Az Andrássy úti Írók Boltjában hölgy fizet a kasszánál, kezével gyengéden simogatva a Műút művészeti folyóirat legutóbbi, vastag példányszámát. „Jaj, de örülök, hogy végre beszereztem” – így lelkendezik, miközben körkörös – már-már erotikus – mozdulatokkal simogatja a lap borítóját. A kultikus könyvesboltban beszerezhető szinte az összes folyóirat, de nem pusztán a jelenkori számok, sok lap esetében a korábbi lapszámok közül több is.
Azzal, hogy a csütörtökön bemutatott utolsó nyomtatott számával befejeződött a 2000 irodalmi-társadalmi havilap kiadása, eggyel kevesebb azon folyóiratok száma, amelyek ezentúl fellelhetőek az újságosoknál, a boltokban. Szilágyi Ákos költő, egyike a lap 1989-es áprilisi indulását létrehozó törzsgárdának, a búcsúlapszám Írók Boltjában tartott bemutatóján szintén arra emlékeztetett, egyre több a lap, amely a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) két hónappal ezelőtt nyilvánosságra hozott támogatásainak értelmében a megszűnés szélére került vagy a tényleges megszűnés sorsára jutott.
„Sok rossz anyagi helyzetbe került lap az internetre megy fel. A nyomtatott világ összezsugorodik, helyét egy totális, multimediális univerzum kezdi átvenni. Az internet, amely tíz év alatt nyílt ki, a lapok lekonyulása ellenére dinamikusan fejlődik. Mindent megváltoztat az irodalomra nézve: a szerzőséget, a könyvkiadók, folyóiratok szerkesztését, a kritikusi tekintélyt, a hatalmi funkciót” – mondta el Szilágyi.
A szerző az eseményen egyúttal felolvasta a huszonnyolcadik évfolyamával záró lap Öv alatt című rovatának, ezúttal a hátsó borítóra szorult szövegét, amely arra a közzétett levélre vonatkozik, amelyet az NKA küldött a lapnak, azt követően, hogy elutasította pályázatát. „A Nemzeti Kulturális Alap kuratóriuma lapunkat megmérte és könnyűnek találta” – olvasta fel, majd hozzátette, ítéljen maga az olvasó. Méghozzá akár a lap internetes archívumának segítségével, például azáltal, hogy összehasonlítja a megszűnő lapot azoknak a folyóiratoknak a tartalmával, amelyeknek a kulturális alap annyi pénzt biztosított, mint amennyit a 2000 fennállása óta egyetlen alkalommal sem kapott.
A 2000 búcsúlapszámának bemutatója két részből állt. Miután Szilágyi felolvasta az említett, Barabás András műfordító, a lap felelős szerkesztője pedig a Lekonyuló pitypang című búcsúszövegét (ötletes virágmetafora, amelynek tanúsága: a 2000 nem volt elég őshonos növény a továbbéléshez), rövid anekdotákkal áttekintették a lap történetét. Zárásként a búcsúlapszám bemutatása következett. Az alig húsz ember figyelte eseményen elhangzott: a 2000 – címe Mészöly Miklóstól származik – volt az első folyóirat, amely lapengedély nélkül indult el.
Az alapítók 1988-ban szabályosan pályáztak, de lapengedélyi kérelmüket elutasították. Kezdetben a Szép Szó című, 1930-as évekbeli, József Attila, Ignotus Pál és Fejtő Ferenc nevéhez köthető társadalmi-irodalmi lap szellemiségét szerették volna tovább vinni, Fejtő pedig írásos engedélyt adott arra, hogy Szép Szó névvel indítsák meg a kiadást. Szilágyi összefoglalójában felidézte, a rendszerváltás küszöbén futurisztikusan hangzott a lapcím, mára viszont túlnőtt rajta az idő – a 2000 mostanra kicsit anakronisztikusan hangzik.
Margócsy István mutatta be a 104 oldalas, duplaszámként is hivatkozott búcsúlapszámot. Az irodalomtörténész elmondta, az utolsó szám a hagyományokhoz híven „szendvicsszerűen” épült fel. Soha nem akartak hasonlítani a magyar folyóiratok struktúrájához, mindig új lapműfajban gondolkodtak. A mostani szám gesztusértékűen Kovács András Ferenc költő Szép vagy, gyönyörű vagy, Madagaszkár! (ugye, ismerős a Kárpátia-dal, Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország címmel?) című jelenkori politikai állapotokra reflektáló, szatirikus versével kezdődik.
Ezt egy terjedelmesebb beszélgetés, a Nick Elsdorf néven jelentkező szerző osztrák-magyar kapcsolatokról szóló műve, majd számtalan irodalmi finomság követi. Ilyen Spiró György prózája, Rakovszky Zsuzsa hosszú, s kissé modoros verse, Ambrus Judit novellája, Tóth Krisztina és Tábor Ádám verse, valamint meglepő módon a 12. századi német minnesänger, Walther von Vogelweide három verse.
Vogelweide a közelmúltban a Faustot újrafordító Márton László drámaíró, műfordító szavaival éled újra a búcsúszámban. Az estet követően Margócsy István lapunknak elmondta, a 2000 mindegyik számában volt egy külföldi líra és külföldi próza. Az esetek többségében ez egy 20. századi vagy 20. század második felében született mű volt, de ókori és középkori költők is jelentek meg a lapban. „Márton László most fordítja újra Vogelweide verseit, a hagyományt a munkájával szerettük volna zárni” – indokolta. A másik külföldi szerző a lapban Lev Lunc orosz író, akinek Jönnek a majmok! című 1920-as színműve Szilágyi Ákos fordításában, az általa írt tanulmány kíséretében olvasható. Habár ez a mű sem kortárs, akárcsak Vogelweide mozgáskorlátozásról szóló verse, úgy ez is aktualitással bír.
Szilágyi Ákos, szintén a Népszavának nyilatkozva, arra emlékeztetett, a 2000-nek mindig feltett célkitűzése volt a kortárs kultúrák közötti állandó érintkezés létrehozása. „Fontos kontaktust találni a francia, német, román, angolszász elméleti és szépirodalmi művek között. Méghozzá térben és időben is. Egyébként ezek a korrespondenciák nem jönnek létre maguktól, mi hozzuk létre őket. Persze csak akkor, ha akad olyan virtuóz fordítás, mint amilyen Mártoné, aki teljesen mai magyar nyelven adja vissza a nyolcszáz éves verseket” – mondta, hozzátéve az aktualizáló átültetés régi törekvése volt a 2000-nek.
Azon kérdésünkre, van-e esély arra, hogy amennyiben valamikor lesz közpénz a lap újraindítására, feltámasztják-e a 2000 nyomtatott változatát, kategorikusan nemleges választ adtak mindketten. „A lapot online tudjuk folytatni, ha még némi pénzt gyűjtünk. A lapunk egy szellemi, sok tekintetben nemzedéki formáció. A megszűnés végleges, nem lehet visszalépni a 2000 folyamába” – mondta Szilágyi Ákos.
A folyóirat nagyszabású búcsúestjét június 25-én, szombaton 7-kor a Stúdió K Színházban rendezik meg. A búcsú és vigalom jegyében szervezett eseményre a belépés ingyenes.
