Cápaszámlálás - Megdöbbentek a tudósok

Publikálás dátuma
2016.06.23. 20:34
Illusztráció/Getty Images
Már az első évben meglepő eredményekkel szolgál a világ korallzátonyainak cápapopulációit vizsgáló eddigi legnagyobb kutatás: a hároméves projekt keretében megfigyelt első száz zátonynál a vártnál jóval több csúcsragadozót kaptak lencsevégre a szakemberek.

A kutatók felcsalizott víz alatti kamerákkal készítenek felvételeket a korallzátonyok környékén élő cápákról és rájákról. A megfigyelt állatok nagyjából negyedét a kihalás fenyegeti, ám az egyedszámukra, valamint elterjedtségükre vonatkozó friss és átfogó adatok hiányában a megóvásukra irányuló erőfeszítések sem lehetnek elég hatékonyak - írta a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál.

A Global FinPrint nevű projekt célja, hogy 2018 végére sikerüljön felmérni a világ csaknem 400 zátonyának csúcsragadozó-állományát. A kutatók eddig 100 területtel végeztek és 2017 végéig több mint 200 zátonyra akarják kiterjeszteni a vizsgálatukat. Az eredmények már most azt mutatják, hogy a világ egyes részeinek cápa- és rájapopulációira vonatkozó jelenlegi adatok pontatlanok.

A szakembereket már az első évben számos meglepetés érte: a világ néhány részén a vártnál sokkal több cápát és ráját figyeltek meg. A Floridai Nemzetközi Egyetem (FIU) munkatársaként dolgozó Demian Chapman, a FinPrint vezető kutatója szerint a projektben részt vevő nemzetközi csapat ötezernél is több víz alatti kamerát helyezett ki, eddig több mint ötezer órányi felvétel készült és legalább 30 cápa- és rájafajt sikerült lencse végre kapni.

"Néhány területen, mint a Bahama-szigeteknél és az ausztrál Nagy-korallzátonynál a cápák és a ráják nagy számban vannak jelen. Ezek olyan térségek, ahol a cápavédelmi intézkedések jól működnek, vagy olyan területek, amelyeket nem érint súlyosan a cápahalászat" - mondta a szakember. Más területeken azonban, mint Malajzia és Jamaica környékén, ahol jóval élénkebb halászat folyik, a kamerák hiába pásztázták a vizet órákon át, alig sikerült egy-egy cápát észlelni.

A szakemberek szerint a projekt segít meghatározni, hogy a világ mely területeire kellene összpontosítani a cápák és ráják megóvására irányuló erőfeszítéseket, továbbá megérteni, hogy ezek a tengeri élőlények milyen szerepet töltenek be a korallzátonyok életében. "Ez az információ segít annak biztosításában, hogy a lehető leghatékonyabb módon kezeljük ezeket a lenyűgöző állatokat és számukra rendkívül fontos törékeny ökoszisztémákat" - húzta alá Mike Heithaus, az egyetem tengerbiológusa, a FinPrint kutatója.

Az új adatokat összevetik a már létező, több ezer órányi videoanyaggal, hogy elkészítsék a világ első nyílt hozzáférésű adatbázisát a korallzátonyok cápa- és rájapopulációira vonatkozóan.

Szerző

Ezmiez? - Újabb jövevény Szegeden

Publikálás dátuma
2016.06.23. 15:53
A kép illusztráció! FOTÓ: Thinkstock
Alpesi mormota (Marmota marmota) született a Szegedi Vadasparkban, a kicsit némi szerencsével és türelemmel a látogatók is megfigyelhetik - közölte Veprik Róbert igazgató.

A Kárpátokban és az Alpokban őshonos rágcsáló egyedeit tavaly tavasz óta gondozzák a szegedi állatkertben. A ritka és veszélyeztetett tarvarjakkal közös kifutóba került csapat belakta a területet, kiterjedt üregrendszert ástak maguknak, ahol átteleltek.

A gondozók június közepén vették észre, hogy az elmúlt hónapokban bővült a csapat, egy mormotakölyök jelent meg szüleivel az egyik üreg szájában. A kicsi azóta egyre többet merészkedik elő, főként a délután órákban. Bár a Fővárosi Állat- és Növénykertben az 1960-as években neveltek már alpesi mormotákat, a feljegyzések szerint ez az első alkalom, hogy Magyarországon sikerült szaporítani a fajt.

Az alpesi vagy havasi mormota a mókusfélék közé tartozó rágcsáló, a család névadóján kívül az ürgék és a prérikutyák rokona. Viszonylag nagy méretű, kifejlett egyedei akár 8 kilogramm súlyúak és 70 centiméter hosszúak is lehetnek. Az erdőhatár felett élnek, a havasi legelőkön keresik táplálékukat. A lágyszárú növények friss hajtásait, leveleit, terméseket, éretlen gyümölcsöket esznek. Kiterjedt és mélyre hatoló járatrendszereket építenek, telente általában a melegebb, déli fekvésű hegyoldalakon. A telelőkamrát fűszálakkal bélelik ki, de élelmet nem halmoznak föl, építenek viszont "illemhelyet", ahova féléves téli álmuk során 3-4 hetente felkelve ellátogatnak. A téli álom során az állat testhőmérséklete 36-37-ről 6-8 fokra csökken, anyagcseréje teljesen lelassul, a nyáron fölhalmozott zsírkészletet használja föl.

A történelmi Magyarországon, a Kárpátokban hajdan elterjedt volt, ám idővel szinte mindenhonnan kipusztították a Szörényi-havasok és a Magas-Tátra kivételével. Szlovákiában, Szlovéniában és Romániában is a vissza- és áttelepítésével próbálkoznak, hogy gyarapodjon az állományuk. Az Alpokban még viszonylag gyakori fajnak számít.

A mormotáról készített képet ide kattintva nézheti meg!

Szerző

Pumi a legrégebbi kutyafajták között

Publikálás dátuma
2016.06.23. 15:31
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
A fajkutyatenyésztők legnagyobb amerikai szervezete, az American Kennel Club (AKC) június 22-én bejelentette, hogy az ősi magyar pásztorkutyát a 190. fajtaként felvette a hivatalos kutyafajták legrégebbi amerikai jegyzékére. A felvétellel a pumi előtt is megnyílt az út, hogy részt vehessen a Westminster Kennel Clubon és más nagy amerikai kutyakiállításokon. Az MTI fotósának a képén egy Bodza névre hallgató pumi látható Debrecenben.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

MTI Fotó: Czeglédi Zsolt



Szerző