Előfizetés

Bacskai ezüstöt hozott

A csütörtöki negyeddöntős sikerével olimpiai kvótás Bacskai Balázs a hétvégén elveszítette a 69 kilogrammos súlycsoport döntőjét a Bakuban rendezett ökölvívó olimpiai kvalifikációs versenyen.

A Vasas 28 éves sportolója a francia Souleymane Cissokhótól kapott ki egyhangú pontozással, aki immár harmadszor győzte le őt. Bacskai csütörtökön a kvótáért a német Abass Baraouttal csapott össze, s egyhangú, 3-0-s pontozással győzött, így pályafutása során először olimpiai indulási jogot szerzett.

Jelen állás szerint két magyar öklöző lesz ott Rióban, miután Bacskait megelőzően, még az áprilisban rendezett európai kvalifikációs versenyen a 75 kilogrammos Harcsa Zoltán vívta ki az olimpiai szereplés jogát.

Bénító a tőkehiány

Bogatin Bence írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2016.06.27. 07:20
A versenyszféra egy része nem gondol a fejlesztésre FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCKS
Erősen behatárolt a hazai cégek fejlesztési szándéka a régóta fennálló forráshiány miatt, ráadásul egyenlőre a külföldi tőkebefektetéseket is csak csordogálnak. Az uniós pénzek gyors felhasználása az elmúlt évek tapasztalatai alapján legfeljebb tüneti kezelést jelenthet.

Az elmúlt évben elért mélypontot követően folyamatosan javul a hazai kis- és közepes vállalkozások (kkv) beruházási kedve – derült ki a K&H kkv bizalmi index múlt héten közzétett adataiból. A szektorok közül magasan az informatikai fejlesztések állnak az élen, rajtuk kívül pedig az ipari, építőipari és a mezőgazdasági szektorban várhatóak beruházások a közeljövőben. A felmérés szerint jelenleg a vállalkozások 56 százaléka gondolja úgy, hogy valamilyen fejlesztésbe kezd a következő egy év során, ami erőteljes javulás a tavalyi mélyponthoz képest. „Azonban azt is látni kell, hogy ez az arány még mindig alacsony, és a cégek beruházási szándéka nem tud tartósan 60 százalék felett maradni” – értékelte a helyzetet Kovács Viktor Zoltán, a K&H kkv marketing főosztály vezetője. Az tény, hogy befektetői környezet jelenlegi realitásainak, főleg annak fényében, hogy továbbra is rendkívül alacsony a hazai cégek tőkeellátottsági szintje. A magyar vállalkozásoknak egyelőre a külföldi tőke sem siet a segítségére, amint az az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési szervezetének (UNCTAD) ugyancsak az elmúlt héten közzétett jelentéséből is kiderült.

Adataik tanúsága szerint ugyanis 2015-ben 1,3 milliárd dollárra apadt a beérkező külföldi közvetlen tőkebefektetés (FDI) értéke Magyarországon, ami 83 százalékos csökkenést jelent a megelőző, amúgy kiugrónak látszó, évhez képest. Ez a tendencia megfelel a régiós sztenderdeknek is: Közép- és Kelet-Európa más uniós tagországai sem értek el kimagasló eredményeket tavaly, noha a globális pénzmozgás megélénkült az utóbbi időben. A térségben az összes beáramlás összege megfeleződött, s csupán 19 milliárd dollárt ért el. Lengyelországban például negyven százalékkal 7,5 milliárd dollárra, Csehországban pedig 78 százalékkal 1,2 milliárdra esett vissza a befektetések értéke.

A drasztikus zuhanás mértéke azonban nem a hazai befektetői környezet – egyébként folyamatosan gyenge – vonzerejének csökkenésével függ össze. Valójában a kiemelkedőnek tekintett 2014-es esztendő statisztikájába beleszámított az a pótlólagos tőkeállomány is, amely a magyar kormány bankokat adóztató intézkedései miatt kényszerből áramlott az anyacégektől a bankrendszerbe, és a külföldről érkező tőke jelentős részét ez képezte. A valóságosnál szebb képet ráadásul nemcsak a banki feltőkésítés beszámítása eredményezhet, hanem az országon csak "keresztülutazó", majd azonnal ki is áramló tőke figyelembe vétele is, és ez a megállapítás a 2015-ös, egyébként is meglehetősen gyászos, számokra is érvényes.

Az FDI hiánya nem új keletű Magyarországon, a lapunk által megkérdezett Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója szerint is helytálló az a megállapítás, miszerint a gazdasági világválság óta – az említett átfolyó, valamint banki tőkétől megtisztított FDI-adatok tanúsága szerint – Magyarországra nettó értelemben gyakorlatilag egyáltalán nem jött be külföldi tőke, még ha a statisztika ennél valamivel nagyvonalúbban is írja le a helyzetet. Az adatok kozmetikázása sem példátlan: a magyar kormány visszaállamosításai például a jegybank elemzéseiben nem jelennek meg tőkekiáramlásként, holott tulajdonképpen annak számítanak.

A fenitek tükrében érthető, ha a Takarékbank negyedéves reálgazdasági elemzésében 2017-től a beruházások számának növekedését a 2014-2020-as EU-költségvetési keretben rendelkezésre álló külső források felhasználásától várja. Molnár László azonban ezekkel kapcsolatban megjegyezte: már az eddig beérkezett uniós támogatások felhasználását is egyrészt átszőtte a korrupció, másrészt a vizsgálatok azt mutatják, hogy nagyon alacsony növekedési többletet hoztak magukkal – ez még akkor is igaz, ha nélkülük egyáltalán nem beszélhettünk volna növekedésről. A szakember arra is rámutatott, hogy az európai források rendeltetésszerű felhasználása ideális esetben kívül esne az üzleti szféra tőkeállományának növelésén, sokkal inkább az állam modernizálására, az innováció elősegítésére kéne fordítani.

Bénító a tőkehiány

Bogatin Bence írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2016.06.27. 07:20
A versenyszféra egy része nem gondol a fejlesztésre FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCKS
Erősen behatárolt a hazai cégek fejlesztési szándéka a régóta fennálló forráshiány miatt, ráadásul egyenlőre a külföldi tőkebefektetéseket is csak csordogálnak. Az uniós pénzek gyors felhasználása az elmúlt évek tapasztalatai alapján legfeljebb tüneti kezelést jelenthet.

Az elmúlt évben elért mélypontot követően folyamatosan javul a hazai kis- és közepes vállalkozások (kkv) beruházási kedve – derült ki a K&H kkv bizalmi index múlt héten közzétett adataiból. A szektorok közül magasan az informatikai fejlesztések állnak az élen, rajtuk kívül pedig az ipari, építőipari és a mezőgazdasági szektorban várhatóak beruházások a közeljövőben. A felmérés szerint jelenleg a vállalkozások 56 százaléka gondolja úgy, hogy valamilyen fejlesztésbe kezd a következő egy év során, ami erőteljes javulás a tavalyi mélyponthoz képest. „Azonban azt is látni kell, hogy ez az arány még mindig alacsony, és a cégek beruházási szándéka nem tud tartósan 60 százalék felett maradni” – értékelte a helyzetet Kovács Viktor Zoltán, a K&H kkv marketing főosztály vezetője. Az tény, hogy befektetői környezet jelenlegi realitásainak, főleg annak fényében, hogy továbbra is rendkívül alacsony a hazai cégek tőkeellátottsági szintje. A magyar vállalkozásoknak egyelőre a külföldi tőke sem siet a segítségére, amint az az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési szervezetének (UNCTAD) ugyancsak az elmúlt héten közzétett jelentéséből is kiderült.

Adataik tanúsága szerint ugyanis 2015-ben 1,3 milliárd dollárra apadt a beérkező külföldi közvetlen tőkebefektetés (FDI) értéke Magyarországon, ami 83 százalékos csökkenést jelent a megelőző, amúgy kiugrónak látszó, évhez képest. Ez a tendencia megfelel a régiós sztenderdeknek is: Közép- és Kelet-Európa más uniós tagországai sem értek el kimagasló eredményeket tavaly, noha a globális pénzmozgás megélénkült az utóbbi időben. A térségben az összes beáramlás összege megfeleződött, s csupán 19 milliárd dollárt ért el. Lengyelországban például negyven százalékkal 7,5 milliárd dollárra, Csehországban pedig 78 százalékkal 1,2 milliárdra esett vissza a befektetések értéke.

A drasztikus zuhanás mértéke azonban nem a hazai befektetői környezet – egyébként folyamatosan gyenge – vonzerejének csökkenésével függ össze. Valójában a kiemelkedőnek tekintett 2014-es esztendő statisztikájába beleszámított az a pótlólagos tőkeállomány is, amely a magyar kormány bankokat adóztató intézkedései miatt kényszerből áramlott az anyacégektől a bankrendszerbe, és a külföldről érkező tőke jelentős részét ez képezte. A valóságosnál szebb képet ráadásul nemcsak a banki feltőkésítés beszámítása eredményezhet, hanem az országon csak "keresztülutazó", majd azonnal ki is áramló tőke figyelembe vétele is, és ez a megállapítás a 2015-ös, egyébként is meglehetősen gyászos, számokra is érvényes.

Az FDI hiánya nem új keletű Magyarországon, a lapunk által megkérdezett Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója szerint is helytálló az a megállapítás, miszerint a gazdasági világválság óta – az említett átfolyó, valamint banki tőkétől megtisztított FDI-adatok tanúsága szerint – Magyarországra nettó értelemben gyakorlatilag egyáltalán nem jött be külföldi tőke, még ha a statisztika ennél valamivel nagyvonalúbban is írja le a helyzetet. Az adatok kozmetikázása sem példátlan: a magyar kormány visszaállamosításai például a jegybank elemzéseiben nem jelennek meg tőkekiáramlásként, holott tulajdonképpen annak számítanak.

A fenitek tükrében érthető, ha a Takarékbank negyedéves reálgazdasági elemzésében 2017-től a beruházások számának növekedését a 2014-2020-as EU-költségvetési keretben rendelkezésre álló külső források felhasználásától várja. Molnár László azonban ezekkel kapcsolatban megjegyezte: már az eddig beérkezett uniós támogatások felhasználását is egyrészt átszőtte a korrupció, másrészt a vizsgálatok azt mutatják, hogy nagyon alacsony növekedési többletet hoztak magukkal – ez még akkor is igaz, ha nélkülük egyáltalán nem beszélhettünk volna növekedésről. A szakember arra is rámutatott, hogy az európai források rendeltetésszerű felhasználása ideális esetben kívül esne az üzleti szféra tőkeállományának növelésén, sokkal inkább az állam modernizálására, az innováció elősegítésére kéne fordítani.