Új, társadalmi szerződésen alapuló egészségpolitikát akar az MSZP

A jobb egészségügyért harcoló civil mozgalmak segítőjeként és szövetségeseként lép fel a következő években a Magyar Szocialista Párt – ez az egyik legfontosabb üzenete a párt szombati kongresszusán elfogadott új egészségpolitikát vázoló határozatnak.

„A magyar egészségügy helyzete és a lehetséges megoldások” című dokumentum azonban nemcsak azért számít úttörőnek, mert azokra a szerveződésekre is épít, amelyek az utóbbi hónapokban sikerrel emelték az egészségügy válságát a közbeszédbe, hanem azért is, mert az utóbbi 26 évben sem kormányon, sem ellenzékben soha nem fordult elő, hogy a baloldali politikai tömörülés legmagasabb döntéshozó szerve határozati szinten foglalkozott volna az ágazat jövőjével.

A határozat rögzíti, hogy - az új szemléletmódnak megfelelően - a jelenlegi állapotok kritikájának megfogalmazásakor, a programalkotáskor és nyilvános szereplések alkalmával is a betegek és családtagjaik szemszögéből nézik az egészségügy helyzetét és nehézségeit, emellett pedig törekszenek a benne dolgozók bizalmának elnyerésére is.

Az MSZP dokumentuma egy átfogó társadalompolitika meghatározó részének tekinti az egészség- és egészségügyi politikát, amelyet a szolidaritás, az igazságosság és az esélyegyenlőség jellemez. A párt alapvetésnek tartja, hogy a jó egészségügyi rendszer a gazdasági fejlődés feltétele, vagyis nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy mekkora részt fordít az ágazatra az állam a központi költségvetésből, hanem azt is, hogy ennek eredményeként mennyivel javul az állampolgárok életminősége, jóléte és mindezek következtében a gazdaság versenyképessége.

A szocialisták azt ígérik, ha lesz rá lehetőségük, visszaállítják az egységes és szolidáris egészségbiztosítást, kidolgozandó programjukban hosszabb távra előre meghatározzák az ágazatra fordított kiadások GDP-arányos részét, addig pedig követelik a mostani kormánytól, hogy tekintse a központi elosztás kiemelt területének az oktatást és az egészségügyet.

Az ágazat valamennyi dolgozójára érvényes, egységes béremelésben gondolkodnak az MSZP egészségpolitikusai, amelyben a nettó alapbére egyetlen alkalmazottnak sem lehet 150 ezer forint alatt, az alapdiplomával vagy főiskolai végzettséggel rendelkezők 175 ezer, az egyetemi diplomások pedig 200 ezer forintnál nem vihetnének kevesebbet haza. Az ígéretek között szerepel továbbá a betegjogok védelmét szolgáló intézményrendszer helyreállítása, amelynek szétverése épp most zajlik a háttérintézmények önállóságának megszüntetésével.

A határozat rögzíti, hogy több pénzt kell szánni az alap- és szakellátás fejlesztésére és műszerparkjának megújítására, továbbá, hogy a hazai gyógyszerkutatást- és gyártást fel kell szabadítani a túladóztatás bilincse alól, hogy valódi innovációs erővé válhasson. A népegészségügy kiemelt területének tekintik az elszegényedett, lecsúszott, jelentős részben roma lakosság egészségének javítását és a szűrőprogramok anyagi és szakember hátterének erősítését.

A baloldali párt szakítana a hatalmi érdekeket szolgáló központosítással és kézivezérléssel, vagyis nem ért egyet a kórházi kancelláriarendszer bevezetésének épp most vitatott terveivel sem – bár ezt a napi szintű üzenetet nem tartalmazza a határozat szövege. Azt viszont igen, hogy társadalmi szerződés keretében egyeznének meg az egészségügy szereplőivel az ágazat forrásbővülésének mértékéről és ütemezéséről, valamint arról, hogy milyen szolgáltatások tartozzanak a kötelező egészségbiztosításért igénybe vehető körbe és mit lehessen kérni kiegészítő biztosításért.

Az MSZP kongresszusa arról is döntött, hogy a pártelnök munkáját ezen a területen egészségpolitikai kabinet segíti a jövőben, amelynek élére a közeljövőben ügyvivőt választanak.