Előfizetés

Itt a fidesz-magyar kéziszótár! Lefordítjuk a hazugságot

Publikálás dátuma
2016.06.07. 08:21

Önt is dühíti, hogy a Fidesz-szóvivők mesterségesen kreált szószörnyetegekkel beszélnek lyukat a hasába? A Nyugati Fény most megalkotta a fidesz-magyar kéziszótárat, amelyben a szokásos Fidesz-dumákat lefordítottunk tiszta érthető magyar nyelvre. Vastaggal a fideszes hazugság, utána pedig a valódi jelentése.

Kényszer-betelepítés – 1300 szerencsétlen sorsú menekültnek kellene ideiglenesen segítenünk. De mi inkább világraszóló műbalhét dagasztunk belőle, hogy addig se a fideszes korrupció legyen a téma.

A polgári kormány értékrendjébe nem férnek bele a kaszinók – Előbb hazug érvekkel tönkreteszünk egy komplett iparágat, majd újraosztjuk a koncessziókat Andy Vajnának és más fideszes geciknek. Nekik milliárdos adókedvezményeket adunk. Ugyanezt lásd a trafikok esetében is.

Rezsicsökkentés – Ezer forintokért megvásároljuk a szájtáti nép szavazatát, hogy utána 4 éven át százmilliárdokat lophassunk. Ha jól csináljuk, a végén még nekünk fognak kezet csókolni érte.

Senkit nem hagyunk az út szélén – 4 millió emberről teljesen lemondunk, őket hagyjuk a létminimum alatt vergődni. Az újfideszes arisztokrácia hizlalására koncentrálunk, a többi hulljon.

Gyurcsány-Bajnai korszak – A korszak, amikor nem üresen kongó stadionokra költötték a pénzt, hanem szociális juttatásokra és munkahelyteremtésre. Ekkor jött Magyarországra a Hankook gyár és a Mercedes gyár. (...)

Gyilkosság, öngyilkosság

Szocialistákhoz közel álló körök szerint nagyon rosszul jött Tóbiás Józsefnek a dunaújvárosi választási eredmény. Jóllehet a szocialisták elnöke többször is kijelentette, hogy nem az országos elnökség döntött arról, hogy saját jelölttel szállnak harcba az önkormányzati képviselői helyért, hanem az MSZP szabályainak megfelelően a helyi szervezetet illette a jog, mégis a funkcióban lévő elnökön kérik számon a kudarcot. Merthogy nem is egyszerű bukásról van szó, nem egy simán elvesztett időközi választásról, az már az előcsatározásokból is kiderült; maguk a szocialisták és a Fidesz is magasra tették a lécet. Az előbbiek azzal, hogy hallani sem akartak arról, hogy a DK aspiránsa legyen a baloldal egységes jelöltje, utóbbiak pedig Orbán Viktort is felvonultatták a kampányban. Néhány tízmilliárd forint ígéretének kíséretében. Felerősíti a vereséget, hogy a DK embere a végső elszámolásnál sokkal jobb teljesítményt mutatott fel és a második helyen futott be - bár egy választásnál ennek semmi értéke nincs -, míg a MSZP-ét még a Jobbik jelöltje is legyőzte. És az a tény is a regnáló elnök ellen hat, hogy a baloldal össz-szavazati száma, az előzetes egymás elleni marakodás ellenére is elegendő lett volna a sikerhez. Tóbiás hétfői közleménye arra enged következtetni, hogy az elnök máris levonta a megfelelő következtetést és kijelentette: meg kell teremteni mindenütt a társadalmi koalíciót, és a demokratikus erőkkel kooperálva a legjobb jelöltet kell kiválasztani, nem a helyi elitekre bízva a jelölést.

Mondhatnánk: helyes a gyors és pontos elemzés, illetve következtetés, még ha nehéz is eldönteni, pontosan mit is jelent a társadalmi koalíció. A társadalom, ezt a dunaújvárosi példa is mutatja, továbbra is megosztott; annak kell lennie, ha egy olyan helyen is mandátumhoz juttatnak egy fideszes politikust, ahol az elődnek gyilkosság gyanúja miatt kellett lemondania. És maga a baloldali szimpatizáns-kör is erősen tagolt; nem is lehet más, ha folyamatosan párton belül és a pártok között is háborúskodás folyik. Aktuálisan a szocialistáknál is, annak dacára, hogy a négy elnökjelölt versenyét, valamint a választmányi vezető posztjáért folyó harcot a demokratikus választási rend példájaként igyekeznek feltüntetni. Ezzel együtt a verseny még lehet jótékony hatású, amihez, bármily furcsa, a dunaújvárosi kudarc is hozzájárulhat. Éppen azzal, hogy – amit Tóbiás tette – a megfelelő irányba, netán közösen – másokkal és önmagukkal – viszik tovább a pártot. Nem könnyű persze a helyzet, hisz nem pusztán a most vasárnap elbukott választás terhe nagy, hanem a talán nem is eléggé megfontoltan elindított, láthatóan zátonyra futott népszavazási kezdeményezéseké is.

A szocialisták nem egészen három hét múlva választanak maguknak új elnököt. Erőteljes jóindulat kell hozzá, hogy azt higgyük, képesek lesznek élni az új eséllyel.

Gyilkosság, öngyilkosság

Szocialistákhoz közel álló körök szerint nagyon rosszul jött Tóbiás Józsefnek a dunaújvárosi választási eredmény. Jóllehet a szocialisták elnöke többször is kijelentette, hogy nem az országos elnökség döntött arról, hogy saját jelölttel szállnak harcba az önkormányzati képviselői helyért, hanem az MSZP szabályainak megfelelően a helyi szervezetet illette a jog, mégis a funkcióban lévő elnökön kérik számon a kudarcot. Merthogy nem is egyszerű bukásról van szó, nem egy simán elvesztett időközi választásról, az már az előcsatározásokból is kiderült; maguk a szocialisták és a Fidesz is magasra tették a lécet. Az előbbiek azzal, hogy hallani sem akartak arról, hogy a DK aspiránsa legyen a baloldal egységes jelöltje, utóbbiak pedig Orbán Viktort is felvonultatták a kampányban. Néhány tízmilliárd forint ígéretének kíséretében. Felerősíti a vereséget, hogy a DK embere a végső elszámolásnál sokkal jobb teljesítményt mutatott fel és a második helyen futott be - bár egy választásnál ennek semmi értéke nincs -, míg a MSZP-ét még a Jobbik jelöltje is legyőzte. És az a tény is a regnáló elnök ellen hat, hogy a baloldal össz-szavazati száma, az előzetes egymás elleni marakodás ellenére is elegendő lett volna a sikerhez. Tóbiás hétfői közleménye arra enged következtetni, hogy az elnök máris levonta a megfelelő következtetést és kijelentette: meg kell teremteni mindenütt a társadalmi koalíciót, és a demokratikus erőkkel kooperálva a legjobb jelöltet kell kiválasztani, nem a helyi elitekre bízva a jelölést.

Mondhatnánk: helyes a gyors és pontos elemzés, illetve következtetés, még ha nehéz is eldönteni, pontosan mit is jelent a társadalmi koalíció. A társadalom, ezt a dunaújvárosi példa is mutatja, továbbra is megosztott; annak kell lennie, ha egy olyan helyen is mandátumhoz juttatnak egy fideszes politikust, ahol az elődnek gyilkosság gyanúja miatt kellett lemondania. És maga a baloldali szimpatizáns-kör is erősen tagolt; nem is lehet más, ha folyamatosan párton belül és a pártok között is háborúskodás folyik. Aktuálisan a szocialistáknál is, annak dacára, hogy a négy elnökjelölt versenyét, valamint a választmányi vezető posztjáért folyó harcot a demokratikus választási rend példájaként igyekeznek feltüntetni. Ezzel együtt a verseny még lehet jótékony hatású, amihez, bármily furcsa, a dunaújvárosi kudarc is hozzájárulhat. Éppen azzal, hogy – amit Tóbiás tette – a megfelelő irányba, netán közösen – másokkal és önmagukkal – viszik tovább a pártot. Nem könnyű persze a helyzet, hisz nem pusztán a most vasárnap elbukott választás terhe nagy, hanem a talán nem is eléggé megfontoltan elindított, láthatóan zátonyra futott népszavazási kezdeményezéseké is.

A szocialisták nem egészen három hét múlva választanak maguknak új elnököt. Erőteljes jóindulat kell hozzá, hogy azt higgyük, képesek lesznek élni az új eséllyel.