Legyen a város: liget!

Június 17-ére a fenti jelszóval hirdettek nagygyűlést a Városligetbe, melyet többek között a Budapesti Városvédő Egyesület, a Levegő Munkacsoport, a Ligetvédők, a Rómaifürdő Telepegyesület, a Természetesen Szeretjük a Rómait, a Városliget Barátai, a Greenpeace, a Civil Zugló Egyesület és még vagy tucatnyi civil szervezet jegyzett. A rendezvényen talán kétszázan jelentek meg, a pártok részéről csak Szabó Rebeka, a PM zuglói alpolgármestere vett részt. Szóba kerültek fontos ügyek, mégis, egyre inkább úgy éreztem, hogy részproblémák részletkérdéseiről vitatkozunk. Hogy Orbánnak milyen fontos az a 70 méteres szintkülönbség, amelyről majd lenézhet a városra, de nem kap kellő hangsúlyt: minden téren ez zajlik, a kormányfő célja a társadalom önnön képére és hasonlatosságára történő teljes átgyúrása. A Városligetet kivették a törvények hatálya alól, külön jogszabályt alkotva, de nem mondták ki: a gazdaság, az oktatás, a kultúra, az egészségügy, a közigazgatás, a szociális szféra valamennyi területén ugyanez az öncélú, autokratikus, mások véleményét semmibe vevő hatalomgyakorlás folyik. Tudom, nem lehet mindennel egyszerre foglalkozni, s nem lehet kétszáz emberrel forradalmat csinálni. Ám a részletekbe sem kellene beleveszni – bármilyen nagy is a baj a Liget körül, az ország szempontjából ez csak szúnyogcsípés. A mai tragikus helyzet százezrek aktivitását igényelné, akiknek akár hetente az utcára vonulva kellene tiltakozniuk Orbán világa ellen. Nem mi védjük a fákat, a fák védenek bennünket, bár a fák nem fognak megvédeni senkit a nyomor, a kilátástalanság, a jogfosztások ellen, azt csak mi magunk tehetjük meg.

Mit ér a magyar válogatott?

Publikálás dátuma
2016.06.28. 07:50
FOTÓK: TÓTH GERGŐ
A magyar válogatott célja az, hogy a kiváló Eb-szereplés után kijusson a 2018-as oroszországi labdarúgó-világbajnokságra. Ha ez sikerülne, 32 év után szerepelhetnénk a világ legjobb gárdái között.

Mi lett volna ha?… Jól tudjuk, a ha-val kezdődő mondatoknak nincs sok értelme, mégis, tegyük fel a kérdést, mi lett volna, ha bemegy Juhász Roland éles szögből, a hosszú sarokra tartó lövése, vagy utat talál a kapuba Szalai Ádám fejese a belgák elleni vasárnap esti nyolcaddöntő mérkőzésen, amikor még csak 1-0-ra vezetett az ellenfél? Ez esetben kiegyenlítettünk volna 1-1-re, s bár a belgáknak sokkal több helyzetük volt, egy váratlan egyenlítés talán Hazardékat is elbizonytalanította volna.

Éppen ez volt a 4-0-s vereséggel búcsúzó magyar válogatott számára a legnagyobb tanulság: még a belgáktól sem kell félni, attól a csapattól, amely papíron – a ranglista szerint – a világ második legerősebb nemzeti tizenegye. A lényeget a mérkőzésen legtöbbet futó (12,02 kilométert tett meg) Nagy Ádám mondta ki: bár a belga válogatott egyértelműen a magyar előtt jár, „nem kell hasra esni tőle”.

Thibaut Courtois, a belga válogatott remek védéseket bemutató hálóőre is elismerte, a magyarok nyílt sisakkal játszottak, nem álltak be védekezni, aminek köszönhetően a portugálok elleni 3-3 után ismét közönségszórakoztató meccset vívtunk. Miközben az éppen egy nappal korábban megrendezett horvát-portugál nyolcaddöntőn a rendes játékidőben egyetlenegy kapura lövést sem jegyezhettünk fel, a mi meccsünkön összesen 20-szor találták el a kaput a játékosok, ebből 14 alkalommal a belgák. Ugyanakkor nem lebecsülendő a mi hat kapura lövésünk sem.

Az álom véget ért, csapatunk tagjai tegnap délután hazaérkeztek Budapestre, ahol a Hősök terén sok ezren köszöntötték a franciaországi Eb-hősöket. Hosszú évtizedek óta nem volt példa arra, hogy ennyire egymásra talált volna a válogatott és a közönség, s a négygólos vereség után is úgy ünnepelték tizenegyünk tagjait, mintha megnyerték volna a tornát.

Bernd Storck és Andreas Möller vezérletével óriási önbizalmat adtak nemcsak a válogatott tagjainak, hanem a futballszerető honi közvéleménynek is. Egész Európa felfigyelt a magyarokra, a legtöbb külföldi lap és kommentátor szuperlatívuszokban beszélt Dzsudzsákék teljesítményéről kiemelve, hogy még a belgák ellen sem ismertek elveszett labdát. Labdabirtoklásban még a belgák ellen is jobbak voltunk. Nem mintha ez sokat jelentene, de annyit mindenképp elárul a taktikáról, hogy a német edzői különítmény hazájuk fociját másolva a dominanciára törekszik.

Az Eb-nek vége, ám új kihívások várnak válogatottunkra. Ősztől a világbajnoki selejtezőkön kell megmutatnunk azt, hogy igenis képesek vagyunk a világ legjobb csapataival is felvenni a versenyt, s ez a csapat már alkalmas arra is, hogy világbajnokságon is megmutassa erejét. Utoljára a gyászosan végződött, 1986-os vb-n lehettünk együtt a földkerekség legjobb nemzeti együtteseivel. Ott voltunk az 1982-es spanyolországi és az 1978-as Buenos Aires-i vb-n is, de egyik alkalommal sem sikerült túljutnunk a csoportkörön.

Most újra álmodhatunk, méghozzá arról, hogy 32 év múltán ismét kijutunk a vb-re. Embert próbáló feladat lesz ez. Bár Andorra és Lettország legyőzése aligha jelenthet gondot, Feröer már az Eb-selejtezők során megmutatta, hogy nem lehet fél vállról venni ezt a jórészt amatőrökből álló együttest. A két igazán kemény dió azonban Portugália és Svájc alakulata lesz. Előbbi bejutott az Eb negyeddöntőjébe, utóbbi viszont a lengyelek ellen búcsúzott a nyolcaddöntőben. 120 perc után 1-1 volt az eredmény, de büntetőkkel Lewandoeskiék bizonyultak jobbnak.

Ahhoz, hogy az oroszországi vb-re közvetlenül jussunk ki, meg kellene nyerni a csoportot, ami egyelőre inkább vágyálomnak tűnik. Igaz, az Eb előtt azt sem gondoltuk volna, hogy első helyen jutunk tovább csoportunkból. A portugálokat jól ismerhetjük az Eb-ről, s bebizonyosodott az, hogy tőlük semmiképpen sem kell félnünk. Végig vezettünk ellenük, s kis szerencsével – például ha Elek lövése bepattant volna a kapufáról – nyerhettünk is volna. A 3-3-at sokan a torna eddigi legjobb meccseként emlegetik. Mindenesetre a portugál együttessel szemben lehet esélyünk, kivált, ha sikerül kihúzni a gárda méregfogát, s semlegesíteni tudjuk Cristiano Ronaldót, aki kétszer vette be Király kapuját.

Nehéz lenne ítéletet mondani arról, a svájci vagy a portugál válogatott jobb-e. A helvétek úgy estek ki az Eb-ről, hogy egyszer sem kaptak ki, még a házigazda franciákkal szemben is jók voltak egy döntetlenre. Rendkívül masszív csapat az övék, nagyon nehéz játszani ellenük.

Kérdés az is, hogy marad-e a válogatottban Gera Zoltán és Király Gábor. Illetékesek azt közölték, hogy erre a kérdésre később térnek vissza. A belgák elleni találkozó mindenesetre megmutatta, hogy bár a középpályánk nem szűr rosszul, a védelem középső részén azért vannak kihagyások. Fiola felépülése is igen fontos, mert Lang Ádám a jobbhátvéd posztján azért nem állt mindig a helyzet magaslatán Hazard-ral szemben. A támadósorban Szalainak mintha megkérdőjelezhetetlen lenne a helyzete. Storck volt az, aki még a legnehezebb pillanatokban is kitartott mellette, s bár a magyar csatár technikája azért nem a legjobb, olyan küzdőszellemről tett tanúbizonyságot, hogy a torna legveszélyesebb csatárai között emlegették.

Mindent egybevetve egy második helyet elcsíphetünk a világbajnoki selejtező csoportunkban. Ez azonban még nem jelent közvetlen indulást, ez esetben ugyanis pótselejtezőt vívunk. Ám nemcsak az Eb-n, előtte a norvégok elleni pótselejtezőn is megmutattuk: a csapatnak helyén van a szíve, ami akár vb indulást érhet.

Elismerő szavak

A magyar válogatott Belgium ellen nem tudta folytatni menetelését, 4-0-s vereséget szenvedett, ettől függetlenül óriási visszhangot kapott a csapat teljesítménye.

„A srácok a maximumot kihozták magukból. Az látható volt, hogy ezen a mérkőzésen már nem voltunk annyira frissek, a lábunkban voltak a csoportmeccsek – nyilatkozta Király Gábor a nyolcaddöntőnket közvetítő M4 Sportnak. – Sajnálom, hogy a végén nem voltunk kicsit okosabbak, jobban tarthattuk volna a labdát. Le a kalappal a szurkolók előtt, jó érzés volt itt lenni. Büszke vagyok, hogy itt lehettem a foci nagyszínpadán ennek a csapatnak a tagjaként. Kitűnő csapat, kitűnő szurkolók, egy szenzációs ország, amely mögöttünk állt. Az első válogatott mérkőzésem utáni interjúmat folytassam: köszönjük a türelmet. Minden percét élveztük, és azt gondolom, hogy mindezt az Eb után fogom feldolgozni” – fogalmazott a hálóőr.

„Kicsit elfáradtunk erre a mérkőzésre és sajnos naivan kezdtünk, túlságosan kinyíltunk – értékelt Gera Zoltán. – A kontráikra készültünk, de ezt nem tudtuk megakadályozni. Az első félidőben sokkal jobban játszottak nálunk. Szerencsénk volt, hogy csak egygólos hátránnyal mentünk szünetre. Csalódottak vagyunk, de nincs okunk a szégyenkezésre, reálisan kell nézni a helyzetet. Klasszisaik voltak, egyéni extrát nyújtottak. Mi viszont így is várakozáson felül teljesítettünk. Örülök, hogy részese lehettem ennek az Eb-nek, örök emlék lesz” – közölte a magyar középpályás.

„Nehéz szavakat találni. Nagy bennem a düh és a csalódás, nem nagyon tudok pozitívan állni a történtekhez. Ez a meccs egy kicsit másra emlékeztetett. Persze, volt előtte három fantasztikusan szép meccs, de remélem, hogy holnap már jobban látom ezt a helyzetet, mert ez az utolsó mérkőzés nagyon nem tetszett. A szurkolóink előtt le a kalappal, hatalmas köszönet nekik. A csapat nevében is sajnálom, hogy az utolsó meccs így alakult” – mondta Szalai Ádám.

„Sajnálom a vereséget a nagyon erős belgák elleni meccsen. Ugyanakkor Magyarország lenyűgöző szereplést mutatott be a 2016-os Európa-bajnokságon, és biztos vagyok benne, hogy ez lendíteni fog a klubfutballunkon is. Szép volt, fiúk!" – írta Lothar Matthäus a Facebook-oldalán.

„Nagy meccset játszottunk, amelyen megérdemeltük a győzelmet – nyilatkozta az uefa.com-nak Eden Hazard. – Még több gólt is szerezhettünk volna, de az ellenfél kapusa többször bravúrral védett. Bár emiatt nem kell aggódnunk, inkább örülünk annak, hogy ott leszünk a lille-i negyeddöntőben. Most egyelőre ugyanis csak ennek tudunk örülni, mert igazából még semmit sem értünk el. Egy nagyon jó csapattal játszottunk, gratulálok a magyaroknak, akik mindent beleadtak. A mi csapatunk viszont kifejezetten jól játszott ezen az estén, sok helyzetet dolgoztunk ki, az ellenfélnek ellenben nem adtunk túl sok lehetőséget.”

„Egy csapatkapitánynak nem a szájával, hanem a lábával kell vezérnek lennie, ezt pedig Hazard-nak sikerült megvalósítania, sokat mozgott a tengelyben” – mondta Marc Wilmots a mezőny legjobbjáról. „A helyzetek alapján már az első félidőben több góllal vezethettünk volna. A második félidőben gyorsítani kellett a játékunkon. Külön gratulálok Kevin De Bruyne-nak, aki nagyon gyorsan futballozott és hozzájárult ahhoz, hogy nem veszítettük el a labdákat” – nyilatkozta a belga kapitány.

„Ha reálisan nézem a belgák elleni meccsünket, valljuk be, a végeredmény olyan 11–3 lehetett volna, öt-hat, esetleg hétgólos különbség volt a két csapat között – vélekedett Dárdai Pál, a Hertha vezetőedzője. – Ettől függetlenül ez egy nagyon jó magyar együttes, de ez még nem a mi szintünk. Mi most elindultunk egy megfelelő úton. Nulláról nem tudsz egyből százra ugrani.”„A csoportmérkőzések után sokan azt hitték, mi mégis megtettük – nagyobbak lettek az elvárások, de az a realitás, ami történt. A belgák mindegyik csapatrészében óriási, európai szintű sebesség van, ez felső kategóriás gárda. Ami a mieinket illeti, negyedóra után észrevehető volt, hogy ezen az összecsapáson nem vagyunk annyira fittek, a televízióból követve én úgy láttam, a dinamikánk sincs meg. Lehetett érezni, hogy lesz egy kis gond, és azt, hogy nem jutunk tovább” – tette hozzá az előző magyar kapitány.

Lapvisszhang
A francia L'Équipe szerint Eden Hazard volt a mérkőzés legjobbja, rajta kívül három labdarúgó kapott méltatást: Axel Witsel, Toby Alderweireld és Király Gábor. A három legrosszabbul teljesítő játékosnak pedig Dries Mertenst, Lang Ádámot és Szalai Ádámot tartotta. A L'Équipe szerint Langon látszott, hogy Fiola Attila sérülése miatt kényszerűségből játszott jobbhátvédet, már Cristiano Ronaldo ellen is szenvedett. Szalai is súlyos kritikát kapott a sportlaptól, hármas osztályzatot kapott.
A spanyol Marca szerint Hazard teljesítménye kiemelkedett az egész mezőnyből, 9.5-es osztályzatot kapott, míg a magyaroknál Király érdemelt ki 7-est. Kádárt leszámítva a komplett magyar védelmet 4-esre osztályozta, míg a belgáknál Vermaelen teljesített a legrosszabbul a maga 5-ösével.
Az olasz Gazetta nem látott akkora különbséget a felek között, a legkiemelkedőbbnek értékelt Hazard "csak" 7.5-es osztályzatot kapott, míg a mieinknél Királyt tartotta a legjobbnak (6.5). A szaklap belga oldalon Mertenst látta a legrosszabbnak (5.5), a magyaroknál pedig négy játékost pontozott 5-ösre.

Szerző

Mit ér a magyar válogatott?

Publikálás dátuma
2016.06.28. 07:50
FOTÓK: TÓTH GERGŐ
A magyar válogatott célja az, hogy a kiváló Eb-szereplés után kijusson a 2018-as oroszországi labdarúgó-világbajnokságra. Ha ez sikerülne, 32 év után szerepelhetnénk a világ legjobb gárdái között.

Mi lett volna ha?… Jól tudjuk, a ha-val kezdődő mondatoknak nincs sok értelme, mégis, tegyük fel a kérdést, mi lett volna, ha bemegy Juhász Roland éles szögből, a hosszú sarokra tartó lövése, vagy utat talál a kapuba Szalai Ádám fejese a belgák elleni vasárnap esti nyolcaddöntő mérkőzésen, amikor még csak 1-0-ra vezetett az ellenfél? Ez esetben kiegyenlítettünk volna 1-1-re, s bár a belgáknak sokkal több helyzetük volt, egy váratlan egyenlítés talán Hazardékat is elbizonytalanította volna.

Éppen ez volt a 4-0-s vereséggel búcsúzó magyar válogatott számára a legnagyobb tanulság: még a belgáktól sem kell félni, attól a csapattól, amely papíron – a ranglista szerint – a világ második legerősebb nemzeti tizenegye. A lényeget a mérkőzésen legtöbbet futó (12,02 kilométert tett meg) Nagy Ádám mondta ki: bár a belga válogatott egyértelműen a magyar előtt jár, „nem kell hasra esni tőle”.

Thibaut Courtois, a belga válogatott remek védéseket bemutató hálóőre is elismerte, a magyarok nyílt sisakkal játszottak, nem álltak be védekezni, aminek köszönhetően a portugálok elleni 3-3 után ismét közönségszórakoztató meccset vívtunk. Miközben az éppen egy nappal korábban megrendezett horvát-portugál nyolcaddöntőn a rendes játékidőben egyetlenegy kapura lövést sem jegyezhettünk fel, a mi meccsünkön összesen 20-szor találták el a kaput a játékosok, ebből 14 alkalommal a belgák. Ugyanakkor nem lebecsülendő a mi hat kapura lövésünk sem.

Az álom véget ért, csapatunk tagjai tegnap délután hazaérkeztek Budapestre, ahol a Hősök terén sok ezren köszöntötték a franciaországi Eb-hősöket. Hosszú évtizedek óta nem volt példa arra, hogy ennyire egymásra talált volna a válogatott és a közönség, s a négygólos vereség után is úgy ünnepelték tizenegyünk tagjait, mintha megnyerték volna a tornát.

Bernd Storck és Andreas Möller vezérletével óriási önbizalmat adtak nemcsak a válogatott tagjainak, hanem a futballszerető honi közvéleménynek is. Egész Európa felfigyelt a magyarokra, a legtöbb külföldi lap és kommentátor szuperlatívuszokban beszélt Dzsudzsákék teljesítményéről kiemelve, hogy még a belgák ellen sem ismertek elveszett labdát. Labdabirtoklásban még a belgák ellen is jobbak voltunk. Nem mintha ez sokat jelentene, de annyit mindenképp elárul a taktikáról, hogy a német edzői különítmény hazájuk fociját másolva a dominanciára törekszik.

Az Eb-nek vége, ám új kihívások várnak válogatottunkra. Ősztől a világbajnoki selejtezőkön kell megmutatnunk azt, hogy igenis képesek vagyunk a világ legjobb csapataival is felvenni a versenyt, s ez a csapat már alkalmas arra is, hogy világbajnokságon is megmutassa erejét. Utoljára a gyászosan végződött, 1986-os vb-n lehettünk együtt a földkerekség legjobb nemzeti együtteseivel. Ott voltunk az 1982-es spanyolországi és az 1978-as Buenos Aires-i vb-n is, de egyik alkalommal sem sikerült túljutnunk a csoportkörön.

Most újra álmodhatunk, méghozzá arról, hogy 32 év múltán ismét kijutunk a vb-re. Embert próbáló feladat lesz ez. Bár Andorra és Lettország legyőzése aligha jelenthet gondot, Feröer már az Eb-selejtezők során megmutatta, hogy nem lehet fél vállról venni ezt a jórészt amatőrökből álló együttest. A két igazán kemény dió azonban Portugália és Svájc alakulata lesz. Előbbi bejutott az Eb negyeddöntőjébe, utóbbi viszont a lengyelek ellen búcsúzott a nyolcaddöntőben. 120 perc után 1-1 volt az eredmény, de büntetőkkel Lewandoeskiék bizonyultak jobbnak.

Ahhoz, hogy az oroszországi vb-re közvetlenül jussunk ki, meg kellene nyerni a csoportot, ami egyelőre inkább vágyálomnak tűnik. Igaz, az Eb előtt azt sem gondoltuk volna, hogy első helyen jutunk tovább csoportunkból. A portugálokat jól ismerhetjük az Eb-ről, s bebizonyosodott az, hogy tőlük semmiképpen sem kell félnünk. Végig vezettünk ellenük, s kis szerencsével – például ha Elek lövése bepattant volna a kapufáról – nyerhettünk is volna. A 3-3-at sokan a torna eddigi legjobb meccseként emlegetik. Mindenesetre a portugál együttessel szemben lehet esélyünk, kivált, ha sikerül kihúzni a gárda méregfogát, s semlegesíteni tudjuk Cristiano Ronaldót, aki kétszer vette be Király kapuját.

Nehéz lenne ítéletet mondani arról, a svájci vagy a portugál válogatott jobb-e. A helvétek úgy estek ki az Eb-ről, hogy egyszer sem kaptak ki, még a házigazda franciákkal szemben is jók voltak egy döntetlenre. Rendkívül masszív csapat az övék, nagyon nehéz játszani ellenük.

Kérdés az is, hogy marad-e a válogatottban Gera Zoltán és Király Gábor. Illetékesek azt közölték, hogy erre a kérdésre később térnek vissza. A belgák elleni találkozó mindenesetre megmutatta, hogy bár a középpályánk nem szűr rosszul, a védelem középső részén azért vannak kihagyások. Fiola felépülése is igen fontos, mert Lang Ádám a jobbhátvéd posztján azért nem állt mindig a helyzet magaslatán Hazard-ral szemben. A támadósorban Szalainak mintha megkérdőjelezhetetlen lenne a helyzete. Storck volt az, aki még a legnehezebb pillanatokban is kitartott mellette, s bár a magyar csatár technikája azért nem a legjobb, olyan küzdőszellemről tett tanúbizonyságot, hogy a torna legveszélyesebb csatárai között emlegették.

Mindent egybevetve egy második helyet elcsíphetünk a világbajnoki selejtező csoportunkban. Ez azonban még nem jelent közvetlen indulást, ez esetben ugyanis pótselejtezőt vívunk. Ám nemcsak az Eb-n, előtte a norvégok elleni pótselejtezőn is megmutattuk: a csapatnak helyén van a szíve, ami akár vb indulást érhet.

Elismerő szavak

A magyar válogatott Belgium ellen nem tudta folytatni menetelését, 4-0-s vereséget szenvedett, ettől függetlenül óriási visszhangot kapott a csapat teljesítménye.

„A srácok a maximumot kihozták magukból. Az látható volt, hogy ezen a mérkőzésen már nem voltunk annyira frissek, a lábunkban voltak a csoportmeccsek – nyilatkozta Király Gábor a nyolcaddöntőnket közvetítő M4 Sportnak. – Sajnálom, hogy a végén nem voltunk kicsit okosabbak, jobban tarthattuk volna a labdát. Le a kalappal a szurkolók előtt, jó érzés volt itt lenni. Büszke vagyok, hogy itt lehettem a foci nagyszínpadán ennek a csapatnak a tagjaként. Kitűnő csapat, kitűnő szurkolók, egy szenzációs ország, amely mögöttünk állt. Az első válogatott mérkőzésem utáni interjúmat folytassam: köszönjük a türelmet. Minden percét élveztük, és azt gondolom, hogy mindezt az Eb után fogom feldolgozni” – fogalmazott a hálóőr.

„Kicsit elfáradtunk erre a mérkőzésre és sajnos naivan kezdtünk, túlságosan kinyíltunk – értékelt Gera Zoltán. – A kontráikra készültünk, de ezt nem tudtuk megakadályozni. Az első félidőben sokkal jobban játszottak nálunk. Szerencsénk volt, hogy csak egygólos hátránnyal mentünk szünetre. Csalódottak vagyunk, de nincs okunk a szégyenkezésre, reálisan kell nézni a helyzetet. Klasszisaik voltak, egyéni extrát nyújtottak. Mi viszont így is várakozáson felül teljesítettünk. Örülök, hogy részese lehettem ennek az Eb-nek, örök emlék lesz” – közölte a magyar középpályás.

„Nehéz szavakat találni. Nagy bennem a düh és a csalódás, nem nagyon tudok pozitívan állni a történtekhez. Ez a meccs egy kicsit másra emlékeztetett. Persze, volt előtte három fantasztikusan szép meccs, de remélem, hogy holnap már jobban látom ezt a helyzetet, mert ez az utolsó mérkőzés nagyon nem tetszett. A szurkolóink előtt le a kalappal, hatalmas köszönet nekik. A csapat nevében is sajnálom, hogy az utolsó meccs így alakult” – mondta Szalai Ádám.

„Sajnálom a vereséget a nagyon erős belgák elleni meccsen. Ugyanakkor Magyarország lenyűgöző szereplést mutatott be a 2016-os Európa-bajnokságon, és biztos vagyok benne, hogy ez lendíteni fog a klubfutballunkon is. Szép volt, fiúk!" – írta Lothar Matthäus a Facebook-oldalán.

„Nagy meccset játszottunk, amelyen megérdemeltük a győzelmet – nyilatkozta az uefa.com-nak Eden Hazard. – Még több gólt is szerezhettünk volna, de az ellenfél kapusa többször bravúrral védett. Bár emiatt nem kell aggódnunk, inkább örülünk annak, hogy ott leszünk a lille-i negyeddöntőben. Most egyelőre ugyanis csak ennek tudunk örülni, mert igazából még semmit sem értünk el. Egy nagyon jó csapattal játszottunk, gratulálok a magyaroknak, akik mindent beleadtak. A mi csapatunk viszont kifejezetten jól játszott ezen az estén, sok helyzetet dolgoztunk ki, az ellenfélnek ellenben nem adtunk túl sok lehetőséget.”

„Egy csapatkapitánynak nem a szájával, hanem a lábával kell vezérnek lennie, ezt pedig Hazard-nak sikerült megvalósítania, sokat mozgott a tengelyben” – mondta Marc Wilmots a mezőny legjobbjáról. „A helyzetek alapján már az első félidőben több góllal vezethettünk volna. A második félidőben gyorsítani kellett a játékunkon. Külön gratulálok Kevin De Bruyne-nak, aki nagyon gyorsan futballozott és hozzájárult ahhoz, hogy nem veszítettük el a labdákat” – nyilatkozta a belga kapitány.

„Ha reálisan nézem a belgák elleni meccsünket, valljuk be, a végeredmény olyan 11–3 lehetett volna, öt-hat, esetleg hétgólos különbség volt a két csapat között – vélekedett Dárdai Pál, a Hertha vezetőedzője. – Ettől függetlenül ez egy nagyon jó magyar együttes, de ez még nem a mi szintünk. Mi most elindultunk egy megfelelő úton. Nulláról nem tudsz egyből százra ugrani.”„A csoportmérkőzések után sokan azt hitték, mi mégis megtettük – nagyobbak lettek az elvárások, de az a realitás, ami történt. A belgák mindegyik csapatrészében óriási, európai szintű sebesség van, ez felső kategóriás gárda. Ami a mieinket illeti, negyedóra után észrevehető volt, hogy ezen az összecsapáson nem vagyunk annyira fittek, a televízióból követve én úgy láttam, a dinamikánk sincs meg. Lehetett érezni, hogy lesz egy kis gond, és azt, hogy nem jutunk tovább” – tette hozzá az előző magyar kapitány.

Lapvisszhang
A francia L'Équipe szerint Eden Hazard volt a mérkőzés legjobbja, rajta kívül három labdarúgó kapott méltatást: Axel Witsel, Toby Alderweireld és Király Gábor. A három legrosszabbul teljesítő játékosnak pedig Dries Mertenst, Lang Ádámot és Szalai Ádámot tartotta. A L'Équipe szerint Langon látszott, hogy Fiola Attila sérülése miatt kényszerűségből játszott jobbhátvédet, már Cristiano Ronaldo ellen is szenvedett. Szalai is súlyos kritikát kapott a sportlaptól, hármas osztályzatot kapott.
A spanyol Marca szerint Hazard teljesítménye kiemelkedett az egész mezőnyből, 9.5-es osztályzatot kapott, míg a magyaroknál Király érdemelt ki 7-est. Kádárt leszámítva a komplett magyar védelmet 4-esre osztályozta, míg a belgáknál Vermaelen teljesített a legrosszabbul a maga 5-ösével.
Az olasz Gazetta nem látott akkora különbséget a felek között, a legkiemelkedőbbnek értékelt Hazard "csak" 7.5-es osztályzatot kapott, míg a mieinknél Királyt tartotta a legjobbnak (6.5). A szaklap belga oldalon Mertenst látta a legrosszabbnak (5.5), a magyaroknál pedig négy játékost pontozott 5-ösre.

Szerző