Marad a patthelyzet Spanyolországban?

Megelégelték a spanyolok a sok szavazást, egy friss felmérés szerint legalább harmaduk távol marad az urnáktól a vasárnapi előrehozott parlamenti választáson. Azért kell megismételni a voksolást, mert tavaly december 20-án egyik párt sem szerzett abszolút többséget, s nem sikerült működőképes koalíciót alakítani. Nagy az esély, hogy az újabb voksolás után sem változik a helyzet, bár a pártok fogadkoznak, hogy ezúttal mindenképpen lesz kormánya Spanyolországnak.

Lehallgatási botrány robbant ki a parlamenti választások előestéjén. Kiderült, hogy a Rajoy-kormány igazságügyi minisztere két évvel ezelőtt, a függetlenségi viták csúcspontján a katalán csalás elleni hivatal vezetőjétől a helyi nacionalista politikusokra vonatkozó, terhelő anyagokat kért. Daniel de Alfonso tájékoztatta is a minisztert néhány folyamatban lévő nyomozásról.

A Público internetes oldal tette közzé a miniszter irodájában zajlott beszélgetés átiratát, amelyben az is elhangzik, hogy „a kormányfő tud róla”. Jorge Fernández Díaz igazságügyi miniszter először felajánlotta távozását, majd cáfolta, hogy le akarna mondani. De Alfonsót azonnal menesztette a katalán parlament. Mariano Rajoy, az ügyvezető kormányfő ugyanakkor azzal legyintett rá az ügyre, hogy egyes politikai erők a voksolás előtt „a zavarosban akarnak halászni”.

A demokrácia helyreállítása óta a legmagasabb lehet a tartózkodás a vasárnapi választáson. A Metroscopia 30-32 százalékra teszi az otthonmaradók arányát, az intézet elemzője szerint a tartózkodók magas száma a konzervatív Néppártnak (PP) kedvez, mivel az ő szavazóik a legfegyelmezettebbek. A Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) kiábrándult szavazótábora egyre zsugorodik, tőlük csábította el a legtöbb választót decemberben a populista baloldali Podemos. A Podemos és a katalán Ciudadanos fiatal szavazótábora hajlamos leginkább a távolmaradásra, a 18-34 éves korosztálynak csak az 56 százaléka megy el szavazni az előrejelzések szerint.

A 2011-ben módosított spanyol választási törvény kimondja, hogy utoljára a voksolás előtt öt nappal tehetők közzé felmérések. A helyi lapok be is tartják a tilalmat. Az andorrai törpeállam egyik lapja, az El Periodic D’Andorra ugyanakkor az utolsó napig közzétesz napi előrejelzéseket (GESOP). Az utolsó felméréseket a nagy közvélemény-kutatók hétfőn publikálták.

Ahogy tavaly decemberben, ezúttal is a Néppárt alkotja majd a legnagyobb frakciót a törvényhozásban, de nincs esélye arra, hogy megszerezze az abszolút többséget. A PP szerint a legtöbb mandátumot szerző pártnak kell megbízást adni a kormányalakításra, de a fél éve már ügyvezetőként tevékenykedő Mariano Rajoy legutóbb sem tudott szót érteni egyik ellenzéki párttal sem, s végül nem is fogadta el a király felkérését. A Néppártra korrupció árnyéka vetült, s az ellenzék már csak emiatt is sürgetné a 61 éves ügyvezető kormányfő menesztését. Rajoy a pártvezetők közül a legnépszerűtlenebb, rajta kívül az Unidos Podemos (UP) vezetőjének, Pablo Iglesiasnak az elutasítottsága a legmagasabb.

Ha a PSOE valóban harmadik helyen végez a PP és az Unidos Podemos mögött, az megpecsételheti a szocialisták alig két éve megválasztott vezetőjének politikai jövőjét. „Miért nem hódít Pedro Sánchez?” – tette fel a kérdést a konzervatív ABC című lap. A fiatalítás célja, mint írják, éppen az lett volna, hogy a tapasztalt, de morózus Alfredo Pérez Rubalcaba helyett jóképű, vonzó vezetőt állítsanak a PSOE élére. Sánchezből azonban sosem lesz második Felipe González, túl merev, hideg, nem hiteles, nem karizmatikus személyiség, nem szívesen beszél szabadon, s nem igazán tudja megszólítani a választókat.

A nagy öregek tanácsait figyelmen kívül hagyva ráadásul önző módon viselkedett, rosszul mérte fel az erőviszonyokat, s bár nem volt kellő támogatottsága, megkísérelte megszerezni a kormányfői posztot. Mindez most visszaüt, a PSOE a decemberinél is rosszabbul végezhet a vasárnapi voksoláson. Sánchez ugyan azt tervezi, hogy ezúttal nem várja meg, amíg Mariano Rajoy tétovázik, s azonnal hozzákezd egy progresszív koalíció szervezéséhez, csakhogy ezúttal már nem lesz nála a labda: az Unidos Podemos vezetője, Pablo Iglesias diktálhatja majd a feltételeket.

Iglesias tanult az előző voksolás után fiaskókból, s úgy nyilatkozott, csak akkor fogadná el a kormányalakítási megbízást VI. Fülöp királytól, ha teljesen biztos benne, hogy megvan a kellő támogatottsága. A Podemos a kommunistákat is magában foglaló Egyesült Baloldallal (IU) választási szövetségben indul, az Unidos Podemos így le tudja körözni az eddigi második politikai erőt, a szocialistákat. Az UP és a PSOE együttesen az abszolút többség határára kerülhet a felmérések szerint, de nagy valószínűséggel ezúttal sem tudnak megegyezni a közös kormányalakítástól.

Iglesias ugyan azt ígérte, a katalán szuverenitás ügye ezúttal nem lesz a Podemos számára „vörös vonal”, de Katalóniában másként beszélt. A Podemos nem volt hajlandó támogatni a tavalyi voksolás után egy PSOE-Ciudadanos koalíció beiktatását (noha a két centrista pártnak sikerült közös kormányprogramról megállapodni), így nehezen elképzelhető, hogy a PSOE partner lenne egy olyan baloldali koalíció létrejöttéhez, amelyben a megszorítás ellenes radikálisok játszanák a vezető szerepet. Brüsszelben alighanem attól tartanak leginkább, hogy egy második Szirizával kelljen tárgyalniuk.

Nemcsak a PSOE gyengült meg az előző fél év csatározásaiban, veszíthet korábbi pozícióból a kis katalán középpárt, a Ciudadanos is. Albert Rivera pártja a decemberi voksolás előtt a leginkább keresett koalíciós partner volt, de nem tudta igazolni a várakozásokat, nem szerzett elég mandátumot ahhoz, hogy akár a konzervatívokkal, akár a szocialistákkal működőképes kormányt tudjon alakítani. Most még tovább eshet a piacbarát, liberális kis párt támogatottsága. A múltkori 40-hez képest is veszíteni fognak képviselői helyeket.

Rivera, akárcsak decemberben, ezúttal is kizárta, hogy koalícióra lépne a PP-vel, el tudna képzelni azonban egy PP-PSOE-Ciudadanos nagykoalíciót. Rivera nem zárta ki, hogy egyik párt listavezetőjéből sem lesz miniszterelnök, hanem egy több párt által elfogadott képviselőt bíznának meg a kormányalakítással. A Ciudadanos vezetőjét saját pártjában is bírálták, amiért előre jelezte, nem hajlandó igennel szavazni egy Rajoy vezette kabinetre, de még tartózkodással sem támogatná. Valamilyen kompromisszumra kell azonban jutni ahhoz, hogy ne kelljen harmadszor is urnákhoz szólítani a spanyolokat.

Bárki is kap végül felkérést az új madridi kabinet megalakítására, nem lesz könnyű dolga. Mariano Rajoy ugyan büszke arra, hogy Spanyolország nagyobb megrázkódtatások nélkül – egy bankmentő programmal – átvészelte a pénzügyi válságot, s a korábbiaknál jóval kedvezőbbek a munkanélküliségi adatok is, de a gazdasági helyzet így sem rózsás. Idén májusban hat éve a legalacsonyabbra esett vissza, 4 millió alá süllyedt a munkanélküliek száma, de az INE statisztikai hivatal adatai szerint továbbra is meghaladja az állástalanok aránya a 21 százalékot (2013-ban még 23 százalékot tett ki.) A fiatalkori munkanélküliség 45 százalékos, riasztóan magas. Az első negyedévében 0,8 százalékos volt a növekedés, az idei évre 2,7 százalékot jósolnak. Az ügyvezető kormányfő szerint ez még a Brexit győzelme esetén is garantálható.