Gerendai a Bóta Caféban

Publikálás dátuma
2016.06.08. 07:47

A Sziget Fesztivál alapítója, kulturális, turisztikai, gasztronómiai szakember, Gerendai Károly a Bóta Café vendége június 8-án, szerda este 9 órától a FIX Tévében.

Nagy ínyenc, két Michelin csillagos étterme is van. Bóta Gábor élő, online is nézhető műsorában hívhatják őt a 445-1349-es számon, és a tv.fixhd skype címen ugyancsak hozzászólhatnak az adáshoz.

Szerző

Elkészült az EFOTT himnusza

Különleges zenei csemege és vízparti hangulat – elkészült az EFOTT himnusza, amely a Margaret Island, Felcser Máté (Punnany Massif) és JumoDaddy (Irie Maffia, Kelemen Kabátban) közreműködésével született. A zenészek fesztiválélményei ihlette dal a rendezvény sajtótájékoztatóján debütált, ahol egyéb extra produkciókról is lehullott a lepel.

Népies motívumok elektromos köntösben, akusztikus gitár és rapbetét jellemzi a vízparti fesztivál emlékeket idéző dalt. A Feszt szerelem alapjait a Margaret Island alkotta meg, amelyhez Lábas Viki énekesnő EFOTT-os élményei is nagyban hozzájárultak. Az alkotók a szabadság érzésének megjelenítésére törekedtek – ez volt Felcser Máté célja is, amikor megalkotta a szöveget.

− Az EFOTT számomra az izmos szabadságról szól, ahol különböző karakterek találkoznak, engedik el magukat, hiszen a fesztivál egész hangulatának van egy sajátos világa, ami magába zár. Szövegében és dallamában is ezt kívántuk visszaadni, megjelenítve egy könnyed nyári szerelemet, egy fesztiválos fellángolást – mondja a Punnany Massif frontembere, aki a „Csak szabadon” szlogenről a „vétkezzünk büntetlenül” életérzésre asszociál. JumoDaddy felelt a dal zene alapjaiért, amiben elektronikus és akusztikus betétek egymást kiegészítve jelennek meg.

Az EFOTT-himnusz annyira friss, hogy mostantól játsszák a hazai rádiók, élőben pedig július 12-17. között a Velencei-tó partján csendül majd fel. Az idei fesztiválra egyébként több zenekar is extra produkcióval készül: a Mary PopKids a Z-Drums ütősegyüttessel egészül majd ki, a Pannonia Allstars Ska Orchestra (PASO) filmzenékkel lép majd színpadra, míg a 30Y egy különleges performansszal készül, amelyben fiatal festőművészek bevonásával jelenítik meg az extázist.

Szerző

Jönnek a jegesmedvék

Publikálás dátuma
2016.06.08. 07:45
Izgalmas kalandok játszódnak a hómezőkön FORRÁS: VERTIGO MEDIA
A Spitzbergákon játszódik a Sarkköri mentőexpedíció című norvég családi kalandfilm. Az elsőfilmes rendező, Grethe Boe Waal maga írta a forgatókönyvet a repülőtisztből lett norvég ifjúsági író, Leif Hamre 19 nyelvre lefordított regényéből. Igazi hó, igazi jegesmedvemama a kisboccsal és igaziak a gyerekek is, akik egyedül maradva megpróbálnak élve maradni az északi sarkkörön túl.

Van abban valami hűvös báj, hogy most, a remélhetően felfelé kúszó higanyszál szerinti nyáron toppan be a mozikba jeges-havas fuvallattal egy ifjúsági kalandfilm. Ráadásul Norvégiából, ahonnan nem mindennapi jövevény egy ilyen zsáner, igaz, felnőtt mozi is ritkán. A Sarkköri expedíció cím ellenére nem expedícióról van szó, hanem gyerek-csínytevésből kibontakozó vérbeli kalandról.

Három testvér reked az északi sarkkörön túli, ember nem lakta fehér birodalomban, a hó és jég borította kihalt parton, valahol a Spitzbergák eldugott csücskében, ahol olyan élettelen a táj, mintha a világűrbe szakadtak volna ki. Valamikor április előtt és augusztus után lehet a filmidő, mert a nap már nem tanyázik állandóan az égbolton, hanem bizony lemegy, és a gyerekek egyik nagy gondja, hogy a világítást valahogyan megoldják.

De mi ez ahhoz képest, hogy sem a szüleik, sem senki más nem tud otthon a hollétükről, s nekik egyedül kell megtalálniuk a módját, hogyan tudnak élve maradni. Hogy ne falják fel őket a jegesmedvék, hogy ne fagyjanak halálra, hogy ne vigye el a vihar a fejük fölül a tetőt, és persze, hogy legyen betévő falatjuk egyáltalán. Arról nem szólva, hogy meg kell találniuk a módját, hogy életjelet adjanak magukról.

Az elsőfilmes Grethe Boe Waal, aki egy tévészéria után vágott bele a láthatóan nagy kihívást jelentő feladatba, szerencsés kézzel választotta ki bemutatkozó történetének irodalmi alapját, Leif Hamre Operasjon Arktis című regényét. Nekünk a név nem mond semmit, ahogy a cím sem, mert a magyar nem tartozik a 19 nyelv közé, amelyre a múlt században élt norvég ifjúsági író regényeit lefordították.

Hamre nem írónak született, hanem pilótának, legalábbis Skóciában és Kanadában kitanulta a repülőgépek vezetését, a tudását a második világháborúban hasznosította, majd hazájában a repülés egy modern formájának úttörője lett. Ő honosította meg Norvégiában a helikopteres repülést, ő szervezte meg a legelső helikopteres szolgálatot. Nem csoda, hogy amikor felcsapott ifjúsági írónak, a főként fiúknak szóló regényei a repülés izgalmas kalandjait és drámáit idézik fel, s a sok kalandot mesélő történeteiben ott vannak a helikopterek is.

Helikopter a Sarkköri expedíció című film kalandjait beindító eszköz is. Kis hőseink szülei a norvég helikopter-szolgálat kipróbált csapatának tagjai, a gyerekeket pedig olthatatlan láz vezérli, hogy felszökjenek egy gépre. Hogy ez logikailag döccen, az már az elején érzékelhető, a rendező tapasztalatlansága miatt hiányzik az árnyaltabb részletezés, a hiteles szituációteremtés, de tény, hogy a három gyerek felszökik egy helikopterre, elbújik, és senki által észre nem véve – egyszerre csak a Spitzbergákon találja magát.

Az megint kissé túlsietett mozzanat a filmen, ahogy a három gyerek lemarad a helyszínről villámsebesen vissza induló gépről. Egy sebesültért mentek, s miután felrakják a gépre, már indulnak is. Ám közben a testvérek, abban a hitben, hogy az apukájuk munkahelyére szállt a gép, s őt lephetik meg, kiszöknek és elszaladnak be a hósivatagba. Apuka sehol, a helikopter felszáll, s ők ott állnak az északi sarki éjszakában. A rendezői ügyetlenség ellenére ez a pillanat erősen szíven ütő. Ritkán éri a mozinézőt az az impulzus, hogy valóságos és hiteles körülmények között (tehát nem egy galaktikus kitalációban kerülnek távol az élet minden jelétől) a film hősei egyszerre csak az ember nélküli pusztaság legteljesebb kilátástalanságában találják magukat. Márpedig ez történik a film három kis hősével. A legnagyobb nővér is csak tinédzser, a húga kiskamasz, az öccsük meg még fiatalabb.

Ügyetlenkedik a film, de egészen ritka élményt közvetít, jegesmedvés, jégbeszakadásos, élelemszerzéses kalandokat, felgyulladó kunyhót, lázas betegséget – kivetve a havas semmi közepére. Lélegzetelállító felvételekkel járja be a film a hófödte, néma tájat. A gyerekek találékonyságát próbálja érzékeltetni, hiszen próbálkoznak mindennel, amit az elszállított ember otthagyott kunyhójában találnak, de nem annyira az melléfogásaik, mint inkább a bocsát terelgető jegesmedve feltornyosuló termetét, a megrepedt jég gyilkos csapdáját, a hóhegyek között feleslegesen megtett hosszú menekülőutat vési emlékezetbe a történet.

A három testvér igyekezete, hogy életjelet adjon magáról, nem lett olyan izgalmas, mint lehetett volna, mégis, van benne valami, amitől érdemes nézni. A reménytelenség kellős közepén ez a három kis kölyök nem adja fel, ezért volt érdemes a kalandjaikat filmen is elmesélni.

(Sarkköri expedíció ***)

Szerző