Előrehozott választás Zágrábban

Hétfőn feloszlatta magát a zágrábi parlament, ezzel lehetővé vált az előrehozott parlamenti választás Horvátországban. A 151 tagú törvényhozásban megtartott szavazáson 137-en voksoltak a parlament feloszlatása mellett. Az idő előtti voksolást szeptember elején rendezik meg.

A Tihomir Oreskovic vezette kabinet, amelyet a jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) és a centrista Híd alkotott, nem egészen öt hónapig működött. A zágrábi törvényhozás múlt csütörtökön vonta meg a bizalmat Oreskovic kabinetjétől. Nagy többséggel szavazta meg a kormánnyal szemben benyújtott bizalmatlansági indítványt. Egy nappal korábban lemondott kormányfőhelyettesi tisztségéről Tomislav Karamarko, a HDZ elnöke, arra hivatkozva, hogy működésképtelenné vált a kabinet.

A bukást ugyanakkor éppen ő idézte elő azzal, hogy felesége révén korrupciógyanús ügyletbe keveredett. Ezt követően a Híd elnöke Bozo Petrov a kormányfőhelyettesi tisztségről való lemondását követelte. Karamarko erre sokáig nem volt hajlandó, miután azonban saját pártján belül is megrendült a bizalom vele szemben, nem volt más választása.

A kabinet helyzete kezdettől fogva igen törékeny volt. A 2015 novemberében megrendezett parlamenti választás nem hozott egyértelmű győztest. Sokáig úgy látszott, hogy a voksolás harmadik helyén végzett Híd a szociáldemokratákkal lép koalícióra, ehelyett azonban december előtt két nappal a HDZ-t választották partnernek.

Szakértők szerint az előrehozott választást követően visszatérhetnek a hatalomba a szociáldemokraták, így könnyen elképzelhető, hogy néhány hónap múltán Zoran Milanovic visszatér a kormányfői székbe.

Szerző

Nincs egyetemi diplomája Erdogannak?

Publikálás dátuma
2016.06.21. 07:32
Erdogan 44 tiszteletbeli doktori címet gyűjtött be FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
A török elnöknek az alkotmány 101-es paragrafusa szerint a következő feltételeket kell teljesíteni: negyven évesnél idősebbnek kell lennie, illetve legalább négyéves felsőoktatási képzésben kell részesülnie. Erdogan ez utóbbi kritériumot nem teljesíti – állítja az Udiver, azaz a török felsőoktatási professzorok szövetsége. A testület úgy véli, hogy Erdogannak egyetemi diplomája sincs, mert mindössze „két-három év után” lezárta egyetemi tanulmányait.

Idris Baluken, az ellenzéki, kurdbarát HDP egyik parlamenti képviselője ezért nyolc kérdést intézett a parlamentben az oktatási miniszterhez. A honatya magyarázatot követel arra, miként fordulhat elő, hogy a választási bizottság azt igazolta: a török elnök 1981-ben kapott diplomát, miközben az általa látogatott Marmara Egyetemet csak egy évvel később, 1982-ben alapították, s 1983-ban ismerték el felsőoktatási intézményként.

A török elnök hivatalos életrajza szerint 1981-ben diplomázott az intézmény gazdasági karán. Az adatok szerint négy évig volt az egyetem hallgatója. Előzőleg az Imam-Hatip Iskola növendéke volt.

Az életrajzában tapasztalható sajátos anomáliák miatt Ömer Faruk Eminagaoglu egykori államügyész panaszt nyújtott be a választási bizottságnál. Meglátása szerint mivel az elnök nem teljesíti az államfői kritériumokat, ezért meg kell fosztani tisztségétől, s deklarálni is kell, hogy nem választható meg államfőnek. Annak a véleményének is hangot adott, hogy okirathamisítás is történhetett.

A kormányoldalon természetesen óriási a felháborodás az előterjesztés kapcsán. Nurettin Cankli miniszterelnök-helyettes szerint „alantas támadás” célpontjává vált az elnök. Állítása szerint az államfő egyetemi diplomáját már „számos alkalommal” a nyilvánosság elé tárták és „semmiféle kérdőjel sem merült fel a dokumentummal kapcsolatban”. Erdogan szóvivője láthatóan felháborodottan utasította vissza a vádakat. Feltéve a költői kérdést, kifejtette, „akkor most az a cél, hogy tízmillió másolatot készítsünk a diplomából, csak hogy véget vessünk ezeknek a találgatásoknak?”

Tényleg ennyire mindenki számára nyitott könyv Erdogan diplomája? A helyzet azért nem ilyen egyszerű. 2014-ben, az elnökválasztás idején a Márvány Egyetem rektora, aki mellesleg Erdogan osztálytársa volt, tényleg nyilvánosságra hozott egy fényképfelvételt, amely állítólag bizonyította, hogy az elnök elvégezte az egyetemet. Csakhogy az eredeti példányt senki sem láthatta.

Az AKP kormánypárthoz közel álló választási bizottság mindenesetre nem teketóriázott sokat, elutasította a volt főügyész (jelenleg egy ügyvéd egylet elnöke) beadványát. Magyarázat nincs, de nem is várható, mivel a teljes igazságszolgáltatás ki van téve a hatalom önkényének.

Erdogan egyébként szinte csúcstartó, már ami tiszteletbeli doktori címeit illeti: már 44 ilyen elismerést gyűjtött be a világban, a legutóbbira Uganda fővárosában, Kampalában tett szert. A felsőoktatásban dolgozókat azonban nem győzi meg ezekkel a nem éppen szakmai tudásáért osztogatott dokumentumaival. A professzorok tiltakoztak a török hadsereg kurdok elleni fellépése miatt, amire az államfő azt közölte, nem érdekli, mit mondanak ezek az „áltudósok, akik terroristákkal játszanak össze”.

Szerző

Kevéssé lelkesednek a menekültekért

Publikálás dátuma
2016.06.21. 07:31
Minden ember egyenlő – hirdetik a németországi bevándorlók FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ADAM BERRY
Németországban a parlamenti pártok ugyan elutasítják a szélsőségeket, a közvélemény-kutatások szerint azonban az Alternatíva népszerűsége stabilan 10-15 százalék közötti. A pártnak a bevándorlók befogadását elutasító ideológiája is szerepet játszik abban, hogy a Lipcsei Egyetem által készített felmérés szerint az országban nőtt az idegenellenesség, a zsidókkal, a romákkal és a homoszexuálisokkal szembeni gyűlölet.

A megkérdezettek több mint egyötöde (21,9 százalék) úgy véli, hogy az országnak egy erős pártra lenne szüksége. 25,5 százalék osztja ezt a véleményt Kelet-Németországban, 21 százalék Nyugaton. Azt a véleményt, amely szerint az országra nézve már veszélyt jelent a külföldiek magas száma, 33,9 százalék képviseli. Sajátos módon 6,7 százalék annak a véleményének adott hangot, hogy bizonyos tekintetben a diktatúra jobb államforma lenne. Kelet-Németországban az önkényes államot támogatók aránya 13,8 százalék, így e tekintetben is kísért még a Német Demokratikus Köztársaság szelleme.

A Lipcsei Egyetemen 2002 óta folyamatosan vizsgálják a szélsőjobboldali tendenciákat. Bár a dokumentum szerint Németországban nem emelkedett a jobboldali radikalizmus mértéke, ám egyre több az önkényes agresszió a muzulmánok, romák és a menekültek ellen, s a társadalom is mind erőszakosabbá válik.

Az Amnesty International júniusban éles bírálatokkal is illette emiatt a német hatóságokat. Az AI német szekcióvezetője, Selmin Caliskan bár nem vádolta a hatóságokat konkrétan azzal, hogy intézményes rasszizmus létezne náluk, szerinte a rendőrségnél, de az igazságszolgáltatásnál is akadnak erre utaló jelek. Caliskan szerint a német hatóságok részéről mindenkit ugyanolyan elbírálás illetne meg, függetlenül a bőrszíntől, a kulturális háttértől, vagy az etnikai hovatartozástól. Az AI ugyanakkor azt is megállapította, hogy hasonló jelenségek történtek Olaszországban, Franciaországban, Lengyelországban és Bulgáriában.

Csak a 2015-ös év folyamán 1031 támadást jegyeztek fel a menekültszállásokon. Ebből 177 erőszakos cselekmény, 94 gyújtogatás volt, nyolc alkalommal pokolgépet robbantottak. Jellemző a helyzetre, hogy 2014-hez képest ezen cselekmények száma megötszöröződött. Az AI tanulmánya ezzel kapcsolatban megállapította, nyilván irreális lenne a hatóságoktól elvárni azt, hogy a nap 24 órájában ügyeljenek a menekültszállások rendjére, de az emberi jogi szervezetek szerint emelni kellene a rendőri készültség szintjét.

Mindenesetre a Lipcsei Egyetem felmérése teljes egészében alátámasztja, hogy az emberek toleranciája mintha fokról fokra csökkenne. A Heinrich Böll Alapítvánnyal és a Rosa Luxemburg Alapítvánnyal közösen készített felmérésben 2420 ember véleményét kérték ki országszerte, különböző életkorú és szociális hátterű személyiségekről van szó.

A jelentésben első ízben vizsgálták az Alternatíva, illetve az iszlámellenes mozgalom, a Pegida szerepét. A tanulmány szerint Elmar Brähler professzor, társadalomtudós, a jobboldali radikalizmus szakértője szerint a Pegida támogatói elsősorban szélsőjobboldali, iszlámellenes ideológiát képviselnek, rendre összeesküvés-elméleteket és idegen hatalmakat keresnek minden mögött. „A Pegida támogatása mögötti legfontosabb motívum a jobboldali radikalizmus és az iszlámellenesség” – fejtette ki.

Az idegenellenesség az Alternatíva választóinak nagy részét is jellemzi – állítja Elmar Brähler. A populista párt támogatóinak 86 százaléka egyetért azzal a kijelentéssel, amely szerint „a Németországban élő sok muzulmán miatt néha idegennek érzem magam a saját hazámban”. Más pártok szavazói esetében ez csak 25-48 százalék körül mozgott. A kutató szerint a jobboldali radikális, illetve a populista pártok potenciálja azonban ennél is nagyobb, amint ezt az utóbbi választási eredmények is igazolták.

A felmérés kimutatja, hogy a férfiak hajlamosabbak az iszlám radikalizmusra, ugyanez pedig a munkanélküliekről és a nyugdíjasokról is elmondható. Azok, akik érettségivel, vagy a felsőoktatásban szerzett diplomával rendelkeznek, kevésbé veszik át a radikális ideológiát.

Ugyanúgy, ahogy a korábbi években, a keleti tartományokban erőteljesebb az idegenellenesség. A Kelet-Németországban megkérdezettek 40 százaléka egyetért azzal a véleménnyel, hogy a külföldiek csak a német szociális állam előnyeinek kiaknázása miatt érkeztek az országba. Nyugaton is harminc százalék az ekként vélekedők aránya. Országszerte minden negyedik megkérdezett annak a véleményének adott hangot, a munkaerőhiány megoldása a menekültek hazaküldése lenne.

Más témakörökben már kisebb a különbség a kelet- és nyugatnémetek véleménye között. A németek 9,5 százaléka szerint „a zsidók sokkal inkább bevetnek piszkos trükköket, mint mások.” Érdekes módon a nemzetiszocializmus szörnyűségeinek relativizálása jellemzőbb a nyugatnémetekre, 6,7 százalékuk ugyanis úgy vélte, hogy a történelemkönyvekben eltúlozták a nácik rémtetteit, miközben ezt a véleményt a keletnémeteknek csak 5,5 százaléka képviselte.

2014-hez képest egyértelműen nőtt az iszlámellenesség. A megkérdezettek fele úgy foglalt állást, hogy idegennek érzi magát a saját országában. Negyven százalék szerint a muzulmánokat nem lenne szabad Németországba engedni. Az eltelt két évben jelentősen megnőtt a menekültek elutasítóinak aránya. A lakosság több mint hatvan százaléka szerint a menedékkérőket hazájukban valójában nem is üldözik, ezért jogtalanul kaptak menedékjogot. 58 százalék azt közölte, gondjai lennének azzal, hogy ha a közelében romák élnének. A megkérdezettek fele pedig úgy vélekedett, hogy ezen etnikum tagjait szorítsák ki a belvárosokból.

A homoszexualitást illetően negyven százalék foglalt állást úgy, undorítónak találja, ha az azonos neműek a nyilvánosság előtt csókolóznak. Minden negyedik személy pedig általánosságban is erkölcstelennek találja a homoszexualitást.

A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy az országban 5,4 százalék tekinthető egyértelműen szélsőjobboldali irányultságúnak, Keleten 7,6 százalék, Nyugaton pedig 4,8 százalék. Ebbe a kategóriába azokat sorolták, akik minden kérdéstípusra szélsőséges választ adtak, vagyis támogatják a diktatúrát, a sovinizmust, az idegenellenességet, az antiszemitizmust, a nemzetiszocializmus bűneinek relativizálását.