak megfelelni. Arra a kérdésre viszont, tart-e a kihívástól, magabiztosan jelentette ki: "a félelem tartozott életem kedvenc témái közé".
A 76 éves Gauck mindig hűséges maradt elveihez, a szabadság, az emberi méltóság védelméhez és az európai alapértékek tiszteletéhez. 2014 júniusában például élesen bírálta Oroszországot, amiért a Kreml hátráltatta Ukrajna közeledését az Európai Unióhoz. Ennél még messzebbre ment ugyanezen évben, szeptember elsején, a második világháború kitörésének 75. évfordulóján, amikor egy gdanski beszédében egyenesen azt mondta, Oroszország „de facto felmondta a partnerséget a Nyugattal”. Egyben azzal vádolta a Kremlt, hogy támogatást nyújt a kelet-ukrajnai szakadároknak.
Szintén feltűnő volt, amint egy 2015. április 23-án elhangzott beszédében Gauck az örményekkel szembeni, 1915-1917 közötti török fellépést „népirtásnak” nevezte. (Múlt csütörtökön a Bundestag fogadott el erről határozatot.) A külföldi bírálatokra meglehetősen érzékenyen reagáló török külügyminisztérium erre azt közölte, a német elnöknek „nem áll jogában olyan bűncselekménnyel vádolni a török népet, amit nem követett el”.
Az Európát érintő kérdések mellett gyakorta foglalt állást az emberi jogokról, érezhetően ezt prioritásként kezeli. Ezzel komoly elismerést váltott ki az ENSZ különböző szervezeteinél. Rendkívül pozitív visszhangra talált, hogy találkozott a német neonáci terrorsejt áldozataival. Fontos alapelve az emberség. Mint mondja, emberinek kell lenni a vezetőknek, hiszen egy országot képviselnek. Gauck a Spiegelnek adott interjújában az emberektől is aktivitást várt. "Nem elég az, hogy a számítógép, vagy a tévé előtt, illetve magazinokat olvasva tájékozódunk a világban zajló eseményekről" - emelte ki.
A populizmus nagyon távol áll Gaucktól. Sőt, kifejezetten irritálja. Életrajzírója, Norbert Robers találóan jegyezte meg: "Joachim Gauck messzemenően a régi maradt. Igazi polgárelnök".