Európai Unió;EU-csúcs;Brexit;

2016-06-30 10:07:00

Merre tovább, EU?

Az Európai Unió csúcstalálkozója is rámutatott arra, hogy a britek (esetleges) kiválása után is megosztott marad az EU. Az egyes tagországok másként képzelik el a jövőt, s az álláspontok egymástól gyakran igen távol állnak. A kérdés az, merre haladjon tovább az EU. Intézményi és egyéb reformokról azért korai beszélni, mert eredetileg teljesen alapvető kérdéseket kellene tisztázni, például azt, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a döntéshozatalt. 

AZ EU csúcs előtt egy nappal, hétfőn az elitklubnak is nevezett Németország, Franciaország és Olaszország hármasa tanácskozott arról, milyen kiutat lehetne találni. A tagországok többségének szemet szúrhatott ugyan, hogy néhány ország döntsön fontos kérdésekben, ám valójában ez korábban sem volt másként, hiszen az egyes fontos uniós csúcstalálkozók előtt a német kancellár rendre egyeztetett a mindenkori francia elnökkel.

Most legfeljebb annyi változás lehet, hogy intézményesítik ezt a „kétsebességes Európát”. Létrejöhet Európa „magja”, amelyet az EU alapító tagjai alkotnának. Erre azért lehet szükség, mert lassan alig marad olyan témakör, amelyben a tagországok egyetértenének.

Az „Európa magja” kifejezés nem újkeletű. Már 1994-ben alkalmazta ezt Wolfgaang Schäuble német pénzügyminiszter és a szintén kereszténydemokrata politikus, Karl Lamers. Az Amszterdami Szerződés szentesítése előtt fogalmazták meg azt az óhajukat, hogy az EZ államok egy csoportjának szoros összefogásával kell felgyorsítania az Unió integrációját. Már akkor úgy vélték, hogy ebben Németországnak és Franciaországnak kellene vezető szerepet játszania. A leirat szerzői azt is hangsúlyozták, nincs szükség a „kétsebességes Európa” intézményesítésére, mert minden a szoros integrációban érdekelt tagország részt vehet a döntéshozatal e folyamatában.

Gerhard Schröder volt szociáldemokrata kancellár (1998-2005) szintén a kétsebességes Európa létrehozásában volt érdekelt. „Azokban a témakörökben, amelyek az integráció fontos pillérét képezik, olyan utakat kell találnunk, amelyeknél a tagállamok egy csoportjának együttműködésére lenne szükség” – jelentette ki Schröder 2004-ben. Ilyen „csoportok” eddig is voltak az EU-ban, így például a visegrádi államok a menekültkérdésben foglaltak el azonos álláspontot. Ezek azonban inkább érdekszövetségek voltak. Ilyen társaságnak tekinthető az euróövezeti csoport is, amelynek kulcsszerepe volt abban, hogy nem engedték el Görögország kezét, illetve jelentős hitelekkel segítették Írország, vagy Portugália talpra állítását.

A következő hónapok eldöntik, merre halad tovább az EU, mindenesetre mind több jel vall arra, hogy a vezető tagállamok minden korábbinál szorosabb együttműködésre törekednek.