„Jó szerencse, semmi más.” (Sors bona, nihil aliud.) Ez volt az egyébként szerencsétlen sorsú (Lásd. vadkan) Zrínyi Miklós költő és hadvezér jelmondata. A szerencse, népiesen a mázli, bárhol és bármikor, bárkit hozzásegíthet célja eléréséhez, és annak hiánya... Na de, erről szeretnék pár szót ejteni a magyar labdarúgó-válogatott legutóbbi, belgák elleni mérkőzése kapcsán. Szerintem óriási mázlink volt, hogy már az első félidőben nem kaptunk egy „négyest”. A második játékrészben viszont elhagyott a szerencse minket. Most nem jött be a labdarúgás örök törvénye, mely nem hagyja büntetlenül a sok ziccert kihagyó csapatot. Pedig már kezdünk jól játszani, egy-két helyzetünk is volt, de kimaradtak. Ők meg... De, sebaj, „lesz még egyszer ünnep a világon”, és ez nem egy dakota közmondás, hanem Vörösmarty Mihály „mondja” a vén cigánynak versében, mi meg innen üzenjük ezt a belgáknak, hogy ők is megértsék.
