Bacskai ezüstöt hozott

A csütörtöki negyeddöntős sikerével olimpiai kvótás Bacskai Balázs a hétvégén elveszítette a 69 kilogrammos súlycsoport döntőjét a Bakuban rendezett ökölvívó olimpiai kvalifikációs versenyen.

A Vasas 28 éves sportolója a francia Souleymane Cissokhótól kapott ki egyhangú pontozással, aki immár harmadszor győzte le őt. Bacskai csütörtökön a kvótáért a német Abass Baraouttal csapott össze, s egyhangú, 3-0-s pontozással győzött, így pályafutása során először olimpiai indulási jogot szerzett.

Jelen állás szerint két magyar öklöző lesz ott Rióban, miután Bacskait megelőzően, még az áprilisban rendezett európai kvalifikációs versenyen a 75 kilogrammos Harcsa Zoltán vívta ki az olimpiai szereplés jogát.

Szerző

Bénító a tőkehiány

Publikálás dátuma
2016.06.27. 07:20
A versenyszféra egy része nem gondol a fejlesztésre FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCKS
Erősen behatárolt a hazai cégek fejlesztési szándéka a régóta fennálló forráshiány miatt, ráadásul egyenlőre a külföldi tőkebefektetéseket is csak csordogálnak. Az uniós pénzek gyors felhasználása az elmúlt évek tapasztalatai alapján legfeljebb tüneti kezelést jelenthet.

Az elmúlt évben elért mélypontot követően folyamatosan javul a hazai kis- és közepes vállalkozások (kkv) beruházási kedve – derült ki a K&H kkv bizalmi index múlt héten közzétett adataiból. A szektorok közül magasan az informatikai fejlesztések állnak az élen, rajtuk kívül pedig az ipari, építőipari és a mezőgazdasági szektorban várhatóak beruházások a közeljövőben. A felmérés szerint jelenleg a vállalkozások 56 százaléka gondolja úgy, hogy valamilyen fejlesztésbe kezd a következő egy év során, ami erőteljes javulás a tavalyi mélyponthoz képest. „Azonban azt is látni kell, hogy ez az arány még mindig alacsony, és a cégek beruházási szándéka nem tud tartósan 60 százalék felett maradni” – értékelte a helyzetet Kovács Viktor Zoltán, a K&H kkv marketing főosztály vezetője. Az tény, hogy befektetői környezet jelenlegi realitásainak, főleg annak fényében, hogy továbbra is rendkívül alacsony a hazai cégek tőkeellátottsági szintje. A magyar vállalkozásoknak egyelőre a külföldi tőke sem siet a segítségére, amint az az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési szervezetének (UNCTAD) ugyancsak az elmúlt héten közzétett jelentéséből is kiderült.

Adataik tanúsága szerint ugyanis 2015-ben 1,3 milliárd dollárra apadt a beérkező külföldi közvetlen tőkebefektetés (FDI) értéke Magyarországon, ami 83 százalékos csökkenést jelent a megelőző, amúgy kiugrónak látszó, évhez képest. Ez a tendencia megfelel a régiós sztenderdeknek is: Közép- és Kelet-Európa más uniós tagországai sem értek el kimagasló eredményeket tavaly, noha a globális pénzmozgás megélénkült az utóbbi időben. A térségben az összes beáramlás összege megfeleződött, s csupán 19 milliárd dollárt ért el. Lengyelországban például negyven százalékkal 7,5 milliárd dollárra, Csehországban pedig 78 százalékkal 1,2 milliárdra esett vissza a befektetések értéke.

A drasztikus zuhanás mértéke azonban nem a hazai befektetői környezet – egyébként folyamatosan gyenge – vonzerejének csökkenésével függ össze. Valójában a kiemelkedőnek tekintett 2014-es esztendő statisztikájába beleszámított az a pótlólagos tőkeállomány is, amely a magyar kormány bankokat adóztató intézkedései miatt kényszerből áramlott az anyacégektől a bankrendszerbe, és a külföldről érkező tőke jelentős részét ez képezte. A valóságosnál szebb képet ráadásul nemcsak a banki feltőkésítés beszámítása eredményezhet, hanem az országon csak "keresztülutazó", majd azonnal ki is áramló tőke figyelembe vétele is, és ez a megállapítás a 2015-ös, egyébként is meglehetősen gyászos, számokra is érvényes.

Az FDI hiánya nem új keletű Magyarországon, a lapunk által megkérdezett Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója szerint is helytálló az a megállapítás, miszerint a gazdasági világválság óta – az említett átfolyó, valamint banki tőkétől megtisztított FDI-adatok tanúsága szerint – Magyarországra nettó értelemben gyakorlatilag egyáltalán nem jött be külföldi tőke, még ha a statisztika ennél valamivel nagyvonalúbban is írja le a helyzetet. Az adatok kozmetikázása sem példátlan: a magyar kormány visszaállamosításai például a jegybank elemzéseiben nem jelennek meg tőkekiáramlásként, holott tulajdonképpen annak számítanak.

A fenitek tükrében érthető, ha a Takarékbank negyedéves reálgazdasági elemzésében 2017-től a beruházások számának növekedését a 2014-2020-as EU-költségvetési keretben rendelkezésre álló külső források felhasználásától várja. Molnár László azonban ezekkel kapcsolatban megjegyezte: már az eddig beérkezett uniós támogatások felhasználását is egyrészt átszőtte a korrupció, másrészt a vizsgálatok azt mutatják, hogy nagyon alacsony növekedési többletet hoztak magukkal – ez még akkor is igaz, ha nélkülük egyáltalán nem beszélhettünk volna növekedésről. A szakember arra is rámutatott, hogy az európai források rendeltetésszerű felhasználása ideális esetben kívül esne az üzleti szféra tőkeállományának növelésén, sokkal inkább az állam modernizálására, az innováció elősegítésére kéne fordítani.

Témák
tőkehiány

Bénító a tőkehiány

Publikálás dátuma
2016.06.27. 07:20
A versenyszféra egy része nem gondol a fejlesztésre FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCKS
Erősen behatárolt a hazai cégek fejlesztési szándéka a régóta fennálló forráshiány miatt, ráadásul egyenlőre a külföldi tőkebefektetéseket is csak csordogálnak. Az uniós pénzek gyors felhasználása az elmúlt évek tapasztalatai alapján legfeljebb tüneti kezelést jelenthet.

Az elmúlt évben elért mélypontot követően folyamatosan javul a hazai kis- és közepes vállalkozások (kkv) beruházási kedve – derült ki a K&H kkv bizalmi index múlt héten közzétett adataiból. A szektorok közül magasan az informatikai fejlesztések állnak az élen, rajtuk kívül pedig az ipari, építőipari és a mezőgazdasági szektorban várhatóak beruházások a közeljövőben. A felmérés szerint jelenleg a vállalkozások 56 százaléka gondolja úgy, hogy valamilyen fejlesztésbe kezd a következő egy év során, ami erőteljes javulás a tavalyi mélyponthoz képest. „Azonban azt is látni kell, hogy ez az arány még mindig alacsony, és a cégek beruházási szándéka nem tud tartósan 60 százalék felett maradni” – értékelte a helyzetet Kovács Viktor Zoltán, a K&H kkv marketing főosztály vezetője. Az tény, hogy befektetői környezet jelenlegi realitásainak, főleg annak fényében, hogy továbbra is rendkívül alacsony a hazai cégek tőkeellátottsági szintje. A magyar vállalkozásoknak egyelőre a külföldi tőke sem siet a segítségére, amint az az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési szervezetének (UNCTAD) ugyancsak az elmúlt héten közzétett jelentéséből is kiderült.

Adataik tanúsága szerint ugyanis 2015-ben 1,3 milliárd dollárra apadt a beérkező külföldi közvetlen tőkebefektetés (FDI) értéke Magyarországon, ami 83 százalékos csökkenést jelent a megelőző, amúgy kiugrónak látszó, évhez képest. Ez a tendencia megfelel a régiós sztenderdeknek is: Közép- és Kelet-Európa más uniós tagországai sem értek el kimagasló eredményeket tavaly, noha a globális pénzmozgás megélénkült az utóbbi időben. A térségben az összes beáramlás összege megfeleződött, s csupán 19 milliárd dollárt ért el. Lengyelországban például negyven százalékkal 7,5 milliárd dollárra, Csehországban pedig 78 százalékkal 1,2 milliárdra esett vissza a befektetések értéke.

A drasztikus zuhanás mértéke azonban nem a hazai befektetői környezet – egyébként folyamatosan gyenge – vonzerejének csökkenésével függ össze. Valójában a kiemelkedőnek tekintett 2014-es esztendő statisztikájába beleszámított az a pótlólagos tőkeállomány is, amely a magyar kormány bankokat adóztató intézkedései miatt kényszerből áramlott az anyacégektől a bankrendszerbe, és a külföldről érkező tőke jelentős részét ez képezte. A valóságosnál szebb képet ráadásul nemcsak a banki feltőkésítés beszámítása eredményezhet, hanem az országon csak "keresztülutazó", majd azonnal ki is áramló tőke figyelembe vétele is, és ez a megállapítás a 2015-ös, egyébként is meglehetősen gyászos, számokra is érvényes.

Az FDI hiánya nem új keletű Magyarországon, a lapunk által megkérdezett Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója szerint is helytálló az a megállapítás, miszerint a gazdasági világválság óta – az említett átfolyó, valamint banki tőkétől megtisztított FDI-adatok tanúsága szerint – Magyarországra nettó értelemben gyakorlatilag egyáltalán nem jött be külföldi tőke, még ha a statisztika ennél valamivel nagyvonalúbban is írja le a helyzetet. Az adatok kozmetikázása sem példátlan: a magyar kormány visszaállamosításai például a jegybank elemzéseiben nem jelennek meg tőkekiáramlásként, holott tulajdonképpen annak számítanak.

A fenitek tükrében érthető, ha a Takarékbank negyedéves reálgazdasági elemzésében 2017-től a beruházások számának növekedését a 2014-2020-as EU-költségvetési keretben rendelkezésre álló külső források felhasználásától várja. Molnár László azonban ezekkel kapcsolatban megjegyezte: már az eddig beérkezett uniós támogatások felhasználását is egyrészt átszőtte a korrupció, másrészt a vizsgálatok azt mutatják, hogy nagyon alacsony növekedési többletet hoztak magukkal – ez még akkor is igaz, ha nélkülük egyáltalán nem beszélhettünk volna növekedésről. A szakember arra is rámutatott, hogy az európai források rendeltetésszerű felhasználása ideális esetben kívül esne az üzleti szféra tőkeállományának növelésén, sokkal inkább az állam modernizálására, az innováció elősegítésére kéne fordítani.

Témák
tőkehiány