Z. Á.;
numerus clausus;
2016-06-28 07:08:00
A Szegedi Tudományegyetem történészprofesszorával és a Veritas Történelemkutató Intézet vezetőjével közölt interjút a Budapest Bacon a napokban. Szakály szerint a Horthy-korszak nem a zsidóság „kiiktatására” jött létre, mert 1944 májusában deportált és deportáló nem láthatta előre, hogy mi történik az emberekkel.
Karsai a múlt pénteki interjúra saját írással reagált: "Szakály nem először nyilatkozik olyan kérdésekről, amelyekkel kapcsolatban önálló levéltári, vagy könyvtári kutatásokat nem végzett, és ismeretei már csak azért lehetnek hiányosak, mert nem ismeri kellő mélységben még azoknak a történészkollégáinak a témába vágó publikációit sem, akiket bírál." A Szegedi Tudományegyetem történészprofesszora kifejtette, Ottlik György, az akkori berlini nagykövet Kállay Miklós miniszterelnöknek írt jelentése azt bizonyítja, hogy legkésőbb 1942 augusztusában már pesti újságírókörökben is ismert volt: ha kitelepítenék/deportálnák a magyar zsidókat, ez egyenlő lenne „kivégzésükkel”.
Karsai szerint az 1943 áprilisi Hitler-Horthy találkozó jegyzőkönyvére írt válaszában például Horthy a zsidók „kiirtását” emlegeti, ez pedig azt valószínűsíti, hogy a magyar politikai vezetés már 1942-1943-ban pontosan tudta, mit művelnek a zsidókkal a nácik. Karsai kitért arra is, hogy nem a holokauszttal kapcsolatos információk hiányoztak, hanem a zsidók egyszerűen nem akarták elhinni, hogy milyen sors fenyegeti őket. A fővárosi ortodox zsidók hetilapja ugyanis 1942 márciusában pontosnak tűnő számokat közölt a lengyelországi zsidókról. Az újság szerint a lengyelországi gettókban a 1 350 000 volt a zsidók száma, miközben a háború előtt több mint hárommillióan éltek Lengyelországban. Szakálynak is tudnia kell, hogy a Sztójay-kormány hatóságai 1944. május 15-től július 9-ig 437 ezer zsidót deportáltak, közülük 360-380 ezer gyilkoltak le Auschwitz-Birkenauban, és a munkára alkalmasnak minősítettek nagy része is odaveszett – fogalmazott Karsai. Nem tartja jogfosztó törvénynek, és nem tartja "nulladik zsidótörvénynek sem" a numerus clausust Szakály Sándor. A Veritas Intézet vezetője a Budapest Beacon-nek azt is mondta: nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy sok fiatalnak pont ez a törvény jelentett nagyobb esélyt az egyetemre kerülésre a zsidók kiszorításával.
A numerus clausus 1920-ban kimondta, hogy „magyarországi nemzetiségek és népfajok” tagjai csak az országban mért hivatalos létszámadataik arányában jelentkezhetnek nagy presztízsű, értelmiségi állásokba, és végezhetnek el ezekhez szükséges egyetemi képzéseket. A törvény nyilvánvalóan a magyar zsidóság ellen irányult, mert megakadályozta, hogy jelentős részük egyetemre jusson, holott a törvény elfogadása előtt egyes szakokon 30 százalék körül is volt a zsidó hallgatók aránya. A Veritas vezetőjének lemondását követelte az Együtt is és a Demokratikus Koalíció is, sőt Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke úgy fogalmazott: bármilyen faji alapokon álló jogi rendelkezést összeegyeztethetetlennek tartunk a jogállamisággal, a demokráciával és mindazzal, amin ma a magyar alkotmányos rend alapul.
Nem kizárólag a nyilvánvaló és nem különösebben titkolt világnézeti elfogultság, hanem a vele járó megdöbbentő érzéketlenség az, ami hátborzongatóvá teszi Szakály mondatait - ezt már a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) reagálta a történtekre. A Mazsihisz szeretné, ha Magyarország kormánya hű maradna a holokauszttal kapcsolatban többször kinyilvánított értékrendjéhez és tisztázná, mit gondol a saját történettudományi intézetét vezető Szakály Sándor álláspontjáról. Szakály annyit közölt: fenntartja állításait és nem áll szándékában lemondani.