Azt írja Karácsony Mihály parlamenti szakértő (vajon mit csinál egy parlamenti szakértő?), hogy „az alapjövedelem koncepciója a baloldal legjelentősebb társadalmi-gazdasági innovációja”. Szerintem pedig az alapjövedelem a legrégibb baloldali elképzelés, a segélyezés abszolút kiterjesztése. Azt is állítja a szerző, hogy a Kárpát-medence éghajlati és földrajzi körülményei között el tudná tartani az itt élő embereket. Gondolom, ezalatt azt érti a szakértő, hogy az országnak megvan az anyagi alapja az alapjövedelem bevezetéséhez. Erről is lehetne hosszan tartó vitát folytatni, de most írásomnak nem ez a célja. Feltételezvén, hogy ez az állítás valós, akkor az általam megfogalmazott baloldali társadalmi-gazdasági innováció az, hogy minden munkaképes embernek legyen munkája, és aszerint részesülhessen az anyagi javakból. Ha ez nem valósítható meg, akkor szerintem az alapjövedelem bevezetése sem. De mivel azt feltételezzük, hogy az alapjövedelem bevezetéséhez megvannak az anyagi feltételek, akkor az általam javasolandó megoldásra is megvan. Az alapállítás szerint azért van szükség az alapjövedelem bevezetésére, mert nem jut mindenkinek munka, ezzel együtt azonban nem teszik fel azt a kérdést, hogy miért nem jut mindenkinek munka? Az állítás azt is tartalmazza, hogy ha a robotok jobban elterjednek, akkor még ennyi ember sem dolgozhat majd. Ez azonban nem igaz. Lázár András közgazdász szerint az alapjövedelem nem lenne más, mint a bürokratikus drága szociális rendszer leegyszerűsítése, csakhogy akik most ebben a rendszerben dolgoznak, a javaslat megvalósulása esetén maguk is munkanélkülivé válnának. Bánfalvi István és társai szerint az alapjövedelem összege 50 ezer forint lenne. Azt mondják nem olyan nagy összeg ez, amely elcsábítaná a munkavállalót a munkahelyétől, ha van neki. Na, ez az! Vajon lehetne-e minden munkaképes embernek munkája? Szerintem igen, ha ez lenne a cél a jövőt illetően. Ha ugyanis megnézzük, hogy akinek ma van munkája, mennyi időt dolgozik, akkor azt látjuk, hogy nem nyolc órát dolgozik, hanem jóval többet. Szó sem esik arról, hogy csökkenjen a munkaidő, vagy növekedjenek a szabadnapok száma, esetleg a fizetett szabadság mennyisége, pedig ezt a munkamennyiséget sokkal több ember között lehetne szétosztani. Ezt vidáman meg lehetne oldani abból az összegből, amit a munkanélküli alapjövedelemre fordítanánk. Feltehető a kérdés: miért nem valósítható meg ez az elképzelés? Azért, mert a munkaerőpiacon továbbra is érvényes a kereslet-kínálat törvénye, tehát minél nagyobb a munkanélküli tömeg, annál olcsóbban lehet a munkaerőt megvásárolni. Visszatérve Karácsony Mihály írására, amelyben azt kérdezi van-e erkölcsi alapja az alapjövedelem bevezetésének, az én válaszom: nincs, sőt ez arculcsapása lenne minden dolgozó embernek.