Tündérmese vagy egy rossz álom?

Érdekes kísérletbe kezdett Olaszország. A választók olyan politikusokat tettek meg városvezetőknek, akiknek eddig nem sok közük volt a politikához. Hogy a tesztet siker koronázza-e, vagy még nagyobb káosz alakul majd ki a nagyvárosokban, erre csak a jövő adhatja meg a választ. Rómában nagy reményekkel tekintenek a 37 éves Virginia Raggi polgármestersége elébe.

Megszokhattuk már, hogy Európában fokról fokra erősödnek meg a jobboldali populisták. Ausztriában kis híján a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) nyerte meg az elnökválasztás májusban megrendezett második fordulóját, Franciaországban már huzamosabb ideje Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Front (FN) vezeti a közvélemény-kutatásokat, Hollandiában az egyik legnépszerűbb politikai tömörülés a Szabadságpárt, s akkor még nem tettünk említést arról, hogy Németországban pedig majdnem 15 százalékos népszerűségnek örvend a jobboldali radikális Alternatíva.

Olaszország ebből a szempontból unikumnak számít Európában. Az egyetlen radikális, bevándorlásellenes jobboldali pártnak nevezhető Északi Liga (LN) lényegében semmit sem profitált a menekültválságból, s népszerűségi mutatója nem éri el a 15 százalékot sem, a jobboldal korábbi meghatározó ereje, a Silvio Berlusconi által fémjelzett Forza Italia pedig – amint azt a regionális választás is igazolta – mintha feltartóztathatatlanul száguldana lefelé a lejtőn, s ki tudja, hol áll meg. A szívproblémákkal kezelt Berlusconit egyre kevésbé foglalkoztatja a politika, nélküle aligha van esélye a pártnak a túlélésre.

Jobboldali radikalizmusnak tehát se híre, se hamva, populizmusnak viszont annál inkább. Az Öt Csillag Mozgalomtól (M5S) ugyanis nem áll távol a népszerűséghajhászás. S bár öntörvényű vezetője, Beppe Grillo az utóbbi időben kicsit mintha háttérbe vonult volna, s inkább ismét komikusi karrierjével van elfoglalva. Ettől függetlenül nélküle aligha létezne párt. Amikor a római polgármester-választás első fordulóját Virginia Raggi imponáló fölénnyel nyerte meg, Grillo azt közölte, ez a diadal az első komoly lépés a kormányzati szerepvállalás felé.

Az M5S-t nem nevezhetjük szélsőséges jobboldali pártnak. Akadnak benne jobb- és baloldaliak egyaránt, Időnként az lehet az érzésünk, hogy lelkes amatőrök gyülekezetéről van szó, akik sok mindent mondanak, de teljes rejtély, hogy mindezekből képesek-e bármit is megvalósítani.

Virginia Raggi magabiztosan nyerte meg a második fordulót is. Csinos, modelleket idéző szépség, akit előszeretettel szólítanak meg a különféle televíziós csatornákon. Diadala óta a hírműsorok állandó szereplőjévé vált, ami remek hír a „csillagosoknak”, mivel Raggi kiváló reklámarc. Általában ügyesen nyilatkozik. Szavazatának vasárnapi leadásakor előre begyakorolt mozdulatokkal pózolt a szavazóurna előtt. Amikor kiderült, hogy megnyerte a választást, néhány könnycsepp jelezte meghatódottságát, amivel még jobban belopta magát honfitársai szívébe.

Az 1978-ban született Raggi, aki egy fiúgyermek édesanyja, az örök város nagy politikai sztárjává lépett elő. Az M5S a közvetlen demokrácia híve, mindent megszavaztatnak a tagsággal, méghozzá az interneten. A külső szemlélő számára reprezentatívnak aligha lehet nevezni ezeket a „felméréseket”. Arról például, hogy az M5S római jelöltje Raggi legyen, mindössze 1764 regisztrált internetes szavazó döntött. Ez nem igazán nevezhető túlságosan soknak, lévén ötmilliós városról van szó. Ám ez az M5S városi tagjainak is mindössze 18 százaléka.

Az Öt Csillag Mozgalom eredetileg nem is pártként, hanem tiltakozó mozgalomként jött létre. A tömörülés szellemi atyja az ismert olasz vállalkozó, politikai aktivista és blogger, Gianroberto Casaleggio volt. Ő szerkesztette Grillo blogját, s felismerte azt, hogy az internet akár komoly politikai erő kiindulópontja is lehet. Casaleggióról rejtélyes történetek keringtek, olyan vélemények is megjelentek, amely szerint az agymosáshoz is ért. Hogy ez így van-e, sosem bizonyosodott be. Casaleggio már nem érhette meg nagy művének beteljesülését, Róma bevételét: hosszú, súlyos betegség után, április 12-én, 61 éves korában meghalt.

A választók majdnem kétharmada adta a voksát vasárnap Raggira. Igaz, azt azért túlzás lenne kijelenteni, hogy a főváros a választás lázában égett volna, mivel a szavazásra jogosultaknak alig több mint a fele élt szavazati jogával. A 37 éves házas hölgy diadalához azonban nem férhetett kétség, ami azért is figyelemreméltó, mert ha akár három hónapja közvélemény-kutatást tartottak volna arról, ki az a Virginia Raggi, csak nagyon kevesen tudták volna megadni a választ. Villámkarrierjének magyarázata egyszerű. Tény, rokonszenvesnek tartották ugyan, de elsősorban nem ennek köszönhette igen magas szavazati arányát, hanem annak, hogy a választók üzenni akartak a tradicionális pártoknak, így a kormányzó demokratáknak, valamint a jobboldalnak: nagyon elégedetlenek ténykedésükkel. Inkább valami ellen szavaztak, mintsem valakire.

Raggi magabiztosan jelentette ki sajtóértekezletén: „készen állok a kormányzásra. Ma új korszak kezdődik”. Mint mondta, a fővárost húsz év óta rosszul irányítják, most azonban elérkezett a változás ideje, törvényesség és átláthatóság jellemzi majd működését – ígérte.

Hogy az Öt Csillag Mozgalom-féle kísérletet siker koronázza-e, nos, e tekintetben azért lehetnek bizonyos kételyeink. Az ironikusabbak azonban megjegyzik: nagy kockázatot azért nem vállaltak a rómaiak azzal, hogy egy teljesen tapasztalatlan személyiséget tettek meg a világváros vezetőjének, mert annál tényleg nem lehet sokkal rosszabbul irányítani a várost, ahogyan ezt elődjei tették. Mindegy, hogy valaki jobb-, vagy baloldali érzelmű, abban egyetért, valamit nagyon elrontottak Rómában.

Súlyos gondot jelent a korrupció mellett például az, hogy elképesztő mértékben megnövelték a város alkalmazottainak számát. Összesen 50 ezren dolgoznak a polgármesteri hivatalnál. Ezzel együtt évről évre emelkedett az adóssághalom, amely jelenleg eléri a 12 milliárd eurót. Igaz, ez is csak becslés, a pontos szám nem ismert. Az adóssággal megpróbáltak bűvészkedni, különféle alapokban próbálták eltüntetni, a hiány azonban megmaradt.

Bár bizonyos személyek nagyon is meggazdagodtak a főváros sajátos pénzügyeinek köszönhetően, közben nyilvánvaló volt az, hogy Róma száguld lefelé a lejtőn. Szeméthalmok lepték el az utcákat, miközben hatalmas összegeket költenek a szemétszállításra. A tömegközlekedés, kivált a külső kerületekben igen rossz, pedig ezekben a körzetekben 2,6 millióan élnek. Az egészségügyi ellátás katasztrofális, az utak burkolata rossz, a nagy esőzéseknél szinte megáll az élet. Mindezek ellenére jelentősen emelkedik az ingatlanok ára. Róma mintha el lenne átkozva. Kérdés azonban, hogy az időnként tündérnek beállított Virginia Raggi tényleg képes lesz-e felébreszteni Csipkerózsika álmából.

Sok szépet ígért

Virginia Raggi sok szépet ígért a rómaiaknak a választási kampány során. Többször elhatárolódott a politikusoktól. „Ezek mind ugyanolyanok” – mondogatta riválisairól. E mondataival sikeressé is vált, sokan örültek annak, hogy végre nem a politikusi közegből érkezett valaki. A római tündérmesének azonban hamar vége lehet. Raggi nem egy ízben arrogánsnak, tájékozatlannak tűnt. Mint mondta, aki olimpiát akar rendezni Rómában, 2024-ben, az bűnöző.

Amikor kiderült számára, hogy már jelentős állami pénzek folytak a projektbe, s sok munkahelyet teremthetnek ezáltal, visszavonulót fújt. Rosszul reagált arra is, amikor az újságírók kritikus kérdéseket tettek fel neki. Konkrétumok helyett vádaskodni kezdett, azt állítván, be akarják mocskolni őt. Aztán kiderült, hogy miközben a főváros átláthatóságát hirdette, életrajzából „kifelejtett” egy nem is jelentéktelen részt.

Olyan cégnél dolgozott nem is rövid ideig jogi gyakornokként, amelyet korrupció miatt elítélt politikusok irányítottak. Raggi 2014 óta tagja volt a város képviselő-testületének, de a legritkább esetben szólalt fel.