Hoppá,valami mocorog a tányéron

Publikálás dátuma
2016.06.25. 07:33
Az európai társadalmak többnyire elutasítják a rovarevést FOTÓ:EUROPRESS/THINKSTOCK
Nehéz elképzelni, hogy a rovarok a mindennapi étrendünk részeivé váljanak, ám egyre több érv szól emellett. Az Afrikában és Ázsiában a mai napig közkedvelt rovarok megoldást jelenthetnek a fehérjekrízisre, a közeljövő élelmezési és mezőgazdasági problémáira.

Bármennyire undorodunk is a rovarok elfogyasztásától, szakértők szerint a jövőben valószínűleg szükség lesz a szokásaink újragondolására a globális élelmezésbiztonság garantálásához - írja a laboratorium.hu.

Tény, hogy a rovarevés régóta a mindennapok része több kultúrában is. Az ókori Görögországban például a kabócákat csemegének tartották, de a világ összes táján előszeretettel fogyasztották a lárvákat, tücsköket, szöcskéket, német katonák pedig még az 1600-as években is ettek olajban sült selyemhernyót. Mózes törvényei is engedélyezték a sáskák evését, amely rovarok a vadméz mellett Keresztelő Szent János aszkétikus étrendjének is alapját képezték, de az iszlám világban is elfogadott élelmiszernek számítottak a hangyák, méhek. Több mint 1000 rovarfajt fogyasztanak az országok 80 százalékában.

Annak ellenére, hogy Angliában és néhány nyugat-európai országban ugyan forgalomban vannak bizonyos rovarcsemegék (ilyen például a csokoládéba mártott szöcske), a jelenkori európai társadalmak többnyire elutasítják a rovarevést sőt, a téma kifejezetten tabunak számít.

Pedig számos érv szól amellett, hogy a rovarokat valamilyen módon érdemes lenne beépítenünk az étrendünkbe. Kezdjük a gazdaságiakkal. A világ rohamosan növekedő népessége nem csak a mezőgazdaságra ró egyre nagyobb terhet, hanem az állati fehérjék iránti kereslet jelentős környezeti többletterheléssel is jár. Az ehető rovarfajok azonban más állatokhoz (marha, sertés, baromfi) viszonyítva nagyon kismértékű terhelést eredményeznek, a rovarok ráadásul szárazságtűrők, és nem túl igényesek a takarmányozás terén. Mindemellett a mezőgazdasági és élelmiszeripar melléktermékeinek széles körét hasznosítják, nincs szükségük hatalmas kiterjedésű mezőgazdasági területekre, a tenyésztésükkel egyszerre nagyobb tömegek élelmezését lehet megoldani.

De mégis miért lehetnek számunkra kívánatosak a rovarok?

A rovarok nagy mennyiségben tartalmaznak fehérjét/aminosavat és egyéb tápanyagokat, többek között zsírsavakat, szénhidrátokat, ásványi anyagokat (Ca, Mg, Cu, Mn, Zn, Se), valamint vitaminokat (A-, D2-, D3-, E-, C-, B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B7-, B12-vitamin, folsav). Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság szerint a megfelelően előállított rovarok nem jelentenek nagyobb veszélyt, mint a hús

Mindezek után már csak az a kérdés, hogy vajon jogi szempontból élelmiszernek minősülnek-e az ehető rovarok. Az Európai Bizottságban körülbelül 8 évvel ezelőtt tették fel először a kérdést, amelyet jelenleg a 258/97/EK rendelet szabályoz, eszerint ehetők a rovarokból kivont összetevők (például a fehérje izolátumok), illetve azok a rovarok is, amelyek részeit (lábakat, szárnyakat, fejet, belet stb.) már eltávolították. Fontos kérdés, hogy új élelmiszernek minősülnek-e, ennek megítélése országonként változik. Magyarországon például a rovarok nem minősülnek hagyományos élelmiszernek, és nincs is történelmi adat arra vonatkozóan, hogy korábban jelentős mértékben fogyasztottuk volna azokat. Persze elsősorban nem a jogi szabályozás hiányossága miatt nem fogyasztunk rovarokat, hanem azért, mert undorodunk tőlük, hiszen kártevőként, kórokozók terjesztőiként, nem pedig élelmiszerként gondolunk rájuk.

Bármennyire is fenntartásokkal kezeljük azonban a rovarok élelmiszerként történő fogyasztását, előbb-utóbb valamilyen formában (például a rovarokból kivont összetevőkkel) valószínűleg mindannyian találkozni fogunk velük a tányérunkon.

Szerző

Erdogan megfenyegette az Európai Uniót

Publikálás dátuma
2016.06.25. 07:30
Mélyponton a német–török viszony, a külügyminisztereknek nincs könnyű dolguk FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAAGES/THOMAS TRUTSCHEL
Továbbra is egy helyben topog az Európai Unió és Ankara kapcsolata. Az EU és Törökország közötti megállapodást továbbra is zsarolásra használja fel a török kormányzat, Recep Tayyip Erdogan török államfő annak a lehetőségét is felvetette, hogy referendumot rendeznek az uniós csatlakozási tárgyalások folytatásáról. Június 30-án a 15. tárgyalási fejezetet nyitják meg a török állammal.

Felettébb hektikus az Európai Unió és Törökország viszonya. Recep Tayyip Erdogan török elnök ismét éles támadást intézett az Európai Unió ellen. A Brexitről szóló népszavazástól vezérelve felvetette a lehetőségét annak, referendumot rendeznek arról, folytassák-e a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. A kérdés egyszerűen hangzik: „Akarja-e folytatni az EU-val a tárgyalásokat, vagy sem?”

Az EU-török viszony tekintetében meghökkenést keltett, hogy nem engedték be a német kereszténydemokrata politikust, Ralf Barauksiepét az incirliki légibázisra, a német Bundeswehr egységeihez. „Ha így viselkedik Törökország, hosszabb távon nincs értelme annak, hogy hadseregünk itt állomásozzon” – közölte Tobias Lindner, a Zöldek védelmi ügyekben illetékes szakértője. A CSU egyik szóvivője, Florian Hahn szóba hozta azt is, hogy áthelyezhetik az ottani légibázison tartott Tornado repülőgépeket is.

Mevlüt Cavusoglut azonban nem hatották meg ezek a kijelentések. A török külügyminiszter szerint a német politikusok nem kívánatosak a légibázison. Mi az oka ennek az elutasításnak? Ankarai illetékesek továbbra is a sértődöttet játsszák amiatt, mert a Bundestag népirtásnak minősítette a török hadsereg 1915-1916-os fellépését az örményekkel szemben.

Erdogan szerint az Unióval megkötött menekültügyi megállapodást követő események, valamint a vízummentesség ügye mind azt mutatja, hogy az európaiak nem tekinthetőek megbízható partnernek. „Nem tartják meg az ígéreteiket” – hangoztatta, de rögvest azt is hozzátette, ő bizony átlát a szitán. „Ezért kérdezgetitek azt (mondta tegezve az EU-nak): Hogyan lehetne megszabadulni Erdogantól?” A török elnök azzal vádolta Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét, hogy „nem ismeri” a török népet. Mint mondta, honfitársai „nincsenek rákényszerítve” sem az uniós megállapodásra, sem a vízummentességre. „Most a szó legszorosabb értelmében Törökország mögött kullogtok", fogalmazott Erdogan, aki szerint most Európa azon töpreng mi lesz vele, ha Törökország megnyitja kapuit, s Európába engedi a menekülteket.

Cavusoglu is úgy foglalt állást, hogy bizalmi válság alakult ki az EU és Törökország között. Azt közölte, hogy Erdogan azon ötletét, amely szerint referendumot kellene rendezni a csatlakozási tárgyalások folytatásáról, „fenyegetésként” és „nyomásgyakorlásként” fogták fel az Európai Unióban. Szerinte azonban szó sincs erről, ez csak „konzultáció”, amelyet „Ankara folytat a néppel”.

Mindez nem túl biztató előjelek az EU és Törökország közötti újabb csatlakozási tárgyalások előtt, amelyre június 30-án kerül sor. Ezen az ülésen nyitják meg az újabb, immár 15., egyébként pedig a 33. számú csatlakozási fejezetet a törökökkel, amely a pénzügyekről és költségvetésről szól. Az EU állam- és kormányfői ezzel teljesítik azt az ígéretüket, amelyet még márciusban tettek, amely szerint júniusban megnyitják ezt a fejezetet.

Törökország és az Európai Unió viszonya régi múltra nyúlik vissza, de ezt inkább egy helyben topogás jellemezte, s csak fellángolások voltak ebben a viszonyban. Ankara 1949 óta tagja az Európa Tanácsnak, 1963-ban pedig az Európai Gazdasági Közösség társult tagjává vált. Az 1973-ban életre hívott Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (OSCE/EBESZ) is alapító tagja. Az ország 1987 áprilisában nyújtotta be kérelmét, hogy az EGK formális tagja legyen. Az Európai Bizottság erre 1989 decemberében reagált, azt közölve, hogy ez kedvezőbb időben meg is történhet, amikor a gazdasági és politikai helyzet ezt lehetővé teszi. A Bizottság Ciprus megoldatlan helyzetére, valamint a feszült török-görög viszonyra is utalt. Ezt a pozícióját az Európai Tanács azon az 1997-es csúcstalálkozóján is megerősítette, amikor megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat a 2004-ben csatlakozott tíz állammal, köztük Magyarországgal.

A kilencvenes években egyébként Törökország szoros kapcsolatokra törekedett az EU-val, 1995-ben vámunióra lépett vele. Mérföldkőnek számított az Európai Tanács 1999-ben, Helsinkiben rendezett csúcstalálkozója, amelyen az EU állam- és kormányfői úgy határoztak, hogy Törökországot ugyanaz a bánásmód illeti meg, mint az összes többi csatlakozásra készülő országot. A következő jelentősebb dátum az EU és Törökország viszonyában a 2002-es koppenhágai uniós csúcs volt. Ekkor úgy határoztak, hogy az Unió „késlekedés nélkül” megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, amennyiben Ankara teljesíti a koppenhágai kritériumokat. Az Európai Tanács a csatlakozási tárgyalások 2005-ös megkezdésére tett javaslatot. 2004. december 16-án az EU vezetői meg is állapodtak abban, hogy a csatlakozási tárgyalások 2005. október 3-án kezdődhetnek meg Törökországgal.

Több bel- és külpolitikai oka volt annak, hogy a csatlakozási tárgyalások zsákutcába jutottak az elmúlt tíz évben. Ausztria és Franciaország bejelentette, hogy népszavazást rendez Ankara esetleges uniós integrációjáról. A tárgyalások előrehaladásának ugyanakkor legnagyobb akadálya a ciprusi kérdés. 2009 decemberében Ciprus hat fejezet tárgyalását torpedózta meg, köztük az igazságügyről és az alapjogokról szólót, az energiaügyi, az oktatási és kulturális fejezetet arra hivatkozva, hogy Ankarának mindenekelőtt Ciprussal kellene rendezni a viszonyát. Ennek következtében 2010 júniusa után három évig egyetlen fejezetet sem nyitottak meg az országgal, ami miatt egyre feszültebbé vált Brüsszel és Ankara kapcsolata. Világossá vált, hogy Törökország nem tudja teljesíteni célkitűzését, amely szerint már 2013-ban az EU tagjává válhat. Némi reménysugarat jelenthetett ugyanakkor Ankara számára, hogy 2013 őszén megnyitották a regionális politikáról szóló fejezetet, amellyel a megnyitott fejezetek száma 13-re nőtt, ebből egyet zártak le ideiglenesen. Jelenleg az Európai Bizottság 14 témakörben folytat tárgyalásokat a törökökkel.

Törökország uniós csatlakozásának esélyeit aligha növeli a brit uniós kilépésről szóló népszavazás. Ráadásul az Európai Bizottság már korábban jelezte, hogy 2019-ig nem s lesz szó semmiféle bővítésről. Ugyanakkor valójában nem is prioritás a törökök számára az integráció. A vízummentesség sokkal fontosabb lenne számukra. Ám e tekintetben sincs áttörés, mert Ankara nem hajlandó teljesíteni az Unió minden erre vonatkozó feltételét. Nem vonja vissza a terrorellenes törvényt, amelyet Brüsszel antidemokratikusnak tart.

Kronológia
1959. július 31. Törökország kérelme az EGK társulási tagságához
1963. szeptember 12. Aláírják a társulási szerződést, amely 1964. december 1-jén lépett életbe
1980. Felfüggesztették a párbeszédet Törökországgal a katonai puccs miatt
1987. április 14. A formális EU-tagság kérvényezése
1989. december 18. Az Európai Bizottság elutasítja az azonnali csatlakozási tárgyalások megkezdését
1999. december 12. Az Európai Tanács szerint ugyanolyan jogok illetik meg Ankarát a csatlakozási tárgyalások során, mint a többi országot
2002. december 12. Az Európai Tanács bejelenti, haladéktalanul megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, ha teljesíti a koppenhágai kritériumokat
2004. december 17. Az EU támogatja a csatlakozási tárgyalások megkezdését
2005. október 3. Hat tárgyalási fejezetet nyitnak meg
2006. június 12. Lezárják a tudományról szóló fejezetet
2006. december 11. Ciprus miatt felfüggesztik nyolc fejezet tárgyalását
2012.július 1-től 2012. december 31-ig Törökország felfüggeszti a kapcsolatait az EU-val a ciprusi soros elnökség idejére
2013. november 5. Megnyitják a regionális politikáról szóló fejezetet
2016. június 30. Megnyitják a költségvetésről szóló fejezetet



Szerző

Titkos bírójelöltek

Nem tisztességes, nem átlátható és nem konzisztens az a folyamat, amelyben a kormány eldöntötte, ki lesz Magyarország három strasbourgi bíró-jelöltje - derül ki civil szervezeteknek az igazságügyi miniszterhez küldött leveléből. Mivel 2017 januárjában lejár Sajó Andrásnak, az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) magyar bírájának hivatali ideje, Magyarországnak augusztus 26-ig kell beterjesztenie három jelöltjét az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűléséhez. 

A testület közülük választja ki Sajó utódját, feltéve, ha a jelöltek személye és kiválasztásuk módja megfelel az előírásoknak. A Magyar Helsinki Bizottság korábban két alkalommal is levélben fordult Trócsányi László igazságügyi miniszterhez, adjon tájékoztatást a jelölési és kiválasztási folyamatról. Értékelhető választ nem kaptak, sem a kiválasztási folyamat mikéntjét, sem a jelöltek személyét nem ismerhették meg.

Pedig az ET szabályai szerint a kiválasztási folyamatnak demokratikusnak, átláthatónak és diszkrimináció-mentesnek kell lennie. A tagállamokat arra kötelezték, hogy nyilvános és mindenki számára nyitva álló pályázatot írjanak ki a jelölt-aspiránsok számára, valamint hogy állandó nemzeti kiválasztási eljárást hozzanak létre. Ugyanis a strasbourgi bíróság hitelességének és jelentőségének megőrzésében fontos szerepe van a bíróválasztás folyamatának, ezen belül a tagállami jelöltállítási szakasznak, amely megelőzi a közgyűlés véső döntését.

Ha a hazai kiválasztási folyamat nem felel meg a követelményeknek, akkor a közgyűlés elutasíthatja a teljes listát. Márpedig az igazságügyi tárca eddig csak annyit árult el, hogy van ilyen lista, amelyet kormány már be is nyújtott a tanácsnak. A jelölteket Trócsányi "szakértőkkel történt konzultáció alapján" terjesztette fel.

A tiltakozók szerint még megelőzhető lenne, hogy a kormány blamálja magát és a jelölteket, ezért a civilek most arra kérik a Trócsányit, vonja vissza a listát, és a határidőig rendelkezésre álló két hónapban alkosson nyilvános szabályzatot a jelöltállítási folyamatra, írjon ki nyilvános pályázatot, és ennek alapján terjessze fel a kormánynak jelöltek listáját. Ha mindezt a miniszter nem teszi meg, Magyarország úgy járna, mint Szlovákia kétszer és Azerbajdzsán egy alkalommal, amikor mindhárom jelöltjüket elutasította az Európa Tanács közgyűlése.

Szerző