Bonnie Tyler: A hang idővel kopik

Bonnie Tyler walesi énekesnő a debreceni Kerekestelepi Termálfürdő felújítást követő megnyitóünnepségén adott koncertet szombat este. A 65 éves világsztár lapunknak elmondta, a magyar közönséggel mindig megelégedett, s nem érti, más nagyágyúk miért nem jönnek többször fellépni hazánkba. Beszélt arról is, tisztában van jelenlegi adottságaival, de a mai napig élvezi a zenélést, csakúgy, mint a férjével töltött pihenést portugáliai birtokukon.

- Világsztárhoz képest meglepően sok koncertet koncertet adott már Magyarországon. Miért?

- Nagyon szeretem a magyar közönségemet, ezért jövök vissza sokszor. Pillanatnyilag nem is tudnám megmondani, a mostani koncertem a hetedik vagy nyolcadik nyilvános szabadtéri fellépésem-e Önöknél.

- Van lehetősége ezen alkalmak során valamennyire megismerni az országot, esetleg köt ilyenkor tartós ismeretségeket?

- Sok énekes nem mondja el, de a valóság az, hogy egy-egy külföldi tartózkodás az esetek többségében pusztán a koncertre, semmi többre nem korlátozódik. Megérkezel sok utazás után, fogadnak, elvisznek a szállodádba, s ha szerencséd van, akkor a koncert előtt kicsit tudsz járkálni a városban, de sajnos igazán nem lehet kikapcsolódni, szétnézni. Most Kolozsvárról autópályán érkeztem, a Király-hágó viszont lenyűgözött, ezért megkértem a csapatomat, álljunk meg a turnébusszal. Debrecen pedig szép város, a koncertem helyszíne, a Kerekestelepi Fürdő pedig egészen hangulatos, ritkán van lehetőségem ilyen egyedi gyógyfürdőkbe eljutni.

- Visszajáró koncertezőként, esetleg van olyan különleges története, amely hazánkhoz kapcsolódik?

- Ahogy említettem, nagyon nincs lehetőségem arra, hogy legyen. Mindenesetre arra élénken emlékszem, mennyire tetszett a budai vár, amelynek a teraszán néhány éve koncerteztem. Amikor az elmúlt években az országon belül közlekedtünk, akkor sok szép táj mellett rohanunk el: erdőket, várakat, hangulatos kis helyeket hagytunk el.

- A térség országaihoz képest elkeserítően kevés világsztár lép fel nálunk. Sokan azt mondják, azért, mert félnek, nem töltenék meg a koncerthelyszíneket. Valóban tartanak ettől?

- Ne vicceljünk, ez hülyeség! Azt hiszem, ha valaki ezt hiszi, akkor még soha nem adott koncertet Budapesten. Más koncertjeiről nem tudok mesélni, de az én showjaimat szinte mindig rengetegen látogatják. Szerencsére a magyarok szeretik a régi ütős popslágereket, a hagyományos egy énekes a színpadon, mögötte zenekar felállást. Persze, a sok bravúros látványelemmel sincsen bajom, de ha az ember énekesnő, akkor mégiscsak az számít, milyen a hangja.

- Persze, de az Ön dalai abszolút örökzöldek, több generáció szereti őket.

- Igen, elfogulatlanul is azt mondom, azok a dalok, amiket nekem írtak, tényleg időtállóak. 1976-ban jött ki az első dalom, akkor huszonöt voltam, a hónap elején töltöttem be a hatvanötöt, s még mindig örömmel dolgozom. Szabályosan imádom ezt csinálni! Fantasztikus bandám és technikai csapatom van, hogyne szeretném.

- Ahogy említette, régóta van a pályán. Hogyan éli meg az öregedést, azt, hogy gyengül a markáns hangja?

- Magam sem hiszem el, hogy hatvanas vagyok! Úgy érzem magamat, mint amikor a negyvenes éveim elejét tapostam. Tisztán emlékszem arra, amikor az anyám hetvenöt volt. Mihez fogható érzés, kérdeztem. Azt mondta, egy nappal nem érzi magát harmincnál többnek. Három lány és két fiú testvérem van (hihetetlen, de a legidősebb nővérem hetvenhat éves), ők is zenélnek. Relatív hosszú élet jutott a szüleimnek, remélem, még sokáig ilyen egészséges maradok én is. A hangom nyilván kopott az idővel, de nincs okom panaszra. Fontos számomra, hogy még évekig koncertezhessek, mert nem szeretném cserben hagyni a rajongókat, érdekelnek az új kihívások. Tavaly például negyven országban koncerteztem, a férjem, Robert mindig elkísér.

- A legutóbbi albuma, a Rock and Honey vegyes recenziókat kapott a nagy angol és amerikai lapok zenekritikusaitól. Mit szólt hozzá?

- Kapott negatív kritikát is? Úgy látszik, nekem csak a jókat mutatja meg a kiadóm és a menedzserem. Mindenesetre, nyilván nem örülök a rossz kritikának, de abban biztos vagyok, a felemelő jó kritika többségben volt. Nagyon jól szerepelt az Amazon internetes webáruházban is, lista negyedik lett. Egyébként az egy country album, amit autentikus helyszínen, Nashville-ben rögzítettünk, méghozzá csak nashville-i zenészekkel, mert a fiúknak a bandámból, nincsen zöldkártyája. Minden napját élveztem annak a munkának, üdítő volt. Ha játszok belőle a koncerteken, a közönség is mindig velem együtt énekel. Elárulhatom, talán fogok a közeljövőben egy újabb nashville-i albumot készíteni!

- Mostanában már az új albumon dolgozik?

- Dehogy, nem török-zúzok azért, hogy mindenáron legyen új albumom.

- Tom Jones és Shirley Bassey, akárcsak ön, szintén walesi énekesek, méghozzá talán a popzene legnagyobb hangjai. Mi a walesiek titka?

- Jó, hogy említi őket, mindketten világklasszisok! De, ugye nem várja, hogy eláruljam a titkot? (nevet)

- Nem bántam volna! Mindenesetre számomra eszméletlen, hogy önt háromszor jelölték Grammy-díjra, de egyszer sem kapta meg. Jones egy alkalommal tudta Grammy-jelölését díjra váltani, Bassey viszont csak jelöléseket kapott. Nem szeretik a briteket a világ legrangosabb zenei díjátadóján?

- Erről szó sincs, ez csak így alakult. Engem háromszor jelöltek a díjra, de ebből kétszer Michael Jackson vitte el az orrom elől a díjat. Azért ez mégiscsak bocsánatos bűn, mert Michael a világ egyik legnagyobb popzenésze volt. Csakúgy, mint a nemrég elhunyt Prince, akit szintén ismerhettem. Egyébként hatalmas öröm az is, ha több száz előadó közül beválasztanak a jelöltek közé.

- Foglalkozik az elismerésekkel, az eladott lemezek példányszámával?

- Persze, de nem különösebben. Azt őszintén nem tudom, mennyi albumot adtam el, de a férjem azt mondja, 12-15 millió fogyott az elmúlt harminckilenc évben. Ha felmegy a YouTube-ra, láthatja, a Total Eclipse Of The Heart című dalomhoz készült klipet - hiába három évtizedes - már 168 millióan nézték és hallgatták meg. A dalt húsz évvel később újra felénekeltem Kareen Antonn francia énekesnővel, akkor tizenkét hétig szerepelt a francia toplistán. Nem városi legenda az sem, hogy az első női előadó voltam, aki egyből az első helyen lépett a brit zenei toplistára. Ez 1984-ben, a Faster than the Speed of Night című albumommal volt.

- Három évvel ezelőtt ön képviselte az Egyesült Királyságot az Eurovíziós Dalfesztiválon, de még csak az élbolyba sem jutott be. Mit gondol a világversenyről?

- Tudtam, hogy nem nyerhetek. Egyébként is, az egész verseny túlságosan politikaorientált, de ennek ellenére, élveztem a munkát. Nem egyszerű a dal sem, Malmőben pedig sokat próbáltam, kora reggeltől interjúk tucatjait adtam napokon át, rajongók vártak a szálloda előtt, és még sorolhatnám.

- Hamarosan arról szavazhatnak a britek, ki lépjen-e országuk az Európai Unióból, vagy sem. Ön is Unió nélkül képzeli el a jövőt?

- Nincs határozott véleményem, de a férjem és a menedzserem például teljesen kilépés párti.

- De a nemrég 90. születésnapját ünneplő II. Erzsébet királynőről, az uralkodócsaládról gondol valamit, ugye?

- II. Erzsébet megkérdőjelezhetetlen ikon, aki a nemzetet, az elveszőben lévő értékeket szimbolizálja. Kiváló politikus, nagyszerű, erős független asszony. A Windsorok a folytonosságot, az élő történelmet reprezentálják, egyben az ideális családot testesítik meg. Arról nem beszélve, diplomáciai szerepük, jelenlétük gazdasági szempontból hasznos. Egyébként Diana hercegnővel és Károly herceggel többször is találkoztam, Lady Di remek humorérzékkel megáldott, emberközeli nő volt.

- Jövőre lesz negyven éve, hogy megjelent az első lemeze. Elégedett az eddigi életével, karrierje jelenlegi alakulásával?

- Abszolút, áldottnak érzem magamat. Felfoghatatlanul csodálatos karrier adatott meg nekem, fantasztikus családdal, barátokkal. Amikor nem a színpadon állok, akkor a munkám gyümölcsét élvezem a portugáliai Albufeira városától nem messze lévő őrületes tengerparti házunkban vagy a jachtunkon. Három hét múlva indulunk, ott töltjük az egész nyarat!

Adrenalinpumpáló retro buli

Bonnie Tyler az idő múlásával is energikus színpadi alak. Több mint másfél órás debreceni fellépése elején kicsit tartottam attól, hogy a nagymamakorú, farmert és csillogó country-felsőt viselő rockénekesnőnek búcsút intett jellegzetes rekedtes hangja, amelyért a női Rod Stewart becenevet kapta, de miután "beénekelte" magát, eloszlott a félelem.

Adrenalinpumpáló koncertjén Janis Joplin egyik híres bluesdalát is elénekelte, előkerült a nagy példakép, Tina Turner két slágere, a River Deep Mountain High és a Simply the Best is - utóbbit abszolút méltó módon, páratlanul előadva. Még mielőtt azt hihettük volna, Bonnie értelmezte újra Turner slágerét, elárulta: a dalt eredetileg ő énekelte fel 1988-ban, két évvel az ismert változat előtt.

A walesi énekesnő és pazar zenekara - különösen két gitárosa - remek retro bulit csapott, de a legnagyobb Bonnie Tyler-sláger, a Holding Out For a Hero már kínos a repertoárban. Az előadó teljesítménye összességében lélegzetelállító, de a '80-as évek veretes rockeposza egy érdekesen hörgő death metal banda frontemberének mutatja a sztárt.