Új koalíciós játszmák Madridban

A konzervatívok lettek az egyedüli nyertesei a megismételt spanyolországi parlamenti választásnak, a Néppárt (PP) növelni tudta mandátumai számát, de továbbra sincs abszolút többsége. Mariano Rajoy várhatóan marad a miniszterelnöki poszton. A szocialistáktól további szavazók pártoltak el, s gyengült a hagyományos politikai színképet felborító mindkét tömörülés, a radikális baloldali Podemos és a középjobb Ciudadanos is. Spanyolországnak fél éve nincs kormánya, de nem is szeretnék elérni a belgák rekordját, ott 535 napig nem sikerült új kabinetet alakítani.

Mariano Rajoy másodszorra jobb pozícióból vág neki a kormányalakításnak. A Néppárt a tavaly decemberi 123-nál 14-gyel több, 137 mandátumot szerzett. Az ügyvezető kormányfő láthatóan megkönnyebbülten köszönte meg a választás éjszakáján a szavazatokat, megmutatta, hogy tud laza is lenne, ingben, farmerban jelent meg és megcsókolta a feleségét. Pedig a pártját a voksolás előtt kínos lehallgatási botrány rázta meg, de a PP törzsszavazóinak ez sem rengette meg a bizalmát, ahogy a korrupciós vádak sem.

A PP a 30 százalékos eredményt tűzte ki magának, s ezt túl is szárnyalták, 33 százalékot és majdnem 8 millió voksot szereztek. A Politico szerint a brit népszavazás váratlan eredménye, a Brexit okozta bizonytalanság is a konzervatívokat segíthette. Rajoy mindenesetre magabiztosan jelentette ki, hogy a második voksolás kellő felhatalmazást ad a Néppárt számára a kormányalakításhoz. Azt ígérte, valamennyi parlamenti párttal konzultál. Ezúttal várhatóan könnyebben talál partnereket.

Albert Rivera, a kis piacbarát Ciudadanos vezetője például máris jelezte, hogy kész tárgyalni a PP támogatásáról. Rivera ugyan a voksolás előtt azt hangoztatta, hogy a PP-vel való összefogásnak a fő akadálya a miniszterelnök személye, s bárki mással inkább összefogna, mint Mariano Rajoy-jal, hétfőn azonban már úgy emlékezett, hogy soha nem emelt vétót Rajoy ellen. A Ciudadanos volt az előző választások előtt mindenki keresett koalíciós partnere, de nem szerzett elég mandátumot ahhoz, hogy a PP-vel összefogva többségben tudjanak kormányozni.

Rivera egyébként is egy progresszív koalícióban gondolkodott, a PSOE és a Ciudadanos közös kormányprogramot dolgozott ki, de a két párt centrista koalíciója a radikális baloldali Podemos (Meg tudjuk tenni) külső támogatásától függött volna, Pablo Iglesiasék tartózkodásával léphetett volna hivatalba. Ezt a támogatást nem kapták meg, a Podemos másik - széles baloldali – koalícióban gondolkodott, a szocialisták és a függetlenségpárti kis baloldali pártok bevonásával. Ehhez pedig a szocialisták nem voltak partnerek.

A Ciudadanos vezetői szerint nincs összefüggésben a tervezett paktummal, hogy mintegy 400 ezer szavazót veszítettek, elemzők szerint azonban a mérsékeltebb támogatók hagyták cserben Rivera pártját. A PP 137 és a Ciudadanos 32 mandátuma még nem elég a kormányalakításhoz, de együttesen csak 7 mandátumuk hiányozna a 176-os abszolút többséghez.

Mariano Rajoy tegnap, első körben úgy nyilatkozott, hogy legbiztosabbnak a két hagyományos nagy párt, a PP és az ellenzéki Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) nagykoalícióját tartaná, mert így garantálni lehetne a 2017-es költségvetést, új törvények elfogadását és Spanyolország EU-kötelezettségeinek teljesítését. Ha akar, a nagykoalícióhoz a Ciudadanos is csatlakozhat Rajoy ajánlata szerint.

Az ügyvezető kormányfő mindazonáltal nem zárta ki azt sem, hogy a PP a Ciudadanossal és kisebb nacionalista pártokkal, a baszk nacionalista PNV-vel (5 mandátum) és a Kanári-szigeteki Koalícióval (1 mandátum) már 175 szavazatot hozna össze. Ha csak egy PSOE-képviselő tartózkodik, akkor Rajoyt első körben beiktathatják miniszterelnöknek. Így a szocialistákat szavazóik, s a rivális UP vezetői nem vádolhatnák azzal, hogy tevékenyen segítették a konzervatív kormány beiktatását.

Csalódottan figyelik az eredmény alakulását a Podemos híveiFOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/PABLO BLAZQUEZ DOMINGUEZ

A megismételt voksolás tovább gyengítette a szocialistákat, de megúszták azt, amitől a legjobban tartottak. A közvélemény-kutatások ugyanis egységesen azt jelezték előre, hogy a Podemos és a kommunistákat is magában foglaló Egyesült Baloldal (IU) választási szövetsége, az Unidos Podemos (UI) lekörözi a baloldal történelmi vezető erejének számító szocialista pártot. Még az exitpoll-adatok is erre utaltak, a szavazatszámlálás azonban rácáfolt az előrejelzésekre. A PSOE maradt a második legerősebb párt, de tovább gyengült: 90-ről 85-re csökkent képviselőinek száma. A PSOE már az előző voksoláson is fennállása óta legrosszabb eredményét érte el, ezért tanácsolták a párt ambíciózus főtitkárának, Pedro Sáncheznek a „nagy öregek” és a PSOE befolyásos helyi vezetői, hogy fogadja el a szavazók akaratát, s vegye tudomásul, hogy a PSOE ellenzékbe kényszerül.

Másodszorra már nem volt szükség a tanácsokra: Sánchez a választás éjszakáján elismerte pártja vereségét, s gratulált Mariano Rajoynak a győzelméhez. A PSOE főtitkárának nagyon ingott a széke, de talán ezzel, hogy a szocialista párt megőrizte második helyét, a párton belül adnak neki még egy esélyt. A PSOE vezetése megosztott, hogy aktívan vagy passzívan segítsék-e Rajoy második mandátumát. Mivel azonban a PP 52 mandátummal többet szerzett, mint a PSOE, ezúttal már nem is kacérkodnak a lehetőséggel, hogy Sánchez vezetésével próbáljanak kormányt alakítani.

A PSOE számára területi bontásban is kiábrándító az eredmény, a PP fölényesen nyert a legtöbb tartományban, de még a Podemos is jobban szerepelt, mint a PSOE. Sánchez „szerencséjére” Andalúziában is meggyengült a PSOE, így jelen állás szerint nagy vetélytársának, a helyi szocialista kormányzat élén álló Susana Díaznak sincs elég adu a kezében, hogy kihívást intézzen a főtitkár ellen.

Legcsalódottabbak az Unidos Podemos vezetői voltak a választás éjszakáján. Pablo Iglesias, a Podemos vezetője ugyan igyekezett higgadtan fogadni a vereséget, de nem cáfolhatta, hogy másfajta eredményekre számítottak. Hiába jött össze nagy tömeg a Podemos hívására, nem volt mit ünnepelniük. A közvélemény-kutatások megalapozatlan várakozásokat keltettek, míg a PP bázisát adó nyugdíjasok megbízhatóan elmentek szavazni, s a PSOE hagyományos szavazói sem akarták, hogy a szocialisták szégyenben maradjanak, a Podemos hívei közül nagyon sokan otthon maradtak.

Az intézetek a Podemos-szavazók tartózkodásával magyarázzák a nagy meglepetés elmaradását. A konzervatívok és az előző, szocialista kormányzat megszorításait egyaránt elutasító Podemos és az Alberto Garzón vezette Egyesült Baloldal összefogása jó ötletnek látszott, de végül nem vált be: a két párt együttesen több mint egymillió szavazót veszített. Igaz, így is majdnem annyi voksuk van, mint a szocialistáknak. A Podemoson belül is heves viták voltak a választási összefogásról, a párt második embere, Inigo Errejón különösen dühösnek látszott a pódiumon, ő végig ellenezte a Podemos-IU szövetségkötést. Nem tartják kizártnak, hogy sok Podemos-támogató számára az IU-val kötött választási szövetség már sok volt, ezt a fordulatot már nem tudták elfogadni. Pablo Iglesias cáfolta, hogy pártja euroszkeptikus lenne, de a brit referendum sokakat óvatosságra intett a populista megoldásokkal szemben.

Madridban most ismét megkezdődik a koalíciós alkudozás, s akár egy hónapig is elhúzódhatnak a tárgyalások. VI. Fülöp király valamennyi párttal konzultál, mielőtt dönt arról, kinek ad kormányalakítási megbízást. A parlamenti szabályok is változatlanok. Első körben abszolút többség, 176 mandátum szükséges a győzelemhez, második és harmadik körben azonban már az igenek egyszerű többsége is elegendő. Ha két hónapig mégsem alakul meg az új kormány, harmadszor is urnákhoz kellene szólítani a spanyolországi választókat. Az elvesztegetett fél év után ezt az eshetőséget azonban minden párt szeretné elkerülni.