Ennek a nemzetközi tekintélyű fesztiválnak az a jellegzetessége, hogy tágasabb szimfonikus együttese zömében 16-30 esztendős művészekből toborzódik. A zömében gyönyörű hölgyek és nyalka lovagok jó kedvvel, vidáman muzsikálnak, a nagy klasszikusokat, zömében Beethoven szimfóniáit. Vonósai, fúvósai, ütősei a világ minden tájáról érkeznek, mind nagyobb mértékben Ázsiából és Afrikából is.
A vezető karmestereket ugyancsak a négy égtájról hívják meg, egészen kiválókat, eredeti ötletekkel, igazi önálló fölfogással operálókat. Mint amilyen az ausztriai születésű Manfred Honeck is, ez a már hatodik évtizedében járó Maestro, aki viszonylag előrehaladott kora ellenére is csodálatosan megérteti magát fiatal zenekarával.
Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen maga is olyan családban született, amelyben nyolc testvérével muzsikált együtt, és ő is hat gyermekét ösztökélte a zene örömeire. Ifjú muzsikus barátai a levegőben könnyedén úszó pálcáját vidáman követték, a bámulatos dallamok játéka alatt egymásra mosolyogtak, életük igazi tartalma a játék. Nemrégen a VI. szimfóniát, ezt a csodálatos természeti szépségeket közvetítő remekművet tolmácsolták.
Igaz, ez a gyönyörű mozdulatokkal, a fafúvósok könnyed lebegését bámulatosan irányító karmester eléggé meghajszolta őket, az általában úgy óra hosszat tartó, a lassú tételekben gazdag művet úgy 45 perc alatt siette el. A tévécsatorna, a hollande Brava HD, előtte talán egybevetésül is, ugyanezt a művet továbbította, a visszafogottabb belga Philippe Herreweghe együttesével, részletezőbb, kidolgozottabb fölfogásban.
De mindkettő hiteles Beethoven volt. Lehet ilyen is a muzsika természete.